'Ha be lesz fejezve a nagy mű...' - Koltai a Nemzeti pályázatról írt

„Az egyszerűség kedvéért, és mert tréfás kedvünkben vagyunk, tegyünk úgy, mintha a Nemzeti Színház következő főigazgatójának személye pályázaton dőlne el” – ezzel a felvetéssel indul Koltai Tamás kritikus, a Színház című lap főszerkesztőjének publikációja, melyet a Népszabadságban közölt. Lapszemle.

Koltai Tamás a színházigazgatói pályázatok kapcsán elsőként kifejti, „mára mindenki ráébredhetett, hogy a felelősség emlegetése önmagában naivitás, a döntések következményeiért soha senki sem felel, akkor sem, ha a balul sikerült kinevezés tönkretette az illető intézményt”. A kritikus szerint a Nemzeti Színház státuszát sem sikerült az elmúlt évtizedek során körülírni, „eltekintve a konzervatív jelmezbe öltöztetett nacionalizmus sztereotípiáitól” és úgy látja, az Alföldi Róbert vezette Nemzeti a művész színház népszínházi formáját valósítja meg, egyensúlyt teremtve hagyomány és újítás, klasszikus kultúraközvetítés és kortárs közéleti gondolatiság, irodalomközpontú teátrális örökség és esztétikai nyitottság között, prosperáló Nemzetit visz, melynek szakmai renoméját is sikerült növelnie. Koltai szerint „ennyi ok épp elegendő arra, hogy egy regresszív hatalom számára ne legyen kívánatos”.

„Nálunk igen kevés a formátumos színházmeghatározó szakember. Egy részük külföldre kényszerült. A fiatalabbak a kiszámíthatatlan állami és önkormányzati felügyelet miatt a színházvezetői pozíció gondolatát is elutasítják, különösen irtóznak a politikának hatványozottan kiszolgáltatott Nemzetitől. Alig akad komolyan vehető jelentkező” – teszi hozzá a kritikus, aki a lehetséges aspiránsokról is szót ejt írásában.

Felidézi azt a szakmai pletykát, miszerint Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója indulhat Eperjes Károllyal együttműködésben az igazgatásért Vidnyánszky Attila és Alföldi Róbert mellett. Ennek kapcsán Koltai megjegyzi: „Nem tudni, hogy Fekete Pétert müncheni bűvészdiplomája vagy csupán az üzleti gátlástalanság segítette abban a trükközésben, hogy a megyei képviselőtestület saját költségvetési rendeletének értelmében – amellyel papíron a színház feladatkörébe illesztett tőle teljesen független tevékenységeket és intézményeket, ezáltal fiktív módon többszörösére „növelve” a támogatását – több tízmillió forintot szakított le (illetve vont el a tisztességesen eljáró színházaktól) egy „fenntartói ösztönző részhozzájárulás” címén létesített minisztériumi keretből. Hasonló bűvészmutatványa, hogy Vidnyánszky biztosította hatalmi pozícióját kihasználva széleskörűen forgalmazza a Jókai Színház előadásait, az udvari köztévék kontrollálatlan közvetítéseit is beleértve, amelyek révén bárki meggyőződhet e produkciók színvonaláról, és tanúja lehet, hogyan működik az értékek kontraszelekciója a pártirányítású kultúrában”.

„(...)Eperjes Károly, valaha volt kiváló színész, veszprémi művészeti tanácsadó, aki nem tesz különbséget az izmusok, „bolsevizmus, liberalizmus, fasizmus” között (így, ebben a hercig trióban), és aki szerint a legnagyobb baj, hogy a rendezők „átírják a klasszikus darabokat”, ráadásul „a saját abberalizmusukra akarják lehúzni” (vagy „aberralizmusukra”?, nem dől el, melyik a helyes, az sem, hogy mit jelentenek, lásd a Thália és teológia című könyv 57. és 58. oldalát) szédületes perspektíva a Nemzeti Színház számára” - fejti tovább Koltai, aki arra hívja fel a figyelmet, hogy bárki is legyen az igazgató, győzelméhez elegendő lesz „az egyszemélyes pártoló tagság”, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök úr fog dönteni. 

"A Nemzeti Színház épületét, ezt a „városépítészeti környezetszennyezést” (Torma Tamás) is neki köszönhetjük. Ha be lesz fejezve a nagy mű, megvalósulhat benne a színházművészeti környezetszennyezés" - fogalmaz a kritikus publicisztikájában.

A teljes értekezést itt olvashatják.