Csurka István: Deficit - bemutató az Újszínházban

Csurka István Deficit című művét mutatja be az Újszínház október 26-án, pénteken este 7 órakor Ádám Tamás rendezésében a Bubik István Stúdiószínpadon.

Az Újszínház a darabról:

Sok minden mellett – az Újszínház esetében a szerző rendkívül meghatározó személyén túl ­-- e műnek az ad különös jelentőséget, hogy a dráma az 1979/80-as színházi évadban megkapta a Színikritikusok Díját, amit akkor osztottak ki először.

Azaz ma már kultúrtörténeti tény, hogy bő harminc esztendeje Csurka István ezen alkotása volt a legjobb új magyar dráma.

A Deficitnek természetesen komoly politikai mondanivalója volt akkor is – és az van most is, noha az eltelt három évtizedben jócskán megváltoztak a drámával és szerzőjével összefüggő aktualitások.

Ilyenformán nagy kérdés, hogy ki mire figyel, ki milyen hasonlóságokat és különbségeket fedez fel a hajdan legjobbnak minősített magyar színmű egykori és mai előadása között.

Az alaptörténet természetesen változatlan: adva van két befutott, gyermektelen értelmiségi pár -- ők az 56 utáni, „közéletmentes” állóvízben nagyon-nagyon unják magukat.

X (Bregyán Péter) Z-nek (Kautzky Armand) azt ajánlja, hogy cseréljék ki Y-t (Gregor Bernadett) és W-t (Tóth Auguszta), azaz a feleségeiket – ám ezt követően már semmi nem úgy alakul, ahogy azt eredetileg az ötletgazda elképzelte...

Koltai Tamás kritikus a Deficitről:

(...) Előtte egy másik Csurka-darabról, a Deficitről, amelyet 1979-ben mutattak be a Pesti Színházban. Abban nem koporsó szerepelt, hanem hegedűtok. Ugyanúgy jelképes, mint a koporsó. A koporsóból az 1956-os Kivégzett Forradalmár bújik elő, a hegedűtok üres, bár a darab főszereplője, X. eredetileg két tárgyat őrzött benne. Egy géppisztolyt és a Kommunista kiáltványt. A géppisztoly ’56-ra utalt, a Kommunista kiáltvány – nem fogják kitalálni – Marx Károlyra. X. tipikus értelmiségi Csurka-hős, akinek „egy hiány – a cselekvési lehetőség hiánya – a mozgatója, de a hiány mögött egy hitet parancsoló bizonyosság van: a hegedűtok tartalma. A fegyver és a kiáltvány”.
Kritikát írtam az előadásról a Népszabadságba, abból való az idézet. Szép hosszú kritika volt, szép hosszan bizonygattam, hogy az ellenzékiség stichjét viselő Csurka velünk van, nem ellenünk. Aki utálta a rendszert, védte Csurkát. A darabbeli két jelkép közül csak az egyikről lehetett nyíltan beszélni, és az nem az ’56-ot idéző géppisztoly volt, azt valahogy egyensúlyba kellett hozni a másik tárggyal, és megmagyarázni, miért üres a hegedűtok: „X. »költségvetésében« kettős hiány, kettős deficit mutatkozik. Egyrészt úgy érzi, hogy elvesztette a konkrét forradalmi cselekvés lehetőségét. Másrészt eltűntek az eszmének azok a kézzelfogható jelképei, amelyek nevében cselekedhetne.” X. tehát „szenved, amiért nincs módja valódi tettre”, és mert „az ő világmegváltó forradalmár lelke a forradalom nélküli, megválthatatlan világban rohadt el”. Számára „a hétköznapok állóvizében” csak „ágyforradalomra” van lehetőség, ezért javasol pótcselekvés gyanánt feleségcserét a baráti házaspárnak. „X. szerint ma csak így lehet forradalmat csinálni.”

„A Deficit éppúgy a fényes szelek nemzedékének számon kérő darabja, mint a Ki lesz a bálanya? volt korábban” – írtam a színmű vallomásos jellegére utalva, hozzátéve, hogy „ez a bujkáló líra – most már bizonyos – hozzátartozik a sokszor kajánnak vélt Csurkához”. És vettem még egy nagy lélegzetet: „Alapállásában nincs sandaság, szemlátomást vállalja hősét, azonosul csömörével és »belső forradalmárságával«, komolytalankodásával, cinizmusával, gyöngeségével – és a mögéjük rejtett patetikus hittel az ügyben.”
Így védtem meg anno Csurkát mint a kiáltvány elveszett eszméiért aggódó, tettvágyban égő kiábrándultat, nehogy már be találják tiltani. Vicces, ugye? Amikor legközelebb találkoztunk, kerek képével szélesen rám nevetett: „Szevasz!” „Szevasz” – válaszoltam hasonló vigyorral, ennél több szót csak ritkán váltottunk, de másokkal egyetemben ugyanarról hallgattunk. Legalábbis akkor úgy véltem. (...) Forrás: 168 óra

A szereplők az előadásról:

Tóth Auguszta
Egészen biztos, hogy az a másik szál, amit olyan tökéletesen leírt az író-a házaspárok között egyszer csak kialakult viszony-az mindig aktuális. Aktuális volt régen, ma és a jövőben is, mert az emberi kapcsolatok és bonyodalmak mindig időszerűek.
Az a kérdés, hogy azok a politikai nézetek, amelyek ebben a darabban elhangzanak fontosak-e, üzennek- e valamit a jelennek?
Ez kíváncsivá tesz engem is.
Van, aki azt fogja mondani ez egy értelmiségi nyavalygás. Van, aki az ellenkezőjét, hogy ez az egész élete erről szólt, vagy neki vagy az apjának vagy valakinek a családjából.
Az a generáció, mely a hatvanas években volt fiatal, huszonéves, ha megnézi az előadást, biztos lesznek olyan pillanatai, amely fájdalmas vagy éppen kellemes emlékeket idéz.
Kautzky Armand
Rettenetesen jól érzem magam itt az Újszínházban, ragyogó lehetőségeket kapok, hiszen rendezési lehetőséget is kaptam az elmúlt hónapokban, és most színészként kiváló feladatot a Deficitben.
Az a légkör, ami körülvesz teljesen kielégítő, nemcsak a partnerekkel érzem remekül magam, hanem a környezetünkben dolgozó technikai személyzet is egészen magas színvonalú.

Gregor Bernadett
Mainak érzem a történetet teljesen, ami a mélylélektani részét illeti. A szerep, amit a darabban játszom azt gondolom ezen nem is mutat túl. Ez a nőalak, amit a próbafolyamat végén megformálok érdekli az embereket. Konkrétan jönnek visszajelzések felém is, hogy nehezen lehet jegyet kapni az előadásokra.
Nagyon örülök annak, hogy olyasvalaminek lehetek részese, amire ekkora az érdeklődés.
Konzervatív lány vagyok ahhoz, hogy ezt a darabban lévő helyzetet a privát életemben el tudjam képzelni.
Mindig csodálkozom azon, mikor ismerősöktől hallom, hogy egy ilyen párcsere az ő életükben rendben van, én nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen cserének ne lennének olyan lelki hozadékai, amelyek tönkretesznek egy kapcsolatot. Olyanná, ami után folytatható, ami eddig ment.
Ugyanakkor felvetődik az a kérdés is, ha a két házaspár eljut addig, hogy párt cserélnek, akkor az a meglévő kapcsolat hol tart?
Régebben sok drámát játszottam, amiben ki kellett „bányászni” saját magamból azokat az érzéseket, amik legbelül vannak. Aztán az elmúlt években úgy alakult, hogy inkább vígjátékokban játszottam.
Most azt érzem ennél a négyszereplős drámánál,- ahogy az embernek formában kell tartania a beszéd-vagy az énekhangját, vagy akár a testét- egy picit azt érzem, hogy elszoktam ettől és a lelkemet is trenírozni kell...
Bregyán Péter
Nagy tisztelője vagyok, voltam és leszek Csurka Istvánnak.
Személyes találkozásunk talán egy pillanat volt, de a művei és az előadások, amiket láttam, azokat nagyon szerettem. Szerettem az írót.
Európát a második világháború után elérte a szexuális forradalom ennek lehet nyoma a darabban.
Mikor az ember tehetetlen a külvilágban, akkor befelé fordul és ez az X nevű ember mindenáron forradalmat kíván csinálni és ezt már nem tudja máshol megtenni, mint az ágyban.
Feleséget cserélnek, cserélnének, de ő mégsem teszi meg.
Mint minden jó mű, az idő próbáját kiállva sajnos nagyon aktuális.
A magyar értelmiség előtt kinyíltak a kapuk Európa felé és ezzel együtt jött a kilátástalanság érzése. Ez a hatvanas években is megvolt csak érdekes módon akkor a bezártság okozta, most meg ez a nyitottság.
Kilátástalanság vagy tehetetlenség, ami jelen pillanatban az értelmiségben van, úgy érzem az nagyon is aktuális.

Fotók: dr. Boda Gábor

Csurka István - Deficit

abszurd játék

X   Bregyán Péter

Y   Gregor Bernadett

Z   Kautzky Armand

W   Tóth Auguszta

Látvány: Mira János

Rendező: Ádám Tamás

Bemutató: 2012. október 26. 19 óra

Bubik István Stúdiószínpad, Újszínház