Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves bábszínész osztálya A tavasz ébredését mutatja be a moszkvai Művész Színház nemzetközi fesztiválján, amelynek szakmai programjain például Bodó Viktor munkamódszerét is megismerheti a közönség. Most újabb útinaplót olvashatnak, fotókkal, videóval.
Spiegl Anna szavaival:
Moszkva! Moszkva! Én a többiekkel ellentétben teljesen és fenntartás nélkül el vagyok tőle ájulva. Valószínűleg azért is, mert egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy „Moszkva! Moszkva!”, mivel édesanyám itt járt egyetemre, így a fiatalságáról szóló sztorik egyúttal Moszkváról is szólnak. Nálunk, otthon Kecskeméten, a pincelejáró ajtaján a mai napig a Vaszilij Blazsennij Székesegyház képe díszeleg egy cirillbetűs naptárból, és ha anya valami különlegeset akar főzni, akkor az borscs, ha valami különleges gyümölcsöt szeretne, az gránátalma, mert Moszkvában annyit evett belőle, hiszen olyan olcsó volt. A cirill betűket is körülbelül ismerem, mert anya minden nyáron elkezdte velem a „Sag za sagom” című orosz nyelvkönyvet. Minden alkalommal valahol a privét és a minyá závut Anna között akadtunk el, általában addigra nyomta el a kamaszkori ellenállás a tudásvágyat…
Szóval olyan mintha egy gyerekkori tündérmese színhelyére pottyantam volna. Matrjoskák, aluljárók, bundás nénik, hatalmas terek, szamovárok…csupa régi ismerős. Engem nem érintenek rosszul a dugók, a keléses arcú emberek, a bunkó boltosok, hisz Budapesten is rengeteggel találkozni! Csak otthon kétmillió ember öt százaléka különc, itt meg tizenkétmillió emberé, így jobban kitűnnek a fura alakok. Ami újdonság és már az első nap után megállapítható, az az, hogy a moszkvai színműsök -ha lehet ezt mondani- szépek és nagyon jól zenélnek, de szeretek irigykedni...Moszkvában minden térből nyílik egy nagyobb tér és abból egy még nagyobb. Sok van, ami vicces cirill betűkkel írva, de a legviccesebb az Intimissimi. Tanulságok is születte már: utazásra új cipőt vinni balgaság, hiába a több méter leukoplaszt, a sör nem alkohol, de Oroszországban adnak este tíz után is, a halas pirog, túrós pirog, olyan finom, hogy mindjárt sírok.
Részlet A tavasz ébredése című előadásból, amellyel fellép a Művész Színházban az ötödéves bábosztály
Ivanics Tamás szavaival:
Dobri vecser! Adri épp citromba harapott, mert állítólag azzal (is) jó a vodka. Számomra almalével és önállóan is megállja a helyét. Történik ez most mind a Cosmos Hotel 15. emeletén az 1504-es szobában. Valami „Szergej” bejött és oroszul kezdett el magyarázni. Czupi Dani elküldte magyarul. Ez a nagyon konkrét jelen.
Tények, amik megérintettek:
A cigi felháborítóan olcsó! Vettem egy 26 rubeleset, ami 182 Ft.
Nagyon szerettem volna meglátogatni Lenin elvtársat, de épp nem fogad látogatókat.
Sztanyiszlavszkijék se voltak otthon, de legalább bejárhattuk a házukat.
Tér után tér van itt, soha nincs vége. ”Nézzük meg, mi van ezután a tér után. Nahát! Egy tééér!” Mindegyik nagy és a hangszórókból vicces orosz zene szól.
A táskámat becsípte a metró és elszakította. Azóta a zsebeimbe pakolok és állandóan fogdosom magam, hogy megvan-e mindenem.
Ha végigmegyek a Vörös téren, olyan mintha egy képeslapon sétálnék. Ez mindig tetszik.
Az oroszok nem mosolyognak.
Nem sokan tudnak angolul.
A moszkvai Broadway műsorán megtalálható A kis hableány.
Mórocz Adrienn szavaival:
Odacsukott a metró és egy hösies orosz fèrfi kimentett. Ugyanekkor a másik ajtónál a Sanyit feleztèk le. Ugyanis itt nem várják meg, hogy mindenki beszálljon. Lehet, hogy ezt minden orosz tudja, így ők nem lepődnek meg, ha a metrón időről időre feltűnnek véres fejű alakok. Pedig ez rendszeres.
Nem csak ijesztő alakokat fedeztünk fel eddig, hanem például egy híres divattervezőt is - akinek a Marcella tudja a nevét - és egy maláj nőt, akit az első napon még csak arról ismertük, hogy torkaszakadtából ordít a szállodában. A hotelről pedig csak annyit, hogy itt még lehet cigarettázni, így olyan szag van, mintha egy hónapig lakta volna egy láncdohányos.
Kiszabadulva a szobánkból, megismerkedtünk a Margarita kávézóval, láttuk a "ne állj szóba idegenekkel" táblát, majd tanúi voltunk egy olasz előadásnak, amiből egy kukkot sem értettünk és egy amerikai produkciónak, ami bábos elemeket használt. Ez a darab megosztotta az osztályt, de érdekes módon kicsit összehozott engem és Vikit, akivel nem szoktunk egyetérteni. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy az már valami, ha egy osztály képes úgy dalolni, mint egy Godspell kórus.
Különös volt szembesülni azzal is, hogy az amerikaiak nagyon lazák, -lehet, hogy furcsán hangzik- de már abból is sugárzik valami szabadság érzet, ahogy a reggelinél léteznek. Ez rólunk nem mondható el, de talán minket épp ezért tarthatnak különösnek...
Hiányoznak a beszélgetések, még nem került sor igazi találkozásokra...
Persze a legjobban a kedvesem hiányzik.
Képeslap Moszkvából:
1. Ikon - Rigó Anna rendezőasszisztens
2. Hoffer Károly és egy orosz katonanő
3. Meczner János, Csizmadia Tibor osztályfőnökök és Bozó Andrea színésznő
4. Kulőr lokál
5. Kilátás a hotelből nappal
6. Spiegl Anna és Hoffer Károly
7. Ivanics Tamás
8. Az osztály Sztanyiszlavszkij otthonában
9. Egy bábos mindig megtalálja...
10. Sztanyiszlavszkijnál
11. A mester ládája
12. A mester szobája
13. Czupi Dániel
14. Makra Viktória és Andrusko Marcella
15. Eke Angéla és ... Sztanyiszlavszkij virágai????
16. Az osztály, az osztályfőnökök és Ő
17. Mórocz Adrienn és Fehér Dániel
18. Sztanyiszlavszkij szobája
19. Bozó Andrea és a mester képe
20. Kötelező - Spiegl Anna, Márkus Sándor és Hoffer Károly
21. Rigó Anna, Hoffer Károly, Szolár Tibor és Makra Viktória
22. A kevés MC'Donalds-ok egyike
23. Egész malacot is lehet kapni
24. Díszletépítés
25. A hotel takarítónője a szobákban találta a babákat, és mindegyiket felültette
26. A hotelben