"A tehetség csak egy állapot" - Szurdi Miklós mesélt

"Szerintem ez egy olyan szakma, amit folyamatosan csinálni kell. Közben persze lehet gondolkozni, írni, meg egyebeket tenni, de aki úgy gondolja, hogy ő egy rendező, akkor bizony rendeznie kell! A tehetség csak egy állapot" - kezdte Szurdi Miklós. Elmesélte, most nyáron két év után először rendezett - a székesfehérvári Vörösmarty Színházban A dzsungel könyvét -, és volt benne aggodalom, vajon tudja-e folytatni ekkora kihagyás után ott, ahol abbahagyta. Kisebb munkái ugyan voltak, ám nagyszínházban most először dolgozott újra. A siker szétfoszlatta az aggodalmát, aminek így, utólag már nagyon örül.

Szurdi Miklósnak a rendezői mellett színészdiplomája is van, bár a színészet nála mindig csak „mellékes” üzemmódban működött. "Sok filmben, tévéjátékban játszottam, de színpadon keveset láthatott a közönség, így nem tehettem szert nagy gyakorlatra. Ennek dacára örömmel mondtam igent tavaly egy felkérésre, hogy Márai Sándor Kaland című darabjában vegyem át a megbetegedett Kovács István helyét. Húsz napom volt, hogy felkészüljek a főszerepre, de őrült izgalmas volt megcsinálni. (...) Próbáltam úgy játszani, ahogy én a színészeimtől meg szoktam követelni: jó tapasztalat és tanulság volt számomra, milyen nehéz is az, amit kérek tőlük" - árulta el Szurdi.

Fotó: Diósi Imre, pepitamagazin.com

Pályájának kezdetéről így mesélt: "Csodás mesterekkel indulhattam a pályámon: színésztanárom Várkonyi Zoltán volt, a rendező mesterségtanárom Major Tamás. Óriási különbség volt a két ember között: míg Várkonyit imádtam és istenítettem, Majorhoz nem volt affinitásom. A mai napig azt a színházat szeretem és csinálom, ami elsősorban az érzelmekre, a gondolatokra tud hatni. Major nem ezt tette. Várkonyi elképesztően értett a színészekhez is, és tőle leshettem el a rendezés csínját-bínját is."

Szurdi Miklós emlékezett első rendezésére is, huszonnégy évesen, a Miskolci Nemzeti Színházban állította színre élete első darabját. "Emlékszem, legszívesebben visszafordítottam volna Pest felé a vonatot, annyira rettegtem a feladattól! Úgy éreztem, nem tudok semmit, ráadásul a társulatban játszott az igazgató, a felesége és több akkori vezető művész. A vonatot nem tudtam visszafordítani, életem első rendezése viszont remekül sikerült, ráadásul az is kiderült, hogy tudok bánni a színészekkel, hogy hisznek nekem. Ezt Várkonyitól tanultam."

Szurdi Miklós szigorú és korrekt rendezőként jellemezné magát. "De ez nem szokta zavarni a munkatársaimat, mert ugyanakkor rugalmas is tudok lenni. Ez egy nagyon nagy játék, és aki ezt a szakmát választotta, azért tette, mert rettenetesen szeret játszani. Ez az egész a mai napig játék nekem, azt pedig, ugyebár, nem lehet rosszkedvűen csinálni. Mivel azt mondják, tudok bánni a színészekkel, sokan jönnek utánam, ha valamin dolgozni kezdek" - mondta Szurdi Miklós.

A teljes interjú a Pepita Magazin októberi számában olvasható.