Závada Pál Jadviga párnája című drámájában Ondris szerepét alakítja Pál András. A színésszel a Magyar Narancs készített interjút. Lapszemle.
"Talán tényleg nagyon szerencsés vagyok. Pedig átmenetekben telt az életem: ahogy annak idején az akkor még létező szocializmusból is megéltem egy kicsit - eleget ahhoz, hogy magamban kötni tudjak hozzá dolgokat -, színházi korszakból is többfélét tapasztaltam. A régi kaposvári színházi korszak végét még elcsíptem" - mesélte a lapnak Pál András. Úgy véli Pécsre "jó pillanatban" érkezett, hiszen éppen épült a csapat.
Pályája fontos állomásának tartja a kaposvári főiskolát "úgy, ahogy volt". "Mi voltunk az első évfolyam, semmi mást nem csináltunk, csak éjjel-nappal dolgoztunk, hatalmas figyelem és szeretet mellett. Babarczy, Mohácsi, Kelemen és a többiek - sokan közülük akkor kezdtek tanítani, egymást segítettük. Közben még épültek a termek, néha bent aludtunk, mert nem volt érdemes kimenni" - árulta el.
Ónodi Eszter és Pál András a Jadviga párnája olvasópróbáján (Fotó: Orlai Produkció)
A színész lelkesen ment a Magyar Színházba, hiszen egy új színház ígérete volt a levegőben. "Aztán történt, ami történt, megszorítások, anyagi ellehetetlenülés; de még mindig itt vagyunk, sok kaposvárival, egykori osztálytársaimmal, és dübörög bennünk a hit, hogy lesz még másképp. Közben a szakmai környezet is teljesen átalakult - itt, a Magyarban törölni kellett az évadot, pedig izgalmas szerepek ígérkeztek, például a Don Juan" - sorolta a színész.
A Jadviga párnájáról így mesélt: "Ónodi Eszterrel próbálok többek közt, akire tinikoromban úgy néztem föl, hogy leesett az állam. Most meg ott állok vele, és merem mutatni, hogy milyen béna vagyok. Ez jó. Jó őszintének lenni."
Pál András szakmai jövője kapcsán elmondta, tart a jövőtől. "Rettegek. Hogy most megy minden simán, szerepek, díjak, aztán jön valami törés. Amúgy látom a mai színházi világot, a szakmám gondjait, csak egyelőre nem tudom, tehetnék-e többet, mint hogy a dolgomat teszem benne" - fogalmazott a színész, aki arra a kérdésre is felelt, milyen színházat álmodik. "Az a színház Pécsett lenne, de lenne ott Duna is. És Mohácsi ott lenne. És vinnék sok mindenkit, akivel dolgoztam, most a Jadviga-brancsot biztosan" - válaszolta Pál András.
A teljes interjú a Magyar Narancsban olvasható.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.