Az állandó küzdelem élteti a színházi jelnyelvi tolmácsolás elterjesztésén dolgozó Bonecz Ervint, aki volt már zenekari igazgató és motoros futár is – számolt be a Népszabadság.
Részlet a Népszabadság cikkéből:
Egy hetvenéves siket férfi úgy jött ki a színházból, hogy potyogtak a könynyei. Odament Bonecz Ervinhez, és a nyakába borult. Azt mondta, akkor jött rá, hogy mi maradt ki az életéből: azelőtt sosem járt színházban.
A halló közönségtől is gyakran kap elismerést a 90 decibel Project ügyvezetője. Előfordul, hogy az előadás után megvárják a jelnyelvi tolmácsot, hogy gratulálhassanak neki. Sok halló néző azt meséli, le sem tudta venni a szemét a tolmácsról.
Jutalomként éli meg Ervin azt is, hogy több helyen (legelőször a Nemzeti Színházban) "belerendezték" a darabba a tolmácsot, aki ott lehet a színészek között - és így a siketeknek sem kell kapkodniuk a fejüket, hogy lássák a színpad szélén álló jelnyelvi segítőt. A Centrál Színházban egy gyermekdarabba két jelnyelvi tolmácsot is "belecsempésztek", hogy a gyerekek minél jobban megértsék a történetet.
Meghatározónak bizonyult Bonecz Ervin életében a találkozás Zolival. Mindketten hétévesek voltak, a siket fiú a szomszédjukban lakott Szegeden. Egyszer csak megjelent a focipályán, hogy vegyék be őt is a csapatba. A barátságuk azóta tart. Zoli - akit a szülei halló iskolába adtak - kiválóan megtanult szájról olvasni.
Elraktározta Ervin ezt az élményt. Miután kulturális menedzser szakon végzett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán, a British Councilnál kapott állást Budapesten. Az első projektek egyike, amelyben művészeti munkatársként részt vett, éppen a színházi jelnyelvi tolmácsolás elindítása volt. Képzést és tanulmányutat szerveztek, hogy profi színházi jelnyelvi tolmácsok legyenek idehaza is. A briteknél húsz éve működött a rendszer, Magyarországon még semmit sem tudtak róla. (…)
A 90 decibel Project tizennyolc kőszínházzal kötött eddig állandó szerződést, hozzájuk csatlakozott a Szegedi Szabadtéri Játékok is. Évadonként (és színházanként) négy-öt előadást akadálymentesítenek, ez persze a helyi siketpopuláció nagyságától is függ. Ervinék vállalnak mindent, a közönségszervezéstől a profi színházi jelnyelvi tolmács biztosításáig. A kft. a színházaktól kapott honoráriumból, illetve cégek és magánszemélyek támogatásából igyekszik fenntartani magát; az állam egyetlen fi llérrel sem segít. Az egyik előadás után odament Ervinhez egy ismeretlen férfi a feleségével együtt, és borítékban százezer forintot hozott. - Ne vegye sértésnek - mondta, de olvasott az újságban a 90 decibelről, és szeretne segíteni.
Zoli barátja - aki rendszeresen eljár az akadálymentesített színházi előadásokra - azt meséli, hogy amikor meghallja Bonecz Ervin nevét, mindig büszkén kihúzza magát. S ez talán még a borítéknál is többet ér.
Forrás: Népszabadság
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.