Egy szerelem három éjszakája - Huszti rendezés Angyalföldön

Hubay-Ránki-Vas Egy szerelem három éjszakája című zenés darabjának premierjét november 10-én tartja a József Attila Színház, Huszti Péter rendezésében.

Színre kerül az Egy szerelem három éjszakája

A darabban, amelyben ismert slágerek szólalnak meg, a főbb szerepeket Piros Ildikó, Magyar Tímea, Viczián Ottó, Benkő Péter, Nemcsák Károly, Csere László és Győri Péter játssza. A produkció a József Attila Színház második bemutatója az idei évadban - áll a színház közleményében.
Mint írják, Radnóti Miklós életének utolsó időszaka ihlette Hubay Miklós író, Vas István költő és Ránki György zeneszerző művét, az Egy szerelem három éjszakáját. Az első magyar musicalként számon tartott darab a II. világháború mozgósításainak idején játszódik.

A mű szerelemről, elvágyódásról, hazaszeretetről, hűségről, önfeláldozásról, az emberi méltóság megőrzéséről szól. A darab örökérvényű kérdéseket feszeget, egyebek mellett arra keresi a választ, hogy miként maradjunk emberek a sorsunkat befolyásoló nehéz körülmények között.
A művet 1961-ben mutatták be először színpadon, majd 1967-ben film is készült belőle. 

Huszti Péter rendező korábban így mesélt a darabról

Ez egy csodálatos, megrázó, gyönyörű történet, ami engem mindig is nagyon izgatott. Először főiskolás koromban láttam ezt a fantasztikus darabot, amit egy nagyszerű író, Hubay Miklós, egy szenzációs költő, Vas István és egy zseniális zeneszerző, Ránki György írtak. A történet maga az életünk. Nemcsak a háború van benne, hanem az is, hogyan viselkedik az értelmiség. Benne van a szerelem, benne van az elvágyódás. Benne van az is, hogy amikor elmennek, mit jelent a haza? Ennek a történetnek az úgynevezett „szereplőivel” én az életem során nagyon sok helyen találkoztam. Például Amerikában, ahol az emigránsoknak az egész élete arról szól, hogy haza vágynak ebbe a viharvert, „lángoktól ölelt kis ország”-ba, Magyarországra.

– Valóban Radnóti Miklós sorsa ihlette a darabot?

– Igen, bár ez így nincs kimondva benne. Nem csak Radnótiról szól. Szól a költőkről és szól a különböző társadalmi rétegekről. Ez a megrázóan gyönyörű történet sokkal több számomra, mint egy musical. Ez egy csodálatos zenés dráma, amiben nagyon nehéz, de remek szerepek vannak. Ez a darab is beletartozik abba a sorba, amit művészeti tanácsadóként Sopronban eltöltött öt évem alatt bemutattunk. Ez a huszonötödik, magyar szerző tollából született előadás és én erre borzasztóan büszke vagyok. Ugyanakkor nagyon örülök annak is, hogy ezt a színházi szezont ezzel a kiváló darabbal zárhatjuk.

– Hosszú próbafolyamat előzte meg a bemutatót?

– Hosszú, de nagyszerű próbák állnak mögöttünk. A színészek – a fiatal tanítványaim, és az egykori, illetve mostani kollégáim is – nagyon szeretik ezt a darabot, és nagyon hat rájuk. Itt megvan mindaz, amit a színházban szeretek, a feszültség, a nagyszerű szituációk, a remek dialógusok, a drámából kifakadó zene, a drámából kifakadó versek, a csodálatos magyar nyelv. Azon is sokat dolgoztunk, hogy a színészek ugyanúgy énekeljenek, mint ahogy beszélnek. Nincs különbség, csak közben szól egy fantasztikus muzsika.

– Miért aktuális ez a darab még ma is?

– Az aktuális szót nem szeretem, de a darab érvényessége és hitele egyre erősebb. Olyan dolgokról szól, amiken gondolkodunk, amik miatt keserűek vagyunk, amik miatt boldogok vagyunk, amiket el szeretnénk érni. Nagyon erősen szól ez a darab azokhoz, akiknek emlékeik vannak erről az időszakról, de nagyon bízom abban, hogy a fiataloknak is nagyon sokat tudunk mondani arról, mi az, hogy HAZA. A hazaszeretetről, a hűségről, az önfeláldozásról, az emberi méltóságról, amikről én mindig is szerettem mindenféle darabban beszélni. Ezért is esett a választás az Egy szerelem három éjszakájára. Korábban magam is többször játszottam benne. 

– A darabnak szomorú vége van...

– A szomorú szót tulajdonképpen száműzném. Egész életemben azért küzdöttem a rendezéseimben, hogy szomorúak semmiképpen ne legyünk. Lehetünk kétségbeesettek, lehetünk elkeseredettek, lehetünk boldogtalanok, őrjönghetünk, de szomorúak nem lehetünk. Van egy sor, amit különösen szeretek ebben a darabban, közösen éneklik a végén: „Elsötétítéskor egy résnyi ragyogás volt az ifjúság.” A halál is más dimenzióba kerül a színpadi megvalósításban és ez elég újszerű lesz. Radnóti versei, amik akárhol születtek, – a láger szögesdrótjai között, vagy menetelve a hóban, a teljes kilátástalanság világában – olyan reményt, olyan hitet, olyan erőt adnak, amitől csodálatossá válik az ő költészete. Sok igazságtalanság ér bennünket, ezért nagyon fontos számomra, hogy az előadás is ezt a reménysugarat sugallja majd a nézőknek.

Forrás: MTI, József Attila Színház, tartalmi partner: Magyar Teátrum