Benedekffy Katalin a margitszigeti ősbemutatót követően október 14-én debütált szülőföldjén, a Kolozsvári Magyar Operában a Báthory Erzsébet musical-opera címszeplőjeként.
Sok koncertem volt itthon és külföldön egyaránt, de talán a legnagyobb öröm, hogy nem sokkal a Báthory bemutatója után felkértek operakoncertek éneklésére Amerikában. Decemberben Tokióban lépek majd fel, ahol Magyarországot képviselhetem a Tokiói Magyar Napokon. Emellett folyamatosan tanulok és rendszeresen dolgozom a mesternőmmel. Novemberben épp az Éj Királynője valamint Donna Anna szerepére készülök Bécsben.
Hogyan készültél a kolozsvári címszerep-alakításra?
Mivel folyamatosan tanulok és edzésben vagyok, nem okozott technikai gondot az Éj Királynője után Báthory Erzsébetet énekelni. Nagyon vártam már az előadást. Úgy éreztem, hogy még tovább ért bennem a nyár óta, úgy technikailag, mint lelkileg, és kifejezetten vágytam rá, hogy még több színt, finomságot megcsillogtathassak a karakterből. Bár nekem Kolozsváron az „otthon játszás” jelentette a legnagyobb kihívást. Tudtam, hogy Székelyföldről több busszal is érkeznek falumbeliek, rokonok, barátok, olyan emberek, akiknek először három éves koromban énekeltem a nagygalambfalvi színpadon. A szemük láttára cseperedtem fel, és aztán sokat hallottak rólam tévében, rádióban, de valóságos nagy színházi előadásban a közvetlen családtagjaimon kívül senki nem látott. Napokkal előtte hirdette a Duna Tv, hogy az én főszereplésemmel látható ismét Kolozsváron a Báthory. Telt ház volt, és bevallom, jobban izgultam, mint a budapesti premieren.
Énekeltél-e már korábban a Kolozsvári Operában, illetve a kolozsvári közönség előtt?
Nem, eddig még soha. És hát Kolozsvár nemcsak egy sima nagyváros Romániában, hanem Erdély kulturális központja és a Kárpát-medence kulturális bölcsője. Itt alakult meg az első magyar színház 1821-ben, a Farkas utcai színház, amely egyben Magyarország és a teljes nyelvterület első magyar kőszínháza is volt. Ezen épület felavatása alkalmából hirdették meg azt a pályázatot is, amelyre Katona József a Bánk bánt megírta. Hát igen, Kolozsvár az KOLOZSVÁR. Az embernek minden erejét és tehetségét össze kell szednie, hogy méltóvá válhasson az elődeihez.
Miben volt más számodra a kőszínházi és a szabadtéri előadás?
Fantasztikus élmény volt a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon játszani. Hihetetlen élmény egy olyan nagy térben megérezni a közönség energiáját, ahogy együtt lüktet a darabbal. Kolozsváron, a kőszínház falai közt vsizon lehetőség nyílt a finomabb és intimebb játékmódra. Óriási élmény volt, ahogy jelenetről jelenetre érezni lehetett a közönség lélegzet-visszafojtott izgalmát, kíváncsiságát, ahogy élte és könnyekig megélte az előadást.
Hogyan fogadta a kolozsvári közönség az előadást?
A közönség imádja ezt a darabot, és úgy látom, nem csak a fiatal korosztály, de az operetthez szokott nézőknek is nagyon tetszik. Valami olyat kapnak, amit még nem tapasztaltak: látványos, újszerű, elsöprő, lélekig hatoló és örök értékű katarzis-élményt. A következő, tavaszi előadásokra már most elkezdtek buszokat szervezni Székelyföldről.
Úgy hírlik, hogy az előadás után különleges módon köszöntöttek a faludbeliek.
Már önmagában az is óriási dolog volt számomra, hogy nyolc órát utaztak azért, hogy láthassanak. A legszebb ünneplőjükbe öltöztek fel, székelyruhába. Így vonultak be a Kolozsvári Magyar Operába, ünnepelt a szívük-lelkük. Az előadás után feljöttek a színpadra köszönteni bennünket, énekeltek, én meg nem tudtam megszólalni.
Ez az a pillanat, amit viszed magaddal Kolozsvárról?
Képzeld el, ott állsz a Kolozsvári Magyar Opera színpadán, körbevesz a szeretetével nyolcvan székelyruhába öltözött ember, és felcsendül az Áldjon meg téged az Úr kezdetű zsoltár. Ezt hívják úgy, hogy KATARZIS.
A képek és tartalmi partner: Szabad Tér Színház, www.szabadter.hu