Tökéletes szerelmi háromszög - Úri muri premier Miskolcon

Keszég László rendezésében mutatja be október 5-én a Miskolci Nemzeti Színház Móricz Zsigmond Úri muriját. Ajánló és lapszemle.

Így ajánlják az alkotók a darabot:

Az Úri muri a magyar irodalom egyik emblematikus története. Főhőse Szakhmáry Zoltán, a mintagazdasággal kísérletező földbirtokos, akinek újat akarása, cselekvő energiája apránként mállik szét szűkebb és tágabb környezete állóvizében. Házassága romokban, szeretőjét, a hamvas parasztlányt másfél éve rejtegeti a világ elől. Szakhmáryt szorongatják a gondok – az adósság, a lelkiismeret-furdalás, az értetlenség, az elmaradott kisvárosi közeg –, mígnem feladja a harcot és egy borgőzös-mulatós, maratoni „muri” során megtalálja problémáira a végső megoldást. Lenyűgöző móriczi tabló a millenniumi idők vidéki Magyarországáról, a csörgheő csulik veszett semmittevéséről, középpontjában egy feloldhatatlan magánéleti konfliktusa.

A próbákról Zayzon Zsolt szavaival:

Tavaly a szombathelyi Rokonok-előadás után ráébredtem, milyen nehéz regényből színpadi adaptációt készíteni, hiszen többek között az sem mindegy, melyik fő vonal képviseli magát a regény sok-sok szála közül a színpadon. Ráadásul Móricz zseniálisan ír. Egy-egy ember szemszögéből kezeli a történetet, komoly belső dolgokat jelenít meg, én pedig a próbákat megelőzően aggódva figyeltem, hogyan lehet mindezt majd megvalósítani. Egészen addig, amíg kézbe nem vettem Bori példányát. És most, a próbák vége felé járva, azt érzem, nagyon jó a munka Lacival.

Laci rengeteg dolgot akar az előadásba beletenni a regényből, és habár egy ilyen monumentális tabló minden elemét természetszerűleg nem lehet, mégis, az előadás egységében hű lesz Móriczhoz. Annak pedig külön örülök, hogy Laci nem zenés darabot akar az Úri muriból csinálni, hiszen ez egy keserű történet…

A próbák kezdetéig csak Arturral és Rozival játszottam. Egyszer. Mára összeértünk, külön csapattá váltunk, hiszen mindannyiunkat ugyanaz foglalkoztat. Már egy rugóra jár az agyunk.

Lovas Rozi szavaival:

Pár évvel ezelőtt láttam az Úri murit Kaposváron Rusznyák Gábor rendezésében. Nagyon szerettem, mélyen belém ivódott. Mikor megtudtam, hogy Úri muri és hogy Rozika, egyből ennek az előadásnak a díszlete, jelenetei, hangulata ugrott be, nem tudtam elszakadni tőle. Még az is megtörtént, hogy a miskolci olvasópróba előtt pár nappal Kocsis Palival álmodtam, aki akkor Szakhmáry Zoltánt alakította. Aztán Laci felolvasta, majd mi visszaolvastuk, meghallottuk egymás hangján ezt a gyönyörű történetet és elkezdődött a próbafolyamat. Lacit nem ismertem személyesen, csak rendezéseit láttam, meg őt magát párszor a kaposvári színész büfében, de soha nem beszélgettünk eddig. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a legelső perctől kezdve teljes bizodalmam volt felé, nagyon szerettem a próbafolyamatot. Újraolvastam a regényt, külön bejelöltem azokat a részeket, ahol Rozikáról van szó. Csodálatos, gazdag, részletes, szinte megjelenik az ember előtt a táj, a szagok, illatok. És Móricz ugyanilyen részletességgel leírja az emberek minden egyes rezdülését is. Pontosan érthető, hiszen oldalakon keresztül meséli, hogy egy-egy összehúzott szemöldök minek a következménye. De hogyan lehet ezt ilyen részletességgel és gazdagon megjeleníteni a színpadon? Valószínűleg nem lehet, de talán nem is erre kell törekedni. Azokat a helyzeteket kell pontosan és tisztán játszani, amik ebben a színpadi változatban vannak. Ugyanakkor a háttértudást, amit a regény és a saját tapasztalataim adnak, is nagyon fontosnak tartok, mert azt hiszem ettől lesz gazdag és egyedi Rozika története, amit most éppen én játszom. Az én két férfim, Zayzi és Artur, akikkel a legtöbb jelenetem van, és akiket a valóságban is nagyon szeretek, igazán sokat segítettek. Főleg abban, hogy minden próbán nagyon erősen képviselték a saját gondolataikat, egy-egy magatartást, így nekem is futólépésben kellett haladnom, hogy jó partnerük lehessek. Jó velük játszani nagyon, de egyébként az egész csapat gyorsan és nagyon lelkesen hangolódott rá az anyagra. Nagyon jól éreztem magam a próbafolyamatban. Minden pályakezdő társamnak ilyen első nagyszínházi élményt kívánok. 

A boon.hu cikkéből:

Keszég László szerint az Úri muri ma is időszerű, mert "pszichológiailag pontos, amikor azt ábrázolja, hogyan bukik el Szakhmáry Zoltán, ez a helyét nem találó, összezavarodott figura. Ez a mű egyben azoknak a már száz év előtt is meglévő embertípusoknak a tablója, akik ma is uralkodnak, sikeresek. Ilyen szempontból semmi nem változik" - fogalmazott a rendező.

Elmesélte, Ari-Nagy Barbara dramaturggal átnézték a színpadi változatokat, azt is, amelyet Móricz Zsigmond írt a saját regényéből. Végül úgy döntöttek, "megpróbálnak valamit kihámozni a regényből". Keszég azt reméli, hogy ez egy "magyar Platonov" lesz, abban az értelemben, ahogyan Csehov drámája is előadhatatlanul hosszú, ezért a rövidítések kényszere miatt annyi megközelítést enged a színházaknak, hogy nincs két egyforma előadása.

Móricz Zigmondról elmondta, ő is azt tanulta róla, hogy nagy ember bajusszal, aki pontosan tudta, mi zajlik a magyar társadalomban, vidéken. "De a naplói teljesen más embert festenek le: állandó és brutális érzelmi zűrzavarban, a nők között hánykolódva vad életet élő óriási személyiség volt. Engem ez fog meg, és ezért is szeretném az Úri muri melodráma oldalát megmutatni. Ez a legmélyebb benne. Ilyen tökéletes módon megírt szerelmi háromszöget én keveset ismerek" - árulta el a rendező.

"Egy jó regényadaptáció több annál, mint hogy kiírjuk a párbeszédeket a regényből. Amit meghagytunk a történetből, a regényt nem ismerő néző számára is világossá teszi, hogy kinek mi a motivációja, egy olyan ember életének utolsó másfél napját meséljük el, aki öngyilkos lesz. Próbálom annyira aprólékosan megcsinálni, hogy ne legyen semmi általános benne, nagyon pontos irányt kapjon minden egyes gesztus, hogy meg tudjon születni az a minőség, amit olvasás közben kapnánk" - mondta Keszég László, aki így zárta gondolatait Móricz történetéről:: "Szembesít bennünket olyan elnyomott gondolatokkal, félelmekkel, aprócska bűnökkel, amelyek hosszú távon mérgeznek, és akár el is pusztíthatnak bennünket. Annál, hogy a társadalomban milyen helyet foglalok el, szerintem sokkal előrébb való, hogy saját magammal és az érzelmeimmel hogyan is állok. Akik azt gondolják, nehogy már a politikusok legyenek az életünk főszereplői, azoknak ez az előadás jó lesz és fontos. Ráismerhetünk arra, amit mi is megtettünk, bár nem kellett volna, vagy nem tettünk meg, jóllehet kellett volna. Ezt egyetlen más művészet sem tudja olyan pontosan és komplex módon megjeleníteni és elénk tárni, mint a színház."

Bujdos Attila interjúja itt olvasható.

Fotók: Bócsi Krisztián

Forrás: Színház.hu, Miskolci Nemzeti Színház, boon.hu