Október 18-án kerül sorra a Sanyi és Aranka Színházban a 'Homéroszról, a görög színházról' című beavató-színházi előadás Lukáts Andor rendezésében. A darab egy sorozatot indít útjára.
Karsai György a beavató-színházi sorozat-tervről:
Általános bevezető:
„Amit mi teszünk, az nem más, mint morzsák összesöprögetése Homérosz asztaláról.” Állítólag Aiszkhülosz, az első, nemcsak névről, de fennmaradt drámái révén is ismert tragédiaíró mondta ezt a dícséretes szerénységről árulkodó mondatot valamikor az i.e. 5. század hatvanas-ötvenes éveiben. Ez az ókori anekdotaként megőrzött költői gondolat fontos igazságot rögzít: amit mi európai (=nyugati) kultúrának nevezünk – akár irodalomról, vagy színházról, szobrászatról, vagy festészetről, zenéről, stb. beszélünk -, az mind az ókori görög kultúrában gyökerezik. Még pontosabb megfogalmazásban: minden Homérosszal kezdődött. Sőt, mindössze csipetnyi elfogultság van abban az állításban, hogy „ami nincs benne az Iliaszban és Odüsszeiában, az nincs is.”Az eposzok máig tartó hatását mutatja, hogy lépten-nyomon hivatkoznak rájuk, az istenek, félistenek és hérószok történetei (mítoszai) a legkülönbözőbb művészeti alkotások örök ihletői voltak minden korban és azok is maradtak mind a mai napig.
Meggyőződésem, hogy elsősorban a rossz beidegződések – például:„olyan messze van tőlünk időben, hogy minden szóhoz magyarázatot kell fűzni!” -, vagy/és az alkotói-elemzői lustaság az oka, hogy életkortól és iskolázottságtól függetlenül a köztudatban az antik görögség kultúrájáról jobbára az jut az emberek eszébe, mint az otthoni vitrinben csillogó családi porcelánról: nagyon szép (legalábbis az öregek ezt mondják!), biztosan nagyon értékes is, de semmi közöm hozzá! Holott tudatosítani kellene mindenkiben, hogy amikor – immár nem először történelmünk folyamán - nap mint nap tanúi vagyunk a minket körülvevő világ morális értékeinek erodálódása okozta válságnak, amikor mindennapi tapasztalatunk az emberi kapcsolatok leépülése, amikor egyre jobban ki vagyunk szolgáltatva a hatalmi arrogancia és ciniznus kényének-kedvének, akkor a klasszikus, örök értékű irodalmi alkotások értő olvasatában választ és támaszt találunk. A homéroszi eposzok olvasása és megértése, Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiáinak elemző megtekintése, Arisztophanész komédiáinak a felszínnél mélyebbre ásó megismerése mindmegannyi alkalom lehet rosszkedvünk telének elűzésére, segítené a világban elfoglalt helyünk pontosabb megértését. Csak jól, logikusan, mai életünkből és gondjainkból- gonolatainkból kiindulva kell kérdezni e régi, remek szövegeket, s egészen bizonyos, hogy korunk kérdéseire, vagyis a mi kérdéseinkre fogunk választ kapni. Fentiek fényében talán érthető, miért tartom fontosnak, ünnepélyesebben fogalmazva: küldetés szintű feladatnak a görög irodalom néhány, kiválasztott alapművének közös újraolvasását, értelmezését és megértését. A Sanyi és Aranka Színházban az ideális helyén lenne ez a tizenkét részre tervezett sorozat: mind szellemiségében, mind hangulatában, nem utolsó sorban pedig befogadóképességében mintha csak erre a „négyszemközti” elemzésre, testközelben zajló játékra és a színre vitt jeleneteket követő beszélgetésekre építették volna.
Az előadások felépítése:
tizenkétszer kb. 75 perc;
vetítéssel egybekötött előadás (váza- és szoborképe, térképek, mitológiai segédanyagok, az elemzett művek ihlette, későbbi korokból származó festmények, színházi előadások, stb.);
a tárgyalt szövegekből dramatizált jelenetek színpadra állítása;
a közönséggel folytatott beszélgetés (folamatosan, de különösen lezárásként).
Az előadások témái:
1) „Haragot zengj, Istennő...”: Homérosz, az eposz mint műfaj; az elveszett eposzok; hőstipusok Homérosznál; az Akhilleusz-tragédia; humor az eposzban
2) Szerelem és barátság az eposzban: Akhilleusz és Patroklosz; Hektór és Andromakhé; Odüsszeusz és Pénelopé
3) Az Odüsszeia világa: hősök, emberek, szörnyek, nők; merre járt Odüsszeusz?; a Télemakhia
4) Odüsszeusz és a nők: Kalüpszó, Nauszikaá, Kirké
5) Az eposz istenei: Zeusz és Héra; Aphrodité; Poszeidón
6) Egy új műfaj születése: a színház (theatron) és műfajai; Dionüszosz és a drámai versenyek; az első színházi előadások
7) Aiszkhülosz: Perzsák, Leláncolt Pormétheusz
8) Szophoklész: Aiasz, Philoktétész
9) Szophoklész: Antigoné, Oidipusz király
10) Euripidész: Alkésztisz, Élektra
11) Euripidész: Hippolütosz, Helené
12) Arisztophanész: Lüszisztraté, Béke
Az előadások szereplői:
Az elméleti bevezetés, az elemzés és a beszélgetés mederben tartása az én feladatom. A bemutatásra kerülő részletek, jelenetek rendezője Andor. A szereplők elsősorban olyan, régebbi tanítványaink lennének, akiket kellőképpen „megfertőztek” Andor és/vagy az én óráim, hogy lelkesen, már jókora előképzettséggel lássanak hozzá a munkához; rajtuk kívül persze a jelenlegi hallgatók közül a legjobbak közül is lehetne válogatni.
Homéroszról, a görög színházról - az előadásról:
(beavató-színházi sorozat-terv a Sanyi és Aranka Színházban)
Miért éppen az eposz? Miért az Iliasz és az Odüsszeia vezeti be a görög színházzal való foglalkozást? A válasz egyszerű: az európai színház története ezzel a két, Homérosznak tulajdonított művel kezdődik. Minden irodalmi műfaj az eposzban gyökerezik. Ezt az első hallásra talán meghökkentő tételt igyekszünk bizonyítani a tizenkét részesre tervezett görög kultúrtörténeti sorozat első részében. Az eposz szövegéből választott jelenetekkel, a közönség és az színészek közreműködésével elemezzük és rekonstruáljuk a tragédia és a komédia első példáit, amelyek nélkül valószínűleg sem Szophoklészt, sem Shakespearet nem olvashatnánk, de Arisztophanész és Moliere sem írta volna meg drámáit. Az „Akhilleusz-tragédia”, illetve a „Parisz-Menelaosz-összecsapás” színpadra állítása és közös elemzése izgalmas estét ígér!
Fotók: Várkonyi Tímea
Phapszodósz Hegedűs D. Géza
Akhilleusz, Hektór Kocsis Gergely
Agamemnón, Menelaosz Lukáts Andor
Helené Simkó Kati
Aphrodité Szorcsik Kriszta
Jós, Parisz Pallag Márton
Beavató moderátor: Karsai György
Rendező: Lukáts Andor
Bemutató:
2012. október 18., 21 óra 30
Sanyi és Aranka Színház