Balázsovits Lajos nem érti, hogy vehette meg Németh Kristóf a Játékszínt. A leendő igazgatót erről a Népszava kérdezte.
“Nem értem, hogy vehette meg Németh Kristóf a Játékszínt. Sem én, sem pedig a színház korábbi jogtanácsosa nem tudunk arról, hogy meghirdették. Pedig én is szívesen pályáztam volna rá” – vetette fel a színház korábbi igazgatója, Balázsovits Lajos a Blikkben.
“Értetlenül állunk a dolog előtt, nekem, illetve a volt igazgatónak biztosan tudnunk kellett volna arról, ha lett volna pályázat, hacsak nem valami vidéki kis újságban tették közzé. Elképzelésünk sincs, hogyan jöhetett létre pályázat nélkül adásvétel, vagy milyen egyéb körülmények között zajlott mindez, az ide vonatkozó törvényt azonban ismerem. E szerint a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő tulajdonában lévő vagyontárgyakat 25 milliós érték fölött csak pályáztatás útján lehet értékesíteni” - mondta a Játékszín korábbi ügyvédje, dr. Horváth Béla. A kérdésre Németh Kristóf úgy felelt: “Nem volt szükség pályázatra, de nem vagyok jogász, hogy ezt pontosan el tudjam magyarázni”.
Az MNV kommunikációs osztálya pedig arról tájékoztatott, a törvény szerint a 25 millió forint forgalmi érték alatti vagyontárgyak esetében nem kötelező a versenyeztetés. Németh Kristófék vételi ajánlata 3 millió 100 ezer forint volt, több, mint a független szakértő által megállapított vagyonérték.
Némethet a Népszava arról is kérdezte, miért nem tudta megszerezni a Kamaraszínházat. “A Kamaraszínház és a Játékszín esetében is a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. gyakorolta a tulajdonosi jogokat, a minisztériumhoz tartozó színházak voltak. Amikor tavaly bejelentették, hogy az állami szerepvállalás megszűnik, annyit sikerült elérni, hogy ez a két színház nem januárban került csődhelyzetbe, hanem kapott még támogatást” – fogalmazott a színész, aki arról is beszélt, hogy a Kamaraszínház pár emberből álló művészeti tanácsával “jártak mindenhova”, rengeteget tárgyaltak a színházak ügyében.
“A Játékszín esetében is elterjedt, hogy a Magyar Cirkusz és Varieté fog ott varietészínházat működtetni. Sokan megnézték mindkét színházat. A Thália képviselői a Tivoliban többször is jártak. A Tivoli a Thália Színházhoz tartozik, tőlük bérelte a Kamaraszínház. Tudomásul kellett vennem, akárhogyan ugrálunk, ha a fejünk tetejére állunk, a Tivoliban akkor sem dolgozhatunk tovább. Arra is rá kellett jönnünk, hogy állami támogatásra is körülbelül annyi esélyünk van, mint a lottó ötösre. És ekkor jött be a képbe a magánszínház ötlete, hogy nézzük meg újszerű üzleti konstrukcióban rentábilisan működtethető lenne-e a Játékszín” – árulta el Németh Kristóf.
A felvetésre, hogy Balázsovits Lajos szerint nem működtethető ilyen formában, ha nincs közhasznú szerződése, és nem részesülhet TAO-ban, ami a jegybevétel 80 százalékát jelentheti szponzori támogatás formájában, Németh úgy felelt: “Az én információim eltérnek Balázsovits Lajos információitól, meggyőződésem, hogy a Játékszín továbbra is jogosult TAO felvételére, ha bárkivel van közhasznú szerződése”.
A színész arról számolt be, jelenleg a Játékszínnek nincs ilyen szerződése, de azt reméli, azok, akik eddig támogatták a Játékszínt, nem vonják meg a jóindulatukat.
“Pályáztatni akkor kéne, ha egy állami tulajdonú céget valaki el akarna adni. De ha valaki csődben lévő, végelszámolás alatt mindjárt megszűnő céget visszahoz a végelszámolásból, és ezzel kötelezettséget vesz át az államtól, akkor nem hiszem, hogy pályáztatni kellene” – nyilatkozta a leendő igazgató.
“Hogy én melyik oldalhoz mennyire vagyok közel, magánügy. Heterogénnak mondható az ismeretségi és baráti köröm. Aki engem ismer, valószínűleg nem gondol ilyen mutyikra. Ha az ember a Klubrádióban műsort vezet, ha rendezvényeken kampányol ügyek mellett vagy éppen magánszínházat alapít, akkor minden ügy kapcsán, higgye el, nagyon sokan leköpnének. Ezzel hadd ne foglalkozzam, nem szeretnék a köpködők világába belemenni. Ebben az ügyben pontosan az a rosszfajta reflex működik, hogy azt keressük, miért lehet valakit utálni. Nem azt nézik, hogy a színészek tovább játszhatnak, hogy magánszemélyek minden pénzüket beleteszik valamibe, és nem szűnik meg egy színház” – összegzett Németh Kristóf.
Forrás: Népszava, Blikk, Színház.hu