Elhunyt csütörtökön, 86 éves korában Simor Ottó Jászai-díjas érdemes művész, a debreceni Csokonai Színház és a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház örökös tagja.
Simor Ottó; Csikos Sándor
Simor Ottó 1926-ban Budapesten született. Azon kevés színész közé tartozik, aki az Országos Színészképző Iskola növendékeként még Karádi Katalinnak és Csortos Gyulának is statisztált, majd amikor 1946-ban elvégezte a színészképzőt, két évig vándorszínész volt a Hajdúsági Kerületek Színházában. "Emberséget és magabiztosságot adott ez az időszak" - emlékezett korábban az MTI-nek a kezdetekre.
Budapesten Kellér Dezső társulatában játszott, Miskolcra kerülve pedig ő lehetett az első bonviván Magyarországon a Kellér Dezső által átdolgozott Csárdáskirálynőben. Hét évig volt Miskolc ünnepelt színésze, amikor Szendrő József hívására a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, s hamarosan a cívisváros ünnepelt bonvivánja lett.
My Fair Lady, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Koldusopera, Víg özvegy, Cirkusz hercegnő, Denevér, Sybill, Bolha a fülben, Liliom - sorolta a sikereket hozó darabokat, majd hozzátette: "úgy érzem, a közönség szívében debreceni polgárrá váltam".
A Liliomhoz kis történet is tapad: A leghíresebb Liliom Csortos Gyula volt, nagy megtiszteltetésnek éreztem, amikor utána eljátszhattam ezt a szerepet - mondta egy interjúban a színész. Simor Ottó azt is elmesélte, ahogy próbáltak, folyamatosan azt hallotta a színpadon, hogy: "Bezzeg a Csortos", "az milyen Liliom volt", "nincs még egy Csortos". A bemutatót követően színházszerető édesapja odament hozzá, s könnyes szemmel mondta: "Ottókám, gratulálok. Fantasztikus voltál, nagyszerű alakítás volt. Azért a Csortos jobb volt"...
Mátrai Tamás (takarásban); Molnár Erika; Simor Ottó; Safranek Károly
Simor Ottó, aki az énekes-zenés darabok mellett folyamatosan fellépett prózai szerepekben is, Debrecenben játszotta első karakterszerepét.
"Életemben a vízválasztó a bonvivánság és a prózai színészet között a Vízkereszt című Shakespeare-előadás volt, amelyben Malvolio szerepét osztotta rám a rendező, Lengyel György. Mindketten Jászai-díjat kaptunk ezért a produkcióért. Innen egyenes út vezetett a Volponéig, amelyben kiteljesedhetett a rám jellemző színészi stílus. A tragikomikus alakok megformálása az én igazi vénám" - idézte fel egyszer a művész.
Az első igazi sikereket Miskolcon érte el, Debrecenbe 1958-ban, Szendrő József, a Csokonai Színház akkori igazgatójának hívására érkezett. Az 1980-as évek elején szerződött Nyíregyházára, ahol olyan alakítások fűződtek a nevéhez, mint Molnár Ferenc Játék a kastélyban című művének Turaija, vagy Moliere Úrhatnám polgárának címszerepe.
1991-ben ismét a Csokonai Színházhoz szerződött. Kisebb-nagyobb karakterszerepek után 2008-ban búcsúzott a színpadtól.
Forrás: MTI, Színház.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.