Emlékkiállítás nyílik vasárnap Pécsi Sándor (1922-1972) színművész halálának 40. évfordulója tiszteletére Zalaegerszegen, a Móricz Galériában.
Az időszakai kiállítást Venczel Vera, a Vígszínház művésze nyitja meg november 4-én, Pécsi Sándor halálának évfordulóján.
"S ha láttál arcot
összeállni szivárványból és bitóból.
Homlokot ahol a nap árnyéka a kivégzési pecsét
Arc-mezőt ahol a ráncok, redők
A világ fölfedezésén ámuló költeménysorok...
Ez volt az arc, ahol merészség és bukás tündöklő mosollyal összeállni kényszerül..." (Szécsi Margit Pécsi Sándorról)
A tárlaton Cserje Zsuzsa (író, dramaturg, rendező) magángyűjteményének anyagát mutatják be. Láthatók lesznek Pécsi Sándor életútját reprezentáló relikviák, a színházi előadásokon készült fotók, a negyvenes évekből származó színházi plakátok, korarabeli újságkivágások, igazolványok, apró méretű naptárak, amelyekbe a művész a forgatások, színházi előadások időpontját jegyezte be - mondta el Cserje Zsuzsa az MTI-nek.
Hozzáfűzte, magángyűjteményének jelentős részéhez aukciókon keresztül jutott hozzá. Sikerült felkutatnia a családi fotókat, a színművész édesanyjához, rokonaihoz írt leveleit, képeslapjait és olyan korabeli színdarabpéldányokat, amelyekben Pécsi Sándor bejegyzései olvashatók.
Cserje Zsuzsa a magángyűjtemény egyik legérdekesebb darabjának azt az emlékkönyvet tartja, amelyet Pécsi Sándor 1957-től másfél évtizeden át vezetett. A díszes kötésű kötet a családhoz érkező vendégek néhány soros mondatát, köszönő sorait tartalmazza. A magángyűjtő elmondta, hogy az emlékkönyvben az elmúlt ötven év "irodalmi hírességeinek" - írók, költők, rendezők, színészek - legalább félezer bejegyzése olvasható.
Cserje Zsuzsa az MTI kérdésére elmondta, Pécsi Sándort tartotta, tartja a legnagyobb színésznek. Felidézte, hogy egyszer titokban még a Pécsi család kertjébe is beszökött, hogy megnézze az ott kiállított szobrokat. Ezekről az alkotásokról a zalaegerszegi kiállításon is szerepel néhány fotó.
Cserje Zsuzsa - eredeti nevén Frank Zsuzsanna - beszélt arról is, hogy ifjúkorában színésznőnek készült, művésznevét is Pécsi Sándor tiszteletére vette fel, ugyanis a színművész a Cserje utcában lakott. A főiskolára való felkészüléshez a kedvenc színészétől kért és kapott tanácsot, bár, mint megjegyezte, Pécsi Sándor inkább a dramaturgi, rendezői pályát ajánlotta számára.
Pécsi Sándor 1944-ben végezte el a Színművészeti Akadémiát, majd a Miskolci Nemzeti Színház társulatához szegődött. 1946-ban a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színházhoz szerződtették, majd 1948-tól haláláig, 1972. november 4-ig a Madách Színház társulatának volt a tagja.
A Kossuth-díjas művész több mint félszáz játékfilmben szerepelt. "Szerepeiben sírva tudott nevetni és nevetve sírni. Görcsei, zavarai, gátlásai, életvidám harsánysága és szelídsége összeötvözve fémjelzik azt a személyiséget, aki Pécsi Sándor volt" - írja színházi szerepeiről Cserje Zsuzsa a Zempléni Múzsában megjelent Emlékezés Pécsi Sándor színművészre című cikkében.
Pécsi Sándorról húsz évvel ezelőtt szülőfalujában, Sajószentpéteren általános iskolát neveztek el. Az épületben a magángyűjteményből állandó kiállítás nyílt. Az iskola tavalyelőtt megszűnt, így az életmű kiállítás anyaga visszakerült Cserje Zsuzsához.
A magángyűjtemény anyagából álló tárlat november 16-ig tekinthető meg Zalaegerszegen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.