A Koma Shakespeare Athéni Timonját próbálja, Sára Eszter folytatja próbanaplóját.
1. kísérlet
Véglegesíteni kell a zeneszámokat, mert már csak egy hét és bemutató. A gitár, a dob, a fuvola és a bőgő mellé bekerült még egy szaxofon, egy xilofon és néhány alternatív hangszer: két tojás, csúzlira kifeszített söröskupakok és zsinórra felfűzött fadarabok. Alcibiades katonásan menetel a dobpergésre, a kurvák „táncolnak”, a fiúkórus andalogva dalol…
2. kísérlet
Szép őszi délelőtt (talán az utolsó ilyen napütéses nap hosszú ideig), ráadásul vasárnap. Próbálni kell, öt nap múlva bemutató. A záró jelenetek döcögnek. Sok a szöveg és elég nehéz. Minden szót, minden mondatot meg kell rágni, érteni és értetni kell. Segít Fekete Ádám, lelkesen magyarázza a szavak hangsúlyát, a mondatok ívét. A fiúk figyelnek, mondják utána, próbálgatják többféleképpen…
3. kísérlet
A csapat beköltözött abba a terembe, ahol majd a bemutatón is játszani fog. Nagy, fekte, kicsit visszhangzik, viszont szép új fából készült székek vannak a már felépített nézőtéren. Mindenki igyekszik birtokba venni a teret, megtalálni benne a saját és a többiek helyét. Meg kell komponálni, hogy ki hol fog ülni, honnan hova megy, mikor áll föl, mikor ül le, hogy jut el a hangszeréhez. Ki kell kísérletezni a fényeket is: a szenátorok, például külön fényt kell, hogy kapjanak, mikor a nézőtér tetején ülnek, hogy valamit lehessen is látni az arcukból. Emiatt viszont szélső székeken kell ülniük, hogy a nézők szemét ne süsse ki a reflektor. Szöszölés megy, apróságok, racionálisan…
4. kísérlet
Alcibiades utolsó szövegei nagyon fontosak. Minden rajta áll vagy bukik: Athén porba hull, eltöröltetik a föld színéről, vagy megmarad belőle valami kevés. A hadvezér felfegyverezve érkezik a szenátus elé. Bár Herczeg Tamásnak nem fognak kardok vagy gépfegyverek lógni az oldalán, mégis érzékeltetnie kell mozdulataival, tekintetével, hogy ő önmagban egy 100000 fős hadsereg, aki, ha úgy akarná, gond nélkül kiirthatna minden élőlényt ezer kilométeres körzetben. A szenátus retteg, fogalmuk sincs arról, hogy mi fog történni, teljesen két esélyes a történet, így hát nincs más választásuk, mint könyörgőre fogni, menteni kell a saját bőrüket…
5. kísérlet
Érdekes kérdés, hogy kiknek tekintjük a nézőket. Ezt minden jelenet esetében el kell dönteni, mert ezen múlik, hogy a színészek mit mondanak a nézőtér felé, mit magukban és mit egymásnak. Ők Athén polgárai? Timon barátai? A szenátus tagjai? Alcibiades hadserege? Működhet bármelyik opció, csak következetesnek kell lenni, mindig érzékeltetni kell kifelé azt, hogy éppen kiknek gondoljuk őket. A nézőnek így is, úgy is megmarad a döntés szabadsága: ha akar elzárkózik, ha akar cinkossá válik…
6. kísérlet
Holnaptól főpróbahét. Megvan a tér, megvan a zene, megvan az előadás kétharmada. Mindenki teljes gőzzel a maradék egyharmadra koncentrál. Magabiztossá kell válni a szövegmondásban, a mozdulatokban. Nagy levegőt kell venni és nagyon bele kell húzni.
Szerző: Sára Eszter
Forrás: komabazis.hu
Fotók: Wágner Csapó József
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.