Végéhez ért a Színház- és Filmművészeti Egyetem ötödéves bábszínész osztályának útja Moszkvában, ahol A tavasz ébredése című előadásukkal lépnek fel. Az utolsó útinaplót olvashatják, illetve a ma és a tegnap összevetéseként egy dramaturg emlékeit is megidézzük, aki az osztályával szintén megjárta az orosz fővárost.
Moszkva 1985 - Lőkös Ildikó dramaturg szertelen emlékei
Írom a főszerkesztőnek, Tóth Bertának, milyen jó olvasni a bábos osztály beszámolóját Moszkváról. Mert hogy mi is, a múlt század nyolcvanas éveinek dramaturg osztálya – olyan azóta „híressé” váltakkal, mint Barda Bea, Upor Laci vagy Telihay Péter, és hasonlóan a többi osztályhoz, ugyanitt a MHAT-ban voltunk. Kérdezi, írnék-e erről. Hát persze.
Mi még kötelezően tanultunk oroszt – s amiről a nyelvkönyvekben olvastunk, az ott lett az orrunk előtt. A Krasznaja Plósagy (Vörös tér), a Kreml, a Moszkva folyó, a széles utak és Lenin. Mi még megnézhettük. Nem szálloda, hanem tízágyas kollégiumi szoba, közös zuhanyozóval. És órákra járunk a MHAT-ba (Moszkovszkij Hudozsesztvennij Tyeatr – Moszkvai Művész Színház), a Művész Színház iskolájába.
Mondják, itt mindenki Sztanyiszlavszkij tanítványa. Ő alapította, aztán továbbadta, s akinek tovább, az aztán szintén tovább, kézről kézre, egészen a mostani rektorig, Tabakovig. A testvérosztályunkba jár Viszockij fia. Azé a Viszockijé, aki már akkor mítosz Budapesten, hisz nemrégiben lehetett látni Hamletként a Ljubimov rendezte Taganka vendégelőadásában. Most meg itt táncol (mert épp egy táncórán ülünk, egy csodálatos, magas, karcsú idős hölgy óráján, mondják, még kezet fogott Sztanyiszlavszkijjal), szóval itt van előttünk ez a hórihorgas fiú, az ifjabb Viszockij… (Vajon mi lett vele?)
S az osztályba másik híres ember gyereke is jár: Tabakov lánya. A fiú osztálytársaink szívét megdobogtatta – bár ők is az ővét... S egy bizonyos Szása ösztöndíj-kiegészítésként a sarki fodrásznál segít be esténként. Upor Lacit meg is nyírja.
És az éjszakai pelmenyik (olyan barátfüle-féle, de tejfölös, húsos, sós), meg a hirtelen összekapott házibulik, és színházba is járunk minden este, az irdatlan távolságok meg sem kottyannak, a taxi is olcsó, mi persze metrózunk meg trolizunk, mondják nekünk, Jelcin is, aki ekkor a moszkvai első ember, és szeretik itt, nyiladozik a peresztrojka és glasztnoszty . S még elhív a testvérosztály néhány forradalmi hevületű tagja egy önállóan létrehozott bemutatójukra, a Bulgakov kortárs, Sztálin alatt betiltott Olesa regényét adaptálják. Izgalmas, kicsit titkos előadás. A szereplők közt van Szása, meg a Vityebszkből érkezett Gena, akinek a nagymamája Chagall unokatestvére, és ő maga öntudatos zsidó, amivel a nyolcvanas évek derekán először találkozom így szembe. Genáról éppen tudom, hogy azóta Düsseldorfban telepedett le, német színházakban és akciófilmekben játszik, miközben orosz szappanoperák hőse is. Eredetileg Gennadij Markman, de a mi látogatásunk olyan erővel hatott rá, hogy Németországban már Gennadij Vengerov (ez magyart jelent!) néven szerepel.
És mi is jártunk Sztanyiszlavszkij házában, és a repülőtéren zokogtak az orosz barátaink – ők tudták, hogy nem találkozunk többet…
Szóval, kedves Bábosztály, nem furcsa az a Moszkva, ha rátaláltok a szláv lélekre…
Majd nézzétek a könnyeket a repülőtéren!
Czupi Dániel szavaival:
Nem nehéz most a búcsú Moszkvától, mert úgy érezzük, teljesítettük a "küldetést", A tavasz ébredését jól fogadták külföldi sorstársaink. Ezt onnan lehet tudni, hogy egy darab bravót is bezsebeltünk, illetve három kurjantást és ez már több, mint amit mi kiadtunk magunkból az elmúlt egy hét programja alatt. Panaszra nincs okunk, azt, hogy könnyű szívvel térünk haza a honvágy indokolja, és talán az, hogy a hatalmas Moszkva másként nyűgözött le minket, mint ahogy vártuk. A világ egyik leggazdagabb és legdrágább városa robosztus és titokzatos volt - erre számítottunk-, de titokzatos és idegen maradt. Olyan volt, mint egy fekete-fehér képregény, amit néha kiszínezett a váratlan. Például az, amikor Meczner tanár úr mesélni kezdett a régi időkről, arról, hogy amikor ő járt Oroszországban, megtanulta: itt mindig virágágyás mellé kell ülni, tekintettel a szüntelen vodkázásra. Vagy az, amikor a metróban egyszerre tört ki egy spontán verekedés és zendített rá néhány zenész. És az is, amikor összefutottunk az egykor Krétakörös Tilo Wernerrel, akivel együtt nosztalgiáztunk. Tilo egyébként mindenkit üdvözöl Magyarországon.
Bár a fesztivál mindent elkövetett, hogy a résztvevők ne találkozzanak egymással, nem jártak sikerrel. Így kiderítettük, hogy az amerikaiak nem tudják, hol van Magyarország, hogy három plusz négyéves képzésben vesznek részt, utána pedig New York-nak veszik az irányt, hogy az orosz diákok (akiket átlag 5000 jelentkező közül választanak ki) hasonló problémákkal szembesülnek, mint mi: szeretnének a fővárosban maradni, (ahol 100 színház működik!), de vidéken több lehetőség várja őket - csak náluk a vidék akár többezer kilométerre is lehet. Megtudtuk, az angoloknál nem merül fel a kérdés: kőszínházban vagy az alternatív szcénában keressenek munkát -(mondjuk ez a felvetés lassan nálunk sem lesz aktuális)- hiszen folyton meghallgatásokra járnak, egy-egy produkcióba így lehet bekerülni. Arról is meséltek, hogy az egyetem mellett muszáj dolgozniuk, ugyanis fizetnek az oktatásért, de a képzést ennek megfelelően alakították ki. Az ismerkedést és a hetet egy fogadás zárta, amit elneveztünk "pankrációs svédasztalnak", mivel a színészhallgatók szinte vetődtek az ételekre, egy perc alatt eltüntették az újonnan kikészített adagokat is. Ezen sokat nevettünk.
Az utolsó szó jogán kijelentem, szívesen térünk vissza egyszer az idegen Moszkvába, mert bőven maradt még felfedeznivaló és épp csak most kezdtük magunkat otthonosabban érezni....
Képeslap Moszkvából:
1. Mórocz Adrienn, Fehér Dániel, Ivanics Tamás, Makra Viktória, Hoffer Károly
2.
3. Makra Viktória
4.
5. Spiegl Anna
6. Mórocz Adrienn
7. Andrusko Marcella
8.
9. Szolár Tibor
10. Czupi Dániel
11. Eke Angéla
12. Fritz Attila és egy eladó
13. Eke Angéla
14. Kozma András (dramaturg, fordító, a Csokonai Színház munkatársa, tolmács), Hoffer Károly, Spiegl Anna
15. Szolár Tibor és Meczner János
16. Egy szaxofonos a metrón, Fritz Attila, Hoffer Károly
17.
18.
19. Próba
20. Spiegl Anna
21. Szolár Tibor, Fritz Attila
22. Próba
23. Ivanics Tamás az öltözőben
24. Mórocz Adrienn és Andrusko Marcella készülnek az előadásra
25. A többi szereplő is készül
26. Sikerük volt
27. Az előadás után a fesztiválközpontban rendeztek mulatságot
28.
29.
30.
Amiről álmodni fogunk:
31. Az énekkarról a székesegyházban
32. Az úrról, aki egyszerre emlékeztetett Nánay Istvánra és Ascher Tamásra
33. Az építkezésről a Vörös Téren
34. Sztanyiszlavszkij kertjéről
Elárulunk egy titkot is:
35. Ez tartja össze a Sztanyiszlavszkij házat
Fotók: Czupi Dániel, Spiegl Anna
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.