Decemberben lesz 75 esztendős Szilágyi István, aki rizsföldi traktorosként jelentkezett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, majd a Keménykalap és krumpliorr Lópici Gáspárjaként tett szert országos népszerűségre. A Győri Nemzeti Színház tagja december elején lesz 75 éves. Ez alkalomból kérdezte a Magyar Nemzet.
„Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt. Tizenkét éves voltam. Pár évvel idősebb gyerekek a Ludas Matyiból adtak elő részleteket az utcánkban lévő kaszinóban. Az előadásról hazafelé bandukolva hallgattam azok élménybeszámolóját, akik már voltak igazi színházban Békéscsabán és Szolnokon. Csillogott a szemük. Attól fogva tudatosan készültem a pályára” - beszélt a kezdetekről Szilágyi István.
A Békés megyei Gyomáról Szilágyi csak azért akart a fővárosba kerülni, hogy eljuthasson igazi színházakba. Szerencséjére Gyomán járt a Ganz gépgyár toborzóbrigádja. „A tanműhely kultúrtermében alakult egy színjátszó kör Eke László színész vezetésével. Tőle tudtam meg, hogy létezik egyáltalán Színház- és Filmművészeti Főiskola. Szakmával a kezemben csak másfél hónapig dolgoztam a Váci úti autójavítóban. Láttam például Füsi József Az aszódi diák című darabját az akkori Petőfi Színházban. Ez annyira megragadott, hogy megvettem azt a könyvet, amelyikben megjelent, majd egy fadobozban, papírdíszlettel elkészítettem a darab színpadi makettjét” - árulta el.
Miután elvégezte Pesten az iskolát, az I. számú autójavítóba került mint karosszérialakatos, de másfél hónap után hazament Gyomára. Négy hónapig dolgozott egy gyomai versenyistállóban, később egy asztalos mellett segédkezett, s miután főiskolai felvételét elutasították, traktorosiskolát végezve másfél éven át szántott, vetett, a kísérleti rizsföldeken húzta az ekét az ötvenes években. A sikeres felvételire négy évet kellett várnia.
„Az 1956-os forradalom után néhány évfolyamnál eltekintettek az érettségitől a Színház- és Filmművészeti Főiskola felvételijénél. Első évben a fiatalságom miatt utasítottak vissza, másodjára késve jelentkeztem, harmadjára későn kaptam meg az értesítést. Negyedszerre tudtam ténylegesen felvételi vizsgát tenni. Kétszer is. Simon Zsuzsa felvételiztető tanárom ugyanis azt mondta, hogy ilyen még nem volt a főiskola történetében, de engem most se föl nem vesz, se el nem ejt. Megengedi, hogy még egyszer jöjjek első felvételit tenni. Azt javasolja, hogy csak humoros versekkel készüljek, mert a fizimiskám és a beszédstílusom miatt csak vicces szerepeket játszhatok. Persze ennek az ellenkezője már a főiskolai évek alatt bebizonyosodott” - mondta Szilágyi István, aki a hatvanas években úgy döntött, hogy kimegy Párizsba.
„Egyszer azt mondtam, kimegyek oda egy évre. A gondolat befészkelte magát az agyamba, s végül beadtam a kérvényemet a belügybe. Egy alkalommal az egri színház büféjében megszólított valaki, később kiderült, helyi belügyes volt, és a terveimről kérdezgetett. Elmondtam őszintén, hogy Párizsban az írók, költők lábnyomát keresném, a párizsi színházak légkörére vagyok kíváncsi, de a nyelvet is szeretném tanulni. Egyből kiengedtek, igaz, még az osztrák határ után ötven kilométerrel is azt hittem, hogy ez csak vicc, ezután leszednek a vonatról” - mesélte Szilágyi.
Filmszerepet is kapott, másfél év elteltével mégis hazajött. „Rabinovszky Máté első produkciójában, ahol első asszisztensként dolgozott, egy kísérleti színes tévéadásban volt nyúlfarknyi szerepem. A produkciónak Gombfoci volt a címe. Kocsmaajtóban találkozunk valakivel, és mindketten azonos irányban akarunk kitérni a másik elől. A komikus jelenetet úgy oldottam meg, hogy odébb ugrottam. Ha kint maradtam volna, bizonyára több és komolyabb szerepem is lett volna. Párizsban olvastam, hogy a kínaiak atombombát robbantottak, és ott azt jósolták, hogy tíz év múlva háborúban állhatnak. Na, mondom, ha bejönnek hozzánk a kínaiak, inkább jobb lenne kint maradni. De nem jöttek” - mesélte a Magyar Nemzetnek a színész.
Színészi ars poeticáját így fogalmazta meg: „Persze egy színész örül annak, ha nagy szerepet vagy főszerepet játszhat, de hellyel-közzel tisztában vagyok a fizimiskámmal, és ez szinte determinál arra, hogy karakterszerepeket játsszam. Elfogadtam magamat úgy, ahogy vagyok. Igen, szeretek olyan darabokban játszani, ahol ha kevés szövegem van is, de jelen vagyok. Szerintem egyik ismertetője annak, hogy valaki jó színész, az, hogy ha nincs szöveges jelenete, akkor is ott tud lenni”.
(Forrás: Magyar Nemzet)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.