1916 őszén javában dúlt az I. világháború. Ám volt egy színházi bemutató, amely némileg feledtette a háborús állapotokat: Budapesten, a Király Színházban, 1916. novemberében operett bemutatóra készültek, Csárdáskirályné címmel.
Kálmán Imre két régi szerzőtársával, Leo Steinnel és a miskolci születésű Jenbach Bélával 1914 áprilisában kezdte el írni a Csárdáskirálynőt, amire azonban elkészültek az operettel, már javában zajlott az első világháború. A bécsi közönségnek rendkívül tetszett az új bemutató, a kritikusok véleménye azonban nem volt ennyire egyértelmű. A zene – ebben szinte mindenki egyetértett – kitűnő, az elmúlt másfél évtized osztrák–magyar operettjének csúcsteljesítménye. Az ítészek egy része viszont botrányosan rossznak tartotta a librettót, amely véleményük szerint méltatlanul támadta, lejáratta az arisztokráciát. A szövegkönyv etnikai és társadalmi tekintetben egyaránt tarka szereplőgárdát vonultatott fel. A bécsi kritikusok egy része azt sem akarta elfogadni, hogy az operett olyan „illetlen” helyszínen játszódik, mint egy kétes hírű orfeum, ahol ráadásul rendkívül otthonosan mozognak az osztrák–magyar arisztokrácia egyes tagjai. Molnár Gál Péter kritikus, színháztörténész, aki több művében foglalkozott az operett műfajával, úgy véli, hogy a történet nemcsak az arisztokráciát, hanem magát az uralkodói családot is kompromittálta. Véleménye szerint a szövegkönyv nem egy mesehercegséget ábrázolt, hanem felismerhetően a Monarchia Bécsét, és célzásaival arra késztette a közönséget, hogy a császár és a főhercegek magánéleti botrányaira asszociáljon.
Egy évvel a bécsi prömier után Pesten, a Király Színházban is a Csárdáskirályné premierjére készültek. Kálmán Imre operettjének magyar fordítása Gábor Andor munkája, aki némileg átdolgozta az eredeti librettót, így sokkal, romantikusabb, finomabb lett, ám Gábor nem egyszerűen lefordította, hanem a magyar közönség ízléséhez igazította a szöveget és a pesti sanzonok mintájára írta meg a verseket. De a magyarországi előadás nem csak ebben tért el a bécsitől. Például kimaradt a „Jaj mamám”című dal, ugyanis az egy évvel korábban már nagy sikert aratott Pesten a Zsuzsi kisasszony című darabban. Helyére egy új Kálmán-kompozíció került, a „Hajmási Péter, Hajmási Pál” , ami az operett egyik emblematikus dala lett. A premier előtti hónapokban a lapok az operettet még Csárdáshercegnő néven emlegették, és különféle álhírek árasztották el az újságokat a főszereplőkkel kapcsolatban is.
Beöthy László
Beöthy László, a Király Színház igazgatója ugyanis, korát megelőzve, mai szóval élve PR-fogásként, azt a taktikát alkalmazta, hogy jóval a bemutató előtt nagy hírverést keltett az operett körül. Beöthy-nek köszönhetően a színházi lapok nyár óta folyamatosan cikkeztek a Kálmán-mű előkészületeiről, nem volt olyan szám, amelyben legalább pár sor ne jelent volna meg a darabról. Kálmán Imre operettjének próbái 1916 szeptemberében kezdődtek a Király Színházban; Beöthy pedig profi módon folyamatosan fenntartotta az akkori sajtó érdeklődését, bevonva mindhárom jelentős lapot, a Színházi Életet, a Magyar Színpadot és a Színház és Divatot a Csárdáskirályné bemutatója körüli készülődésbe.
Október közepére már teljes volt a bizonytalanság és az izgatott kíváncsiság a címszereplő személye kapcsán, felmerült Fedák Sári, Kosáry Emmy és Dömötör Ilona neve is egyszerre. A Csárdáskirálynő szerepét Beöthy végül is Kosáry Emmyre osztotta, akinek ez a szerep olyan sikert hozott, hogy ezután végleg az operett világában maradt, bár eredetileg operaénekes volt. Edwin herceg szerepét Király Ernő, Stazi grófnőt Szentgyörgyi Ida alakította. Beöthy ennél az operettnél vezette be azt az újítást, hogy a második és harmadik felvonás előtt fehér vásznat eresztettek a függöny elé, amire kivetítették azt a szöveget, amit a zenekar éppen játszott, így a közönség is énekelhette a dalokat.
Kálmán Imre tökéletesen elégedett volt Kosáryval:
„Nála szebb és jobb csárdáskirálynét nem is kívánhattam. Őt egyenesen a gondviselés és Beöthy direktori zsenialítása küldte nekem és én mindennap hálát adok érte az Istennek: B. Kosáry Emmy olyan csárdáskirályné, amilyennek Sylviát álmaimban elképzeltem…”
Ám az operett atyja nem csak a címszereplőt dicsérte, az egész szereplőgárda teljesítménye lenyűgözte – így látta a budapesti előadást:
„Hiába… ez a Csárdáskirályné legjobb előadása! Jól játsszák, szépen játsszák mindenütt, de Budapesten a legszebben, legjobban.”
Kosáry Emmy, mint Sylvia
A szereplők mellett pazar díszletek és jelmezek tették még gazdagabbá a Csárdáskirályné budapesti előadását. Márkus László díszletei a kritikusokat és közönséget egyaránt elkápráztatták. Különösen az orfeumban játszódó első felvonásé: a színpad bal oldalán varietészínpad volt, körülötte két emeletsor páholy, a földszinten terített asztalok, a falakon aranydíszítés, a páholyokon bordó drapéria, bordó fényű lámpákkal.
„Soha operett kiállítására annyi pénzt nem költöttek Budapesten, mint amennyit erre költenek” – írta a Színház és Divat. Beöthy direktor valóban nem sajnálta a pénzt sem díszletre, sem a szereplők ruháira. Legendák keringtek Kosáry és Szentgyörgyi toalettjeinek csillagászati árairól – ez is Beöthy László hihetetlen PR-érzékéről tanúskodik, hiszen a pazar ruhaköltemények híre a hölgyeket éppúgy vonzotta a színházba, mint a nagyszerű muzsika. A ruhák Wiener Werkstatte tervei alapján készültek, a férfiak frakkjai a budapesti Weiner és Grünbaum cég munkáját dicsérték.
A pesti lapok nagy többsége pozitívan fogadta az operettet, ám a szövegíró-páros munkája nálunk sem aratott osztatlan sikert. Az Est meglátása szerint a szövegkönyv nem tud túllépni a „sztereotip csikós-gulyás-paprikás-Mariskás magyarábrázoláson”. A Pesti Hírlap szerint csak Gábor Andor tudta a librettót igazán izgalmassá tenni. Magát az előadást, a színészi játékot azonban nem érte negatív kritika. A lapok – a már bécsi és berlini fogadtatás alpján- biztosra vették, hogy a Király Színház egész idény alatt csak a Csárdáskirálynét fogja játszani, s ez a jóslat be is igazolódott. Budapesten a századik előadást 1917. február elején tartották. A jubileum alkalmából Kálmán Imre is megjelent és ajándékkal kedveskedett a színészeknek: a férfiak ezüst cigarettatárcát, a hölgyek pedig virágot és édességet kaptak a szerzőtől. A Csárdáskirályné sikere itthon és külföldön is töretlen volt. 1917 májusában a kétszázadik előadásra nagy sajtóvisszhang mellett került sor. A zenekar a zeneszerző előtt tisztelgett, a közönség vastapssal köszöntötte, a páholyokban ülő hölgyek virágözönnel fogadták. Kálmán most is, akárcsak a századik előadásnál, ajándékokkal lepte meg a szereplőket. Az ünnepség Beöthy László színigazgató lakásán vacsorával folytatódott, utána pedig hajnalig tartott a mulatság.
A Csárdáskirályné sok tekintetben rekordot döntött: soha nem volt olyan operett Magyarországon, amelynek bemutatóját ekkora érdeklődés előzte volna meg, és amelynek jegyei a premier előtt több mint egy héttel elfogytak volna. Nem volt korábban olyan darab sem, amelyet több mint kétszázszor játszottak volna egyhuzamban. Megdöntötte a bevételi rekordokat. A kőszínházak közül először a Király Színháznál történt meg, hogy még a nyári szünetben is nyitva tartott. A Csárdáskirályné sikerét nem állíthatta meg semmi, sem a király halála, sem a korai zárórarendelet, sem a szénszünet.
A Budai Nyári Színházban 1918-ban mutatták be, a Király Színház 1927-ben újította fel, a Fővárosi Operettszínház a II. világháború után a Csárdáskirálynővel nyitotta meg kapuit.
A Csárdáskirályné
Az 1916. november 3-i bemutató szereposztása:
Lippart Weikersheim herceg: Szirmay Imre
Anhilta, a felesége: Gerő Ida
Edvin Ronald: Király Ernő
Vereczky Sylvia: Kosáry Emmy
Stazi grófnő: Szentgyörgyi Ida
Bóni: Rátkai Márton
Kerekes Ferkó: Latabár Árpád
Forrás: konyvtar-siofok.hu, mek.oszk.hu Fotó: retronom.hu, OSZK Színháztörténeti Tár gyűjteménye
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.