A Radnóti Színházban a Vágyvillamos címmel futó Tennessee Williams-darab főszerepéért elnyerte a legjobb női alakítás díját az idei POSZT-on és a Színikritikusok Díját is megkapta. Hamarosan Kurázsi mamát játssza: Kováts Adélt kérdezte a 168 óra.
“Mondják: a színésznő annyi éves, amennyi a szerep. Persze mégsem ilyen egyszerű. Blanche és Kurázsi mama esetében az is meghatározó, hogy mindkét előadásnak Zsótér Sándor a rendezője. Én amúgy mindaddig rendkívül bizonytalan vagyok - mint aki először van színpadon -, amíg nem találok fogást egy szerepen. Legendás színibölényekről mesélik: a próbák hosszú szakaszában szinte semmit sem csináltak. Motyogtak, dörmögtek, épp csak jelen voltak. Befelé figyeltek. Ez érthető tanulás, de a társaknak külön próbatétel. Én - alkati kérdés - inkább már az elején igyekszem valami megoldásfélét nyújtani, hogy ne legyen feszültség a tétovaságokból. Zsótérnál viszont nem lehet a technikából indulni: igazi utakat keresünk” – mesélte Kováts Adél a 168 óra interjújában.
“Kurázsi mama iszonyú kegyetlenségeket mond. Érzéketlensége ugyanakkor praktikumból fakad. Azt hiszi, mindent el tud intézni. Pozitív gondolkodó, aki a túlélésre játszik egy háború közepén. Indítékai tehát em - beriek. Csak nem elég okos, a morális gyengeségét ráadásul fölerősíti a történelmi szituáció. Vagyis a hagyományosan negatívnak könyvelt figurákról sem lehet egyszínűen gondolkodni.
Mifelénk erős áthallásai lehetnek az ügyeskedésnek, túlélési játszmáknak az alapvetően antidemokratikus közegben. Nemcsak a háborús helyzet ilyen” – tette hozzá a Radnóti Színház színésznője, akit arról is kérdeztek, hiszi-e, hogy elég a színpadról rámutatni a különféle megcsúszások okaira.
A színésznő úgy fogalmazott: “Jó lenne, ha innen erős visszhangot tudnánk kiváltani. Amúgy nem vagyok apolitikus ember, csak nem politizálok direkten. És azt is figyelembe kell venni, ki mennyit bír el. Én is annyi terhet tudok vállalni, amennyit el bírok tolni. És bizony a színpadon vagyok a legjobb formában. Ott van bennem a legtöbb erő” – nyilatkozta Kováts Adél. Úgy látja, a magyar politikai és közéletben könnyen elkopik, aki minden történés kapcsán állandóan hovatartozását, álláspontját hangoztatja.
“Különösen igaz ez az én szakmámra. Az ideologizáló színész ráadásul a saját megítélését kockáztatva óhatatlanul megosztja a színpadon mellette álló kollégájának a közönségét is. Ezzel tisztában kell lennie annak is, akit valamiféle - egyébként tisztelendő - küldetéstudat vezérel” – vélekedett a színésznő.
“Nem keresek kibúvókat, alapvetően harcos típus vagyok. Lehet még olyan helyzet, amikor úgy érzem: égető társadalmi kérdésekben színpadon kívül is véleményt kell fogalmaznom. Még nem mentem végig azon az úton, amelyről Kurázsi mama "kapitulációs" songja szól: egyik pillanatban még arról dalol, neki ne írjanak elő semmit, a másikban meg arról, hogy addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. A meghasonlásnak ezt a szintjét nem is szeretném megtapasztalni. (…) Ahogy Blanche-ban, úgy Kurázsi mamában is ott az egyik női esszencia: a szívósság. Hogy a legrosszabb helyzetből is kihozható valami, ha hajt az élni vágyás. Nekem is van arra a képességem, hogy kihúzzam magam a csüggedésekből, tegyem a dolgomat” – fejtette ki a színésznő.
A teljes interjút a 168 órában olvashatják.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.