Játékszín volt direktora nem érti, hogyan lehet magánszínházat csinálni egykori teátrumából. Lapszemle.
"A kezdettől mindenki arra hivatkozott, hogy a minisztérium büdzséje szűkös. Az a hivatalos álláspont, hogy a szervezet profilját tekintve nem illeszkedik a tárca formálódó nemzeti intézmény koncepciójába” – számolt be a volt igazgató a Játékszín bezárásának körülményeiről a Népszavának. Azt is elárulta, hogy nem kaptak választ arra, miért nem adták át a színházat a fővárosnak, ő pedig nem folytatott “partizánakciókat”.
“A vagyonkezelő is és én is kértük, hogy az úgynevezett kiemelt minősítésű színházi szervezetek kategóriájába tegyék a Játékszínt, amibe a színházak többsége került. Egy állandó színházi működéshez ez a besorolás szükséges. Majd a Magyar Közlönyből kiderült, hogy mi nem kerültünk be ebbe a kategóriába. Ekkor a vagyonkezelőtől kaptam egy hivatalos értesítést, hogy ők pénzügyi szempontból nem látják biztosítva, hogy tovább is működhessünk” – mesélte Balázsovits a Népszavának, aki szerint azért kaptak rossz besorolást, mert nem tetszett ‘az ő képe’.
A hivatalos magyarázat azonban úgy szólt: csak a kulturális zászlóshajók tartozzanak a minisztérium által támogatott színházak közé.
Balázsovits korábban, a Színház.hu interjújában utalt arra, hogy megpróbál magánszínházat csinálni a Játékszínből, és erről tárgyalásokat folytat. A kérdésre, ez miért nem sikerült úgy felelt: “A magánszínház feltétele az a kategória, amibe nem kerültünk bele”.
A Játékszín Németh Kristóf vezetésével sem került a kiemeltek közé, Balázsovits épp ezért ‘nem érti az egészet’. “Kell hogy megfelelő pénzügyi háttér legyen. Ketté kell választani a dolgot, van az épület és van a cég. Ha valaki úgy csinál magánszínházat, hogy az épület nem az övé, azt továbbra is bérelni kell, annak kell tudni a feltételeit. Amikor kiderült, hogy a Játékszínnek föl szeretné az önkormányzat - kerekített összeget mondok - havi hárommillió forintról négymillióra emelni a bérleti díját, én föladtam a magánszínház elképzelését, hiszen csak a bérleti díj került volna majd ötvenmillióba évente. A teljesíthetetlen pénzügyi nehézségek miatt lemondtam a magánszínház kósza ötletéről” – fejtette ki Balázsovits, aki azt feltételezi, Németh Kristóf kaphatott egy kedvező ajánlatot.
“Ő valóban fölhívott engem, szerinte elsőként értesített az öröméről, hogy ő megvásárolta a kft.-t. Aminek ugye már egy csökkent vagyona van, hiszen két hónapja zajlott a cég felszámolása, így több mindent eladtak. (…) Ilyen esetben egy profi beszélgetést úgy kellene kezdeni, hogy kérlek szépen, ennyi és ennyi pénz áll mögöttünk, garantáltan ki tudjuk fizetni a bérleti díjat, a művészeket, a villanyszámlát. Ezek a mondatok nem hangzottak el” – tette hozzá a volt igazgató, aki megerősítette, hogy a színháznak nem volt tartozása, így az sem világos Németh milyen milliós terhekről beszél, amelyeket át kellett vállalnia.
“Finoman fogalmazva sumákolást gyanítok. Én tisztán jöttem ki ebből a helyzetből pénzügyileg és becsületesen. Természetesen örülök, ha egy színház tovább működik. De az elmúlt húsz évet lezártam, kezdődjön egy új korszak” – összegzett Balázsovits Lajos a Népszavának.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.