Csákányi Esztert a Nők Lapjának mesélt egy kis töltött galambról, egy komoly felkérésről és arról, mit jelent színésznőnek lenni.
"Ha visszagondolok a gyerekkoromra, már akkor sem voltam normális, vagyis olyan, mint a többi. Szerettem egyedül játszani, mindig kitaláltam valami stiklit, később átélhetős, főként szerelmes történeteket. Mentem az utcán és azt képzeltem, hogy elhagyott szerető vagyok. Talán így akartam felhívni magamra a figyelmet. Nagyon sok szeretetet kaptam otthon, de az nem volt elég. Mindig többet akartam" - mesélte Csákányi Eszter a Nők Lapjának.
A színésznő így emlékezett a 70-es évek kaposvári színházára, ahol pályáját lezdte: "Ott lett belőlem színésznő és ember. Úgy éltünk, mint egy nagy család, együtt próbáltunk, játszottunk szünet nélkül, reggeltől estig. Akkor ismertem meg Kulka Jánost is, azóta vagyunk jó barátok. És megtörtént a csoda: egyszer csak vezető színésze lettem az ország akkor leghíresebb színházának."
Akkori önmagáról így vallott: "Kis töltött galamb voltam, valóban formás, hiszen rengeteget táncoltam, de karakteres alkat. Bizonyos szerepekért, mint Sally a Kabaréban vagy Roxie Hart a Chichagóban - áldozatokat is hoztam. Húsz kilókat adtam le, ettől az arcom elvesztette minden karakterét, fiatal báját. Szóltak is, hogy hagyjam abba a fogyást."
Fotó: Hektor, origo.hu
A kérdésre, szeretett volna-e másmilyen lenni, sudár, karcsú, Csákányi Eszter elmondta, talán addig, amíg nem jött rá, hogy az is olyan, mint a többi nő, vagyis eljátszható. "Ehhez az kellett, hogy Mohácsi János rendező felkérjen Lady Milford szerepére az Ármány és szerelemben. Azt hittem, viccel. Erre megkérdezte: 'Szerinted miről szól ez a szerep?' Egy ledér nőről, aki beleszeret egy pasiba, és az faképnél hagyja. 'Ezt ne tudnám eljátszani?' Ma is így vagyok ezzel. Amikor a problémáival vállalható embert látom, már járható az út. Egyre megy, hogy ronda vagy világszépe, fiatal vagy öreg, a magaménak érzem. Nekem is volt részem mindenben, nagy szerelmekben, csalódásokban, megkísértésekben. Nem színésznő az, aki érzéketlen marad a színpadon, hiszen az egész színházcsinálás szexuálisan működik. A darab is meghal, ha Júlia egy picit sem kívánja meg a Rómeóját, ami nem jelenti azt, hogy ez folytatódik az előadás után is" - fogalmazott a színésznő.
Az öregedésről Csákányi Eszter így mesélt: "Arkagyina, Csehov Sirályában nem meri bevallani, hogy öregszik. Dolgozik ellene. Sok színésznőnek ez a baja. Nem meri vállalni a korát, holott annak is megvan a maga finom erotikája. Dajka Margittal már idős korában találkoztam. Akkortájt Fehér György tévérendező volt az egyik legsármosabb férfi , aki imádta Margitkát. Együtt jártak színházba, ilyenkor Margitka valósággal kivirágzott. Ennyi is elég egy idős színésznőnek. Egy tehetséges, gyönyörű pasi, aki mellett ragyoghat. Hülye, aki ezt félreérti" - nyilatkozta Csákányi, aki az HBO Terápia című, új sorozatában is játszik Mácsai Pál oldalán.
A színésznő ennek kapcsán elmondta, váratlanul érte a felkérés, és halálos komolyan vette. "Nagyon felkészülten, odaillő ruhában mentem a próbafelvételre, és rég élveztem úgy forgatást, mint most. Visszanyertem a hitemet a filmezésben. Bár soha nem jártam pszichológushoz, rendkívül izgalmasnak találtam a krimiszerűen fordulatos történetet. Nagyon nézhetően vezeti rá a nézőket arra, menynyire fontos a beszélgetés. Kibeszélni magunkból, megbeszélni valakivel mindazt, amitől azért szenvedünk, mert senkinek nem merjük elmondani" - mutatott rá Csákányi Eszter.
A teljes interjút a Nők Lapjában olvashatják.