Pauer Gyula Munkácsy- és Kossuth-díjas szobrász, konceptuális és performanszművész, látványtervező temetése október 26-án pénteken 14 órakor lesz a Fiumei úti Nemzeti Sírkertben, a katolikus egyház szertartása szerint.
A magyar neoavantgárd képzőművészet egyik kiemelkedő egyénisége október 8-án hosszan tartó, súlyos betegség után hunyt el életének 72. évében. Pauer Gyulát az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi) saját halottjának tekinti - szerepel az Emmi Kultúráért Felelős Államtitkársága MTI-hez kedden eljuttatott közleményében.
Pauer Gyula 1941. február 28-án született Budapesten. Az ötvenes évek második felében a Budapesti Képzőművészeti Tanácsi Díszítőszobrászati Szakközépiskolába járt, majd 1960-tól a Képzőművészeti Alap Kivitelező Stúdiójának munkatársa volt. A hatvanas évek második felétől a Filmgyárban dolgozott kivitelezőként, majd számos színházban díszlettervezőként. 1985-től szabadfoglalkozású művész volt, 1990 és 1998 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Szcenikai Tanszékének, majd 1994-től a Színház- és Filmművészeti Főiskolának volt a tanára.
1969-től A SZÜRENON csoport, 1992-től a Szinyei Merse Társaság tagja - 1994 és 2000 között elnöke. 1994-től a Magyar Szobrász Társaság alapító tagja és alelnöke volt, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia 1996-ban választotta rendes tagjainak sorába.
Munkásságát, amelyre a konceptuális művészet, a minimal art és a pop art egyaránt hatott, többek közt Munkácsy Mihály-díjjal (1993) és Kossuth-díjjal ismerték el (2005). Számos külföldi galériában (Musée d'Art Moderne, Párizs; The Art Gallery of New South Wales, Sydney; Olimpiai Park, Szöul) állított ki.
Életmű-kiállítását 2005-ben rendezte meg a Műcsarnok. Legismertebb műve A cipők a Duna-parton című emlékhely a budapesti Széchenyi rakparton.