Szokatlan, provokatív, bolondos és drámai – az egy Lakodalom című csehovi fantáziadarab premierjével rajtol az idei színházi évad Székelyudvarhelyen. Lázár Emese írása.
Az idei évad első, október 4-i bemutatója nem csak a választott darabot, de Eugen Făt m.v. rendező személyét tekintve is izgalmas kihívásnak ígérkezik. A fiatal román rendező ugyan első ízben rendez a helyi színtársulatnál, de nem először mutatkozik be városunkban.
Bizonyára többen emlékeznek a tavalyi dráMa Kortárs Színházi Fesztivál egyik legkedveltebb, sokak szerint legjobb előadására, a Csendélet kövér unokával címűre, amelyet a bukaresti Odeon Színház mutatott be. Ízelítőt Eugen Făt érdekes, újszerű világlátásáról és tehetségéből tehát kaptunk már, ezért is kíváncsian várjuk, hogy megízlelhessük a helyi társulattal való első közös munkájának gyümölcsét.
Kicsit őrült, de emberi
Annál is inkább, mivel az egy Lakodalomban Eugen Făt nem kevesebb, mint tizenegy Csehov-művet (Sirály, Ványa, bácsi, Három nővér, Cseresznyéskert, Hattyúdal, Medve, Leánykérés, Nyári tragédia, Jubileum, A dohányzás ártalmasságáról, Lakodalom) gyúrt eggyé, izgalmas, provokatív 120 percben játszódó színházi fantáziát kínálva az udvarhelyi közönségnek.
A Csehov műveiben a még fel nem tárt értelmezések után kutató rendező 99 százalékban Csehov drámáinak szövegéből ollózta össze a darabot. Demeter Kata dramaturg segítségével az adaptációhoz a művek román és magyar fordításait is felhasználta, de hangsúlyozta, hogy az előadás mégsem a szövegekre épít, sokkal inkább a tíz szereplőben lejátszódó érzelmi folyamatokra, az általuk generált átalakulásokra.
A Csehov műveiben a még fel nem tárt értelmezések után kutató rendező 99 százalékban Csehov drámáinak szövegéből ollózta össze a darabot. Demeter Kata dramaturg segítségével az adaptációhoz a művek román és magyar fordításait is felhasználta, de hangsúlyozta, hogy az előadás mégsem a szövegekre épít, sokkal inkább a tíz szereplőben lejátszódó érzelmi folyamatokra, az általuk generált átalakulásokra.
Făt munkamódszere abban is újdonságnak számított, hogy a szövegeket rászabta a figurákat alakító színészekre,akiket szokatlan, már-már őrült szituációk elé állított.
Az egy Lakodalom szereplői mégsem elvont, hanem hús-vér figurák, akik „énekelnek, táncolnak, kacagnak, sírnak, szenvednek, de mindenekelőtt... Élnek" – mondja a rendező, aki bevallása szerint egy emberi, „mély és energiákkal teli előadást" próbált létrehívni a színpadon.
A közös munka során a nyelvi különbözőség – annak ellenére, hogy a társulatban nem mindenki beszéli a román nyelvet – nem jelentett semmiféle gátat. „Én az emberrel dolgozom, az érzésekkel, ezért maga a nyelv nem elsőrangú eszköz" – válaszolta a nehézségeket firtató kérdésünkre.
Mint mondta, egyetlen dolog bántja csupán, az, hogy az előadásban nem tudta az egész társulatot foglalkoztatni.
A közös munka során a nyelvi különbözőség – annak ellenére, hogy a társulatban nem mindenki beszéli a román nyelvet – nem jelentett semmiféle gátat. „Én az emberrel dolgozom, az érzésekkel, ezért maga a nyelv nem elsőrangú eszköz" – válaszolta a nehézségeket firtató kérdésünkre.
Mint mondta, egyetlen dolog bántja csupán, az, hogy az előadásban nem tudta az egész társulatot foglalkoztatni.
Cigánylány és elefánt
„Borzasztóan szokatlan volt" – jellemezte a premiert megelőző sajtótájékoztatón a próbafolyamatot és az Eugen Făttel való együttműködést Csurulya Csongor művészeti rendező, akire a rendező Zsigalov szerepét osztotta.
Nem csak a rendezővel való munka és a próbafolyamat volt más, a szokatlan darabhoz szokatlan színpadkép is társul, amelyet Kubanek László és Biró Boglárka m.v. terveztek meg épp úgy és olyanra, ahogy azt a rendező megálmodta.
„Borzasztóan szokatlan volt" – jellemezte a premiert megelőző sajtótájékoztatón a próbafolyamatot és az Eugen Făttel való együttműködést Csurulya Csongor művészeti rendező, akire a rendező Zsigalov szerepét osztotta.
Nem csak a rendezővel való munka és a próbafolyamat volt más, a szokatlan darabhoz szokatlan színpadkép is társul, amelyet Kubanek László és Biró Boglárka m.v. terveztek meg épp úgy és olyanra, ahogy azt a rendező megálmodta.
A zenei aláfestés is érdekesnek ígérkezik. Nem csupán azért, mert Antal D. Csaba a szerep kedvéért tanult meg zongorán játszani, hanem, mert a Holdfény szonátából, a Traviátából elhangzó részletektől kezdve a cigányzenéig sokféle dallam felcsendül.
Meglepetések bőven lesznek még, kezdve attól, hogy a főszereplő, a mindig repülni vágyó Dásenyka ezúttal egy cigánylány alakjában jelenik meg, sőt, még életnagyságú elefánt is lesz a színtéren.
Meglepetések bőven lesznek még, kezdve attól, hogy a főszereplő, a mindig repülni vágyó Dásenyka ezúttal egy cigánylány alakjában jelenik meg, sőt, még életnagyságú elefánt is lesz a színtéren.
Udvarhely? Egy csoda!
„Számomra igazi reveláció volt a közös munka. Azt a csodát, ami itt történik, sehol máshol, a nagynevű színházaknál sem tapasztaltam. Rengeteg pozitív energiát sugárzó, igazi profi színészekkel találkoztam itt, olyanokkal, aki nincsenek kiégve, elfásulva, bátrak és nincs számukra megoldhatatlan feladat" – méltatta a helyi társulatot Făt.
„Számomra igazi reveláció volt a közös munka. Azt a csodát, ami itt történik, sehol máshol, a nagynevű színházaknál sem tapasztaltam. Rengeteg pozitív energiát sugárzó, igazi profi színészekkel találkoztam itt, olyanokkal, aki nincsenek kiégve, elfásulva, bátrak és nincs számukra megoldhatatlan feladat" – méltatta a helyi társulatot Făt.
„Egyszer sem mondták, hogy ezt vagy azt nem tudják megoldani. Azt is mondhatom, hogy tulajdonképpen nem csináltam semmit, csak a színészek pozitív kisugárzását vittem színre" – beszélt hiteles lelkesedéssel a társulatról, itteni tapasztalatairól a rendező.
Eugen Făt nagy jövőt jósolt a Tomcsa Sándor Színháznak, amelynek azt is köszönheti, hogy nem csak a társulatba, de magába a városba is szerelmes lett. Megtiszteltetésnek érzi, hogy itt dolgozhatott és kíváncsian, izgatottan várja, hogy az udvarhelyi közönség hogyan fogadja, véleményezi az első udvarhelyi előadását.
Eugen Făt nagy jövőt jósolt a Tomcsa Sándor Színháznak, amelynek azt is köszönheti, hogy nem csak a társulatba, de magába a városba is szerelmes lett. Megtiszteltetésnek érzi, hogy itt dolgozhatott és kíváncsian, izgatottan várja, hogy az udvarhelyi közönség hogyan fogadja, véleményezi az első udvarhelyi előadását.
Szerző: Lázár Emese
Fotók: Balázs Attila
Forrás: www.szinhaz.ro/uh.ro