A kézdivásárhelyi színház idei, újdonságnak számító Stúdióbérletének első ajándék-előadása november 8.-án a J.D. Salinger regénye nyomán színre vitt Zabhegyező. Kolcsár Józseffel, aki az előadás rendezője és előadója, a Székelyí Újság készített interjút.
Hosszú út vezeti a Zabhegyezőt a vásárhelyi színitanodától a Városi Színházig. Mi ennek a története?
A Zabhegyezőt Kiss Csaba magyarországi író-rendező javaslatára készítettem el 2003-ban, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem záróvizsga előadásaként. Akkoriban még divat volt hogy a végzős hallgató egyéni műsorral zárta tanulmányait. Azt már a záróvizsgakor tudtam, hogy ezt az előadást továbbra is játszani fogom. A Tamási Áron Színház színművészeként három évig folyamatosan dolgoztam rajta, 2009-ben mutattam be Sepsiszentgyörgyön és folyamatosan játszottam.
Mondhatni, hogy Szentgyörgyön kijátszottam az előadást, át kell adni a helyet újabb produkcióknak. Mivel most már szorosan fűződöm a kézdivásárhelyi Városi Színházhoz, amelynek művészeti vezetője vagyok, arra gondoltam, hogy színész-rendezőként áthozom az előadást, és megmutatom a kézdivásárhelyi és környékbeli nézőknek is. Bocsárdi László, a Tamási Áron Színház igazgatója örömmel fogadta a javaslatot, így lett a Zabhegyező a két színház közös produkciója.
Miért vállalkozik arra egy színész, hogy nem kis erőfeszítés árán egyéni produkcióba kezdjen?
Több indítéka lehet egy színésznek, magánéleti és szakmai téren egyaránt. Egyféle próbatétel: mert nincs megelégedve magával, vagy kíváncsi, hogy hol vannak a határai, vagy úgy érzi, hogy nagytermi produkciókban nem tud teljes tehetségében megmutatkozni a közönség előtt. Természetesen sokkal jobban igénybe vesz egy egyéni előadás, de ugyanakkor meg is erősíti nem csak a színészt, de annak a közönséggel való kapcsolatát is. Így van ez az én esetemben is. Ezért döntöttem úgy, hogy a Zabhegyezőt szeretném szélesebb körben megismertetni a kézdivásárhelyi közönséggel.
Nagyon fontos lehet Holden Caulfield története, ha ennyi éven keresztül színpadon tartotta.
Zabhegyező egy magányos, érzékeny lelkű de szókimondó kamaszról szól, aki a karácsonyi szünet alatt az iskola elől New Yorkba menekül, hogy elveszítse a szüzességét és megtalálja önmagát. Holden Caulfield gyűlöli a nagyképűséget, teljes szívéből a sallangmentes őszinteségre törekszik, és minden vágya, hogy diáktársai és tanárai világának hazug és kispolgári kötöttségei közül kiszabaduljon. Az én rendezésemben a főhős, Holden Caulfield, nem egy 16 éves fiú, hanem egy 32 éves felnőtt férfi. Segítségével visszatekintek a kamaszkori lázadóra, aki én magam is voltam. Nagyon szeretem Salinger humorát, ez a két dolog – a visszatekintés és a humor, ami miatt nem szeretnék lemondani erről az előadásról. Remélem nem fogok másképp érezni 70 éves koromban sem.
A Városi Színház színikritika író pályázatot hirdetett középiskolásoknak a társulat ezévi produkcióira. A Zabhegyezőről is lehet kritikát írni?
Természetesen, lehet, sőt, nagyon kíváncsian várom a diákok véleményét az előadásról, ami most már a Városi Színház repertoárját gazdagítja. Szeretettel várjuk a közönséget, úgy erre az előadásra, mint a Stúdióbérlet további előadásaira is.
Az interjút készítette: Ferencz Éva
forrás: Székely Újság, II. évfolyam 44. szám
fotók: szinpad.ro
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.