Básti Julival készített interjút a La femme magazin. Lapszemle.
"Apám hallani sem akart arról, hogy színész legyek, anyám ebben is támogatott. Apám túl korán elment, nem beszélhettük ki magunkat, nem mutathattam meg neki, mit tudok, anyám tavaly hagyott itt, és nem tudom kiheverni. Mindkettejüket csak mostanában kezdem igazán és mélyen érteni, megérteni" -árulta el Básti Juli, akit egészen pici korától kezdve érdekelt a színház, pontosabban a színjátszás. "Mindig azt néztem, hogy ki hogyan viselkedik! A suliban is ezért kaptam intőt, mert másokat lestem, be is írták: megintem, mert lánya az órán másokat figyel. És tényleg" - fogalmazott Básti Juli.
Fotó: lafemme.hu
El sem tudta képzelni, hogy valaha is mással foglalkozzon, ezért volt szörnyű, hogy apja, Básti Lajos eltiltotta a színészettől. Ez aztán nagy harchoz vezetett. "Amikor nagy ritkán együtt néztünk tévét, akkor én állandóan megjegyzéseket tettem a színészek játékára, a film végén együtt elemeztük, amit láttunk, úgyhogy érezte, sőt élvezte is, hogy van véleményem. Meg hát azt is tudta, hogy színdarabokat írok, amiket elő is adtunk a barátnőmmel, minden farsangra paródiával készültünk a suliban, úgyhogy láthatta, mit akarok, de nem engedte" - mondta a színésznő.
Édesanyjáról, Zolnay Zsuzsáról is megemlékezett: "Anyám csodálatos volt. Szerintem neki köszönhetem, hogy színész lettem. Azt hiszem, megdumálta apámat, hogy legalább a felvételire engedjen el. Azt hittem, apám nem tudja, hogy titokban odamegyek, de mostanában azt gondolom, igenis tudta, engedett anyámnak. Én meg átmentem minden rostán, és amikor felvettek, elmondtam neki. Ő meg azzal a jellegzetes szemöldök-felhúzással csak annyit mondott: Hm! – és el volt intézve" - mesélte Básti Juli a La femme-nak.
A teljes cikk a La femme 2012. őszi számában olvasható.