Két Carmen

A "Carmen" két előadása a Magyar Állami Operaházban. Beszámoló.

Hat alkalommal játszotta októberben az Operaház Bizet Carmenjét. A főszerepet felváltva énekelte Vizin Viktória és Gál Erika.

A két énekesnőtől egyaránt kitűnő, de felfogását tekintve igencsak eltérő interpretációt hallhattunk.

Vizin Viktória immár századik alkalommal énekelte Carment. Az énekesnő ismertebb külföldön, mint itthon. Az utóbbi években sikert sikerre halmozott nemzetközi színpadokon, a bécsi Staatsoperttől kezdve a londoni Covent Gardenen át a New York-i Metropolitan színpadáig - így nagy várakozás előzte meg itthoni fellépését.

Vizin Viktória (Carmen) (fotó: Csillag Pál)

Az előadás alapján az volt az ember benyomása: talán nem is századszor, de ezredszer énekli a szerepet. Alakítása teljesen kiérlelt és a legapróbb részletekig kidolgozott. Hangja szép színű, az alsó és a felső lágéban is erőteljes, bár fent a szokottnál talán gyorsabb vibrato jellemzi. Ugyanakkor a hang kiegyenlített, egynemű, a regiszterek között szinte észrevehetetlen átmenettel.
A magas, elegáns és vonzó külsejű énekesnő kitűnő színésznő is, abszolút főszereplője volt az előadásnak.

Vizin Viktória (Carmen) (fotó: Csillag Pál)

Ugyanakkor számomra meggyőzőbb volt az első két felvonásban. A kidolgozott játék az utolsó kettőben is ugyanúgy jellemezte a produkcióját, de az a Carmen, akit az énekesnő ekkor megformált, meglehetősen szokatlan. Az addig látott csábító, erotikus, de flegma, felelőtlen és lobbanékony cigánylány az opera második felére egy szerelmes (Joséba, vagy Joséba is szerelmes), vívódó nővé vált. "...az egyik legizgalmasabb Carmen..." Pedig Carmen ekkorra már rég megunta Josét, sőt, meg is veti a férfit. Először azért, mert gyávának tartja, amiért az nem akar a csempészekkel maradni, hanem inkább visszatérne a katonák közé. Később pedig már éppen azért, mert nem tud szabadulni tőle; a kétségbeesett, könyörgő José idegesíti, és gyengének tartja őt. Számára már nem José a férfi, hanem a sikeres torreádor, akiért rajongani tud, és akit még meg kell hódítania. Carment ekkor már csak Escamillo érdekli. E helyett azonban az utolsó két felvonásban egy már-már intellektuális, önmarcangoló nőt látunk, aki még a záró jelenetben is mintha a Joséval való szerelmétől búcsúzna.
Ettől az értelmezésbeli problémától eltekintve Vizin Viktória előadása lenyűgözött engem, az egyik legjobb és legizgalmasabb Carmen, akit színpadon láttam.

Csak a legjobbakat tudom mondani a másik előadás Carmenjéről, a gyönyörű Gál Erikáról is. Az ő interpretációja közelebb áll hozzám. Az utolsó jelenetben is flegma, indulatos - a Josétól kapott gyűrűt le is köpi, mielőtt eldobja! -, aki persze fél Josétól és a haláltól, de a büszkesége, a függetlensége, a szabadsága fontosabb neki annál, hogy megtörjön vagy meghunyászkodjon.
Gál Erika mélyebb, sötétebb színű, gyönyörű mezzo hang birtokosa, aki a hangi produkciót tekintve legfeljebb hajszállal maradt el vetélytársnőjétől, ha egyáltalán. Szerepformálása pedig elsőrangú; kiváló Carmen volt, emlékezetes marad számomra.

Gál Erika (Carmen) egy korábbi előadáson (fotó: Éder Vera)

Don Josét mindkét estén László Boldizsár alakította. A tenorista igen jó spinto hang birtokosa (szerintem ez a megfelelő hangfaj Don José szólamára, jóllehet, lírai tenorok is szokták énekelni). Férfias színezetű középhangok és biztos magasságok jellemezték az énekét, olykor pedig egy-egy bravúros megoldást is hallhattunk, mint amilyen a Virág-ária végén elhangzó subito piano volt. Játéka átgondolt, jól érzékeltette a folyamatot, ahogyan Don José fokozatosan az érzékien csábító Carmen rabjává lesz, majd végül teljesen elveszti a lába alól a talajt. A fináléban pedig egy végletekig elcsigázott, immár lelkileg, idegileg és egzisztenciálisan is összeroppant katona drámáját láthattuk.
Megjegyzem, bár mindkét alkalommal jól szerepelt, László Boldizsár az első előadáson visszafogottabb volt, a második alkalommal, Gál Erika partnereként lett igazán felszabadult.

Vizin Viktória (Carmen) és László Boldizsár (Don José)

(fotó: Csillag Pál)

Escamillót első este Fokanov Anatolij alakította. Hangi teljesítményét tekintve kiválóan - ezen a téren ő soha nem okoz csalódást. A torreádor szerepére egy fiatalabb énekes persze megfelelőbb választás lenne, Fokanov azonban ügyesen oldotta meg ezt a problémát. A hódító férfi-sztár helyett inkább annak paródiáját láthattuk, egy öregedő bájgúnár kissé ripacskodó figuráját. Legjobb pillanatai belépőjekor, az áriában voltak, a csempésztábor-jelenetben kissé bizonytalanul mozgott.

Bretz Gábor (Escamillo) és Vizin Viktória (Carmen)

(fotó: Csillag Pál)

A második estén fellépő Bretz Gábor viszont alkatilag ideális Escamillo: elegáns volt, hódító, szép színű basszbaritonja betöltötte a nézőteret, az est egyik legnagyobb tapsát kapta.

A Micaëla szerepében mindkét estén fellépő Létay Kiss Gabriella ezúttal is kitűnő választásnak bizonyult. Gyönyörű lírai szopránjával lenyűgözte a közönséget, áriája is nagyszerűen sikerült.

Létay Kiss Gabriella (Micaëla) és László Boldizsár (Don José)

(fotó: Csillag Pál)

A csempészek csapatát csupa elsőrangú énekes - Keszei Bori, Megyesi Schwartz Lúcia, Bátki Fazekas Zoltán és Megyesi Zoltán - alkotta. Az első előadáson néha késtek, nem mindig követték a zenekart egyébként kiválóan irányító karmester, Dénes István tempóit, a második alkalommal már ez is rendben volt. Külön öröm Keszei Bori visszatérése, akit hosszabb ideje nem láthattunk színpadon.

Ki szeretném még emelni a Zuniga kisebb szerepében fellépő Egri Sándort, aki erőteljes, szép basszus hang birtokosa, jó lenne nagyobb szerepekben is látni.

Külön dicséret a gyerekkórusnak a pontos éneklésért és az önfeledt játékért.

Csák Balázs

Vizin Viktória (Carmen) (fotó: Csillag Pál)

***

2012. október 7. és október 16., Magyar Állami Operaház

G. Bizet:
Carmen

Opera négy felvonásban, két részben
Szövegíró: Prosper Mérimée nyomán Henri Meilhac Ludovic Halévy
Magyar nyelvű feliratok: Baranyi Ferenc
Rendező: Szinetár Miklós
Díszlettervező: Csikós Attila
Jelmeztervező: Renate Schmitzer
Koreográfus: Lőcsei Jenő
A gyermekkar vezetője: Gupcsó Gyöngyvér
Karigazgató: Szabó Sipos Máté
Karmester: Dénes István

Szereplők:

Carmen - Vizin Viktória / Gál Erika
Don José - László Boldizsár
Escamillo - Fokanov Anatolij / Bretz Gábor
Micaela / Létay Kiss Gabriella
Frasquita - Keszei Bori
Mercedes - Megyesi Schwartz Lúcia
Remendado - Megyesi Zoltán
Dancairo - Bátki Fazekas Zoltán
Zuniga - Egri Sándor
Morales - Káldi Kiss András