Húsz éve ment el Rátonyi Róbert

Két évtizede, 1992. október 8-án halt meg Rátonyi Róbert, a múlt század második felének egyik legkedveltebb operettszínésze, táncos-komikusa. Rá emlékezünk.

Az operett-világ örök Bóni grófja rendkívül sokoldalú művész volt. Táncoskomikusként, az operett képviselőjeként vált népszerűvé, de prózai karakterszerepeiben is kitűnt remek jellemábrázoló képességével. Fellépett a Bábszínházban és kabaréműsorokban, volt konferanszié és Robi bohócként a gyermekek kedvence. Sokat szerepelt filmen, tv-ben, rádióban. Élete utolsó éveiben rendezett is. Előadás-sorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról. Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg.

Rátonyi Róbert 1923. február 18-án született. Szülei a II. kerületi Érseki Katolikus gimnáziumba íratták, az érettségi vizsga letétele után tanulmányait a Zeneművészeti Főiskolán folytatta, s 1941-ben végzett hegedűtanári szakon. Eközben egyre nagyobb érdeklődést mutatott a színjátszás iránt, s még ebben az évben beiratkozott Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.

Első komolyabb lehetőségét - melyet egy szerepegyeztetési zavar kapcsán adódó véletlennek köszönhetett - már a következő évadban megkapta: ráosztották a főszerepet a Vígszínház Kata-Kiti-Katinka című operettjében. Az akkor 19 éves fiú az ötvenes éveit taposó Kosáry Emmi partnerét alakította kiválóan. Ettől kezdve a színpad lett élete: revüszínházakban, éjszakai zenés szórakozóhelyeken lépett fel, 1945-49-ig a főváros majdnem minden magánszínházában játszott.

1949-ben az Operettszínházhoz szerződött táncos-komikusi minőségben. A műfaj olyan legendás művészeivel játszhatott együtt, mint Honthy Hanna, Karády Katalin, Latabár Kálmán, Sárdy János és Feleki Kamill. Rátonyi humoros, könnyed stílusával szívesen látott figura volt a színpadon, kiemelkedő alakítást nyújtott számos darabban. Az Állami Áruház, a Luxemburg grófja és a Boci-boci tarka sikereit követően az igazi áttörést a Csárdáskirálynő hozta meg, melyben legtöbbször Bóni grófként, olykor Miska pincérként láthatta a nagyérdemű. Saját elmondása szerint 2172 alkalommal szerepelt a darabban; nem csoda, hogy a híres "Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád..." kezdetű dalt vele azonosítják. A Csárdáskirálynővel bejárta a világot, s nagy sikereket aratott a Szovjetuniótól kezdve Görögországon, Jugoszlávián, Románián, Csehszlovákián át a New York-i Broadway-ig.

Rátonyi időközben megházasodott, s megszületett a később zenei pályára lépő ifjabb Rátonyi Róbert, majd lánya, a szintén színészetet választó Rátonyi Hajnalka.
1971-ben a Nagymező utca túloldalára, a Thália Színházba szerződött, hogy prózai darabokban is kipróbálja magát, melyekben szintén nagy sikert aratott. Szívesen vállalt feladatokat gyermekdarabokban és konferansziéként is népszerű volt. Sokat szerepelt filmen, televízióban, s a rádiókabaréban is. Sokat tudott a színházról, operettről írt könyve a műfaj egyik fontos összefoglalása. Élete utolsó éveiben rendezett is, előadás-sorozatokat tartott a rádióban és a televízióban a zenés műfajról. Rendszeresen publikált újságokban és hetilapokban, könyvei jelentek meg.
Bár életútja sokfelé kanyargott, emlékét leginkább a zenés színházi műfaj egyik meghatározó személyiségeként őrzi a köztudat. Mosolyára és kacsintására még talán az is emlékszik, aki csak egyszer láthatta. A magyar színjátszás történetének utolérhetetlen táncos-komikusát életének 69. évében, 1992. október 8-án érte a halál, búcsúbeszédét a Farkasréti temetőben Gálvölgyi János mondta.

Díjai:

Jászai Mari-díjas (1956, 1961), érdemes (1964) és kiváló művész (1985),  a Fővárosi Operettszínház örökös tagja (1991).

Megjelent művei:
Az operett csillagai
Ne vegyék komolyan
Operett I-II.
Szeretném, ha nevetnének
Mulató a Nagymező utcában
Botrányos malom
A Gálvölgyi
Kétszáz kedvenc közelről

Forrás: MTI, operettszínház.hu/fotók: fortepan.hu, színháziinézet.hu