Szigligeti Ede Liliomfi című darabjának a bemutatójára október 6-án került sor az Örkény Színházban, Mohácsi János rendezésében.
Darabtörténet:
A megözvegyült Szilvai professzornak az a terve, hogy a gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven vándorszínésznek áll, és meghódítja Mariska szívét. A professzor ellenzi a házasságot, éppen attól a férfitől félti a lányt, akihez egyébként feleségül szeretné adni. Liliomfi pedig azt hiszi, hogy a nagybátyja hitvesének akarja Mariskát.
A hű barát és színésztárs, Szellemfi segít Szilvai megtévesztésében, Liliomfinak adva ki magát. Egy másik – társadalmi különbségek miatti – reménytelennek látszó szerelem (Gyuri, a pincér és Erzsi, a gazdag Kányai fogadós uram lánya) története összefonódik Liliomfi és Mariska sorsával.
Fehér Anna Magda kérdezte Mohácsi Jánost az InfoRádióban:
Szigligeti műve felett - amit szerintem senki nem olvas el, legfeljebb a belőle készült filmet nézi meg- alaposan elrepült az idő, porosak a nyelvi fordulatai, ha valaki ezt a szöveget szeretné eljátszani, akkor is le kéne fordítania magyarra. Rengeteg dolgot nem értünk belőle. Emiatt is hozzá kellett nyúlni. Másrészt darmaturgiai hibákat követett el a szerző, mint mindannyian, akik színházzal foglalkozunk. Erre voltunk tekintettel, amikor átalakítottuk a művet. (...) Nem az volt a fő cél, hogy odapörköljünk a kultúrpolitikának, megvan annak a maga baja, persze itt-ott az ember nem bírja, hogy ne harapjon bele abba, ami elé kínálkozik, de igazából nem ezzel foglakozunk. Sokkal fontosabb volt, hogy a színészember, aki azzal foglalkozik, hogy esténként egy másvalaki legyen, hogyan formálja a magánéletét.
Kritikus szemmel a darabról - Zappe László írásából, a Népszabadságból:
(...) A Liliomfit 1849. december 21-én mutatták be, néhány hónappal a szabadságharc bukása után. Akár az is sorsszerű véletlen lehet, hogy a mostani bemutató éppen az aradi vértanúk emlékünnepének előestéjére esett. Az előadásban a vándorszínészet reményteli hőskora összemosódik a vereség utáni kiábrándulás léha reménytelenségével, no meg természetesen korunk nem kevésbé léha, de nem is kevésbé fájdalmas spleenjével. Röhejes melankólia, sátáni kacajokkal vegyített búbánat kavarog a színpadon.
Az átírók mindehhez még gondosan utánajárnak a szereplők előéletének, fürkészik az eredetiben elnagyolt, klisékből vett motivációk mögöttesét. Sohasem érik be azzal, hogy a szerző úgy írta, ahogy. Sűrűbbre szövik a cselekmény, a kapcsolatok hálóját. Új szereplőket találnak ki, más szerepeket megnövelnek, átértelmeznek. A címszereplő hősszerelmes kap egy régi, megunt barátnő-kolléganőt, de sok apróbb linkség mellett az is kiderül róla, hogy szerette az apja által úgy gyűlölt anyját.
A társulat még egy másik taggal is kiegészül, Kányai fogadós sok előadásban elhagyott szomszédasszonyának szerepe megnő, átlényegül, a szereleméhes vénkisasszony Kamilláról kiderül, hogy a fogadós testvére. A bohózati fergeteget növelendő az ál-Schwartzok is megszaporodnak eggyel, Mariska is megpróbálkozik, hogy álöltözettel segítse elő a fogadós lányának szerelmét. És ez persze azt is jelzi, hogy az ártatlan gyermeteg naiva bonyolultabb jellemnek mutatkozik, és a szerelmesek kapcsolata is tüskésebbnek bizonyul az eredetinél.
De még Szilvai professzor is nőnek öltözik, minthogy neki meg régi ügye van a fogadóssal. Khell Zsolt félig elkészült díszletet tervezett, amelyben inkább szürreálisak, mintsem hagyományosan bohózatiak a váratlan felbukkanások. Remete Krisztina ruháin a korhű jelmezek mai öltözékekre montírozódnak. E látvány nem sokat mond, de nem is akadályozza, hogy Szigligeti vígjátékírói rutinja és Mohácsi János rendezői szaktudása, gyakorlottsága remekül működjék. Pattognak a szóvicces és gesztikus poénok, félórák múltán búvópatakként bukkannak elő jól elrejtett motívumok, és parádéznak a színészek. (...)
Próba- és előadásfotók:
Kovács Márton
Murányi Márta, Ficza István, Baksa Imre, Csuja Imre
Vajda Milán, Takács Nóra Diána, Szandtner Anna, Polgár Csaba, Törőcsik Franciska
Máthé Zsolt, Szathmáry Judit, Murányi Márta, Ficza István
Für Anikó, Törőcsik Franciska
Mohácsi István, Mohácsi János
Törőcsik Franciska, Szandtner Anna, Polgár Csaba, Baksa Imre
Középen: Csuja Imre
Gálffi László, Máthé Zsolt, Für Anikó
Törőcsik Franciska, Polgár Csaba
Polgár Csaba
Für Anikó, Gálffi László
Szandtner Anna, Törőcsik Franciska, Vajda Milán, Takács Nóra Diána
A társulat
Fotók: Gordon Eszter, orkenyszinhaz.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.