Új kezdeményezés indult útjára a Békéscsabai Jókai Színházban!
Ennek keretében kedden több tucat vak és gyengén látó járta végig a teátrum tárházait, kezük érintésével fedezték fel a friss bemutató, a ’Hyppolit a lakáj’ díszleteit, kosztümjeit, kellékeit. A részletekről Fekete Péter igazgató írását olvashatják, amelyet a Színház.hu olvasóinak szánt.
Reviczky Gábor Schneider-jelmezét éppúgy tapogató kezek vizsgálták kedden, mint Fehér Tímea, alias Schneiderné harsány ruházatát. A kellékes bekészítette a színpadra a kasírozott lazacot és a műtortát, a díszítő a falakat és az ajtókat, így a berendezési tárgyak apró részleteivel is megismerkedhetett az új közönség.
A vendégséget a Gálfy Gyűrű-díjas Komáromi Anett színművésznőnk szervezte, aki nem csak a színészi munkában látja emberi kiteljesedésének lehetőségét. Anett évekkel ezelőtt a fejébe vette, hogy fogyatékkal élő embereket is 'behoz' a színházba, olyanokat, akik eddig nem jutottak, nem juthattak el a teátrumba. Megkezdte harcát a tolókocsis rámpa kialakításáért, minden előadáshoz BRAILLE-írással kiírja a szereposztást a bejárathoz és évente gálaestet rendez a csabai mozgássérültek és a jókais színészek együttes színpadi jelenlétével. Tavaly elvégezte a jelelő tanfolyamot, most a színházi narráció csínját bínját tanulja szabadidejében, a saját költségén. Mindezt azért teszi, mert hisz abban, hogy jót tehet, olyat, ami mások számára feltétlenül hasznos, hiszi, hogy több tucat embernek adhatja meg a társadalmi együttlét örömét és a színház által kínált katarzis-élményt.
Ennek jegyében Anett új kezdeményezést indított útjára, így vak vendégeink mostantól az előadást is élvezhetik. Hangfelvételt, pontosabban CD-t bocsát rendelkezésükre a darab leírásával, illetve a díszlet, a jelmez, a szcenika és a szereplők bemutatásával, ami segít felkészülni a darabra. Ezután délutáni látogatásra invitálja az érdeklődőket a színházba, amikor a díszletet, az installációkat, a kellékeket ‘kézügyre lehet venni’. Pár órával később az előadáson pedig egy fülhallgatóban jelentkezik és nagy gonddal, a színpadi dialógusok figyelembevételével közvetíti milyen mozgások, változások történnek a játéktérben és a játékosok között.
A projekt megvalósításában nem csak Anett éjszakai önkéntes munkájára számíthatunk, hiszen a kollégák is mozgósították magukat: korábban behozzák azt, ami “majd játszik”, a műszakis fiúk átépítik a páholyt, biztosítják a fülhallgatókat, a kábeleket, a mikrofonokat egy kedves szóért cserébe. A sürgölődést Anett mosolyogva kíséri, közben bújja a szakirodalmat, jár a tanfolyamra, hosszú elemző beszélgetéseken vesz részt, készül a szerepeire, szervez, intéz, kér, néha követel, játszik és rendezkedik és töretlenül hisz a munka eredményességében. Én pedig elégedetten hátradőlhetek és arra gondolhatok: könnyű a Jókai Színháznak, hogy ilyen munkatársai vannak!
Köszönjük Művésznő, köszönjük kedves Anett!
Fekete Péter igazgató
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.