Székely Csaba: "Nem hagyta magát a szöveg"

Bánya-trilógiájával egyik napról a másikra lett sikeres drámaíró - Székely Csaba, az uh.ro-nak mesélt.

A kérdésre, a padlásszobából írja-e a drámákat, az író úgy felelt: “Nem, ezeket részben családi emlékekből és gyermekkorom helyszínein látott, hallott dolgokból szedegettem össze. Ez a bányatéma most már kimerült. Ezek a problémák is, amelyek ebben a trilógiában felmerülnek. Nem érdemes újabbakat előszedni. Úgyhogy nem megyek ki anyagot gyűjteni, hanem a padlásról, pontosabban a kocsmának a felső terében ücsörögve születnek a dolgok. Nyáron a teraszon, télen pedig a kocsmabelső terében” – árulta el Székely Csaba, aki a trilógia kapcsán elmondta, úgy tervezte, hogy a trilógia harmadik darabja (Bányavíz) happy enddel fog végződni, de nem hagyta magát a szöveg.

“Azt hiszem az olyan típusú téma áll közel hozzám, amelyben nincs megváltás. Talán összefügg a világlátásommal. Az a jó a drámaírásban, hogy ha már megvan az ötlet és megvannak a szereplők, akkor a sorok szinte maguktól jönnek egymás alá” – vélekedett Székely Csaba, akit az irodalmi szöveg és a drámai szöveg közötti különbségről is kérdeztek.

“Az egyik a színpadra készül, a másiknak önálló élete van. Az egyik akkor kel életre, ha azt életre keltik, a másik működik a hálószobában is. Ez az egyik látásmód. A másik meg, hogy a prózában minden mondatnak van egy csiszolódási ideje. Leírod, visszatérsz hozzá, átalakítod, és amikor kész van a szöveg, akkor elrendeződik az egész. Ez kicsit az ékszerész munkájához hasonlít. A drámaírásnál nem kell gondolkodni a szöveg szépségén, azon, hogy hány szögű és hány karátos. A hitelességén kell csak gondolkodni. Azon, hogy elhangozhat-e egy szereplő szájából az a mondat, miért épp azt mondja, és nem valami mást. (...) Úgy alakult a színházművészet, hogy tulajdonképpen nincs is minden alkalommal szükség drámára, novellákat, verseket is színre lehet vinni előadásként, mozgással, színekkel, hangokkal lehet játszani. A drámaíró szerepe egyre csökken, ahogy haladunk az idővel. A kortárs dráma is ehhez igazodik. Olyan szövegek születnek, amelyek jóval töredezettebbek” – fejtette ki Székely Csaba.

Arról, mekkor a nyomás rajta az első sikerek után, így szólt: “Nem szoktam ezen gondolkodni. Amikor a Bányavirág elindult a siker útján, akkor már a második szöveggel, a Bányavaksággal is kész voltam. Lehet, hogyha úgy történik, hogy elkészül az első, és lássuk, mi a következő dobás, akkor lefagytam volna, de így már készen volt a második és jöhetett a harmadik is. A Bányavirág nagyon rövid idő, két hét alatt született szöveg, amiből maga az írás volt egy hét, a kigondolása, megszerkesztése még egy. Van benne ebből kifolyólag odavetettség, slendriánság is néha. Úgy értem, hogy bizonyos dolgok nincsenek a darabban alaposan kidolgozva. Nem csak csupa jót kaptam, negatív dolgokat is: hatásvadászattal vádoltak például, hogy nem megyek elég mélyre, és összelopkodtam máshonnan az ötleteimet. Ezekkel nem értek egyet, de mondták” – számolt be az író.

A teljes interjút itt olvashatják.

A Bányavakság bemutatójára november 24-én kerül sor a Szkénében, Csizmadia Tibor rendezésében.