Szeptemberben mutatta be a Miskolci Nemzeti Színház az Óz, a nagy varázsló című zenés mesejátékot. Az előadás rendezőjét, Seres Ildikót kérdezte a boon.hu. Lapszemle.
"Bizonyára mindannyian, akik gyerekek számára készítünk előadást, már a nyersanyagban is a minőséget keressük. A klasszikusok, amiket gyermekkorunkban mi is olvastunk, önmagukban is értéket képviselnek. Mindig nagyobb az esély, hogy jó előadás születik ezekből" - kezdte Seres Ildikó. A rendező elárulta, darabválasztáskor rengeteg mesejátékot elolvas, sok aztán kikerül a szórásból. Példaként a "gügyögő gagyit" és azokat az – amúgy zseniális – klasszikus meséket említette, amelyeket olvasni ugyan élvezet, de nincs bennük elegendő konfliktus, feszültség egy színházi előadáshoz.
"Tudom, megköveznek majd érte, de én ilyennek tartom például a Micimackót is. A katarzishoz kevés, hogy megtaláljuk Füles elveszett farkát! És egy gyerekelőadás sem elég, ha csak cuki!" - tette hozzá.
Az Ózról elmondta, már sokkal korábban is foglalkoztatta, de végül mindig arra jutott, hogy túl sok varázslatot igényel, ha szeretnék valóban elbűvölni vele a közönséget. "Sokhelyszínes, sokszereplős, ami anyagilag is megterhelő egy színház számára. Féltem, nem lenne olyan, amilyennek igazán szeretném. Közel húsz éve, a gonosz boszorkányt alakítva Quintus Konrád rendezésében az előadás szereplőjeként is úgy éreztem: ez a mese többet ígér, látványban is többet érdemel. Pedig akkor a nagyszínpadon játszottuk, ahol jóval „okosabb”, korszerűbb a fény-, hang- és színpadtechnika, mint a Kamarában. Amikor azonban idén tavasszal ismét szóba került az Óz, felhívtam Juhász Katalint. Ő tervezte az eddigi összes meseelőadásom díszletét és jelmezét. Jól ismerjük egymás gondolkodását, ízlését. Tökéletesen megbízom benne. Ő azt mondta, vágjunk bele. Hát belevágtunk" - mesélte Seres Ildikó.
Fotó: boon.hu
A kérdésre, mi érdekelte ebből a meséből, a rendező így válaszolt: "A magány és az elvágyódás. Dorka egyetlen barátja Totó kutya. Környezetében mindenki mással, vagy önmagával van elfoglalva. Ez az érzés kamaszkorunk óta ismerős. Ki ne akart volna már világgá menni? Azt szeretném a gyerekek figyelmébe ajánlani: nem biztos, hogy olyan rossz, ahol éppen vagyunk, csak picit más szemmel kell nézni. A nagyobbaknak pedig, hogy a színház varázslata sok mindenre gyógyír!"
Seres Ildikó szerint a gyerekek számára készült előadásokat minden színház fontosnak tartja: a jövő közönségéről van szó. "A felnőtteknek szóló előadások eltérő életkorú közönségének tapasztalataiban nincs akkora különbség, mint a gyerekelőadások nézőinek tudásában: egy hároméves és egy tízéves elméje teljesen máshogyan és másmilyennek mutatja a világot. Mégis olyan hangot kell keresnünk, amit mindenki ért. Tudni kell, meddig lehet elmenni a színházi hatások használatában. Ebben sokat segít, hogy drámapedagógus is vagyok. Színházunk sikeres pályázata, a SZI-TU (Színház és Tudás) nevelési program keretében „Óz Klub” címen foglalkozom egy évadon át 6. osztályos gyerekekkel" - zárta a beszélgetést Seres Ildikó.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.