'Mind rángatjuk a nyulat' - Villáminterjú Kovács András Péterrel

Kovács András Péter a dumaszínház úttörői közé tartozik, jelenleg az RTL Showder Klub című műsorának humorkordinátora. Interjúnkban arról mesél mit is jelent ez a megnevezés és hogy rántják ki a cilinderből a poénokat.

Mi várja a közönséget a következő Showder Klubban?

A következő adás két felvételből fog állni. Az elsőben jómagam leszek a műsorvezető, látni fogjuk a Szomszéd néni produkciós irodát, Hajdú Balázst, illetve bemutatkozik egy Szobácsi Gergő nevű ifjú titán is, aki eddig csak a Rádiókabaréban szerepelt.

Egyszer említetted, hogy nem könnyű az új dumásoknak, mert a közönség már „kanonizált” egy-két embert, megvannak a kedvencei...

Ez a jelenség továbbra is megfigyelhető és széttárt karokkal állunk előtte. Anno, mi nulláról indultunk, egyenlő esélyekkel. De ma hiába teszi oda valaki magát rendesen az első alkalommal, óhatatlanul az ismertebbekhez fogják hasonlítani, és az, aki régóta áll a Showder Klub színpadán, de nem tett még szert országos elismertségre, újra és újra meg fogja kapni, hogy miért ő jelentkezik éppen, miért nem a többiek. Ez a megkülönböztetés nem mindig a színvonalnak szól.

A megkülönböztetést mennyiben ézékelheti az, aki a színpadon áll?

A színpadon ebből már semmi nem jön át az illetőnek, ott már mindenki vicces és laza. Tűzbe is tenném a kollegákért a kezemet. Ez a dolog a jegyeladás során, a megrendelések számában mutatkozik. De ha már megvették a jegyet a Showderre, garantáltan jól fognak szórakozni. Ugyanis a nevetés jobban ragad, mint a rágó.

Egy ízben azt is említetted, hogy a fellépéseket nem tükrözi híven a tévés közvetítés. Ennek mi az oka?

A tévé sterilizálja a produkciót, meglepő módon feljavítja a gyengébbeket, cserébe viszont lerontja a nagyon vicceseket. A sík képernyő szabályosan elvesz egy dimenziót, eltünteti az atmoszférát. Ha nagyon rossz hasonlattal élnék, azt mondanám, hogy ugyanakkora a különbség a tévé és az élő között, mint a pornó és a szex között. Semmi sem pótolhatja azt az élményt, hogy személyesen hozzád szólnak, megszólítanak, azt, hogy benne ülsz a fellépő és a nézők aurájában.

Ezek szerint a felvétel nem biztos, hogy segít abban, hogy értékeljétek a munkátokat...

Az önértékelés sosem a felvétel alapján történik. Hiába vonom le a következtetéseket a jelenetekből, folyamatosan hozzáadódnak és fogynak fél percek egy-egy műsorból, ezért örök körforgásban vannak a számok. Néha visszanézzük magunkat, de fájó szívvel tesszük, mert sosem azt látjuk viszont, amit elképzeltünk, vagy ami helyben működött, amit évekig csiszolgattunk. Egy matt palettát kapunk, ezért csak abban bízhatunk, ami visszaérkezik hozzánk a produkció közben. Ez a színházban is így van, de azért a világért sem mondanánk le a színházi közvetítésekről, vagy a Showderről, a megmutatkozás lehetőségéről. A humorra, a kultúrára és a kulturált humorra a tévénézőnek is szüksége van.

Talán mondhatjuk, hogy a tévében a stand-uposok vették át a kabaréjelenetek és kabaréfigurák helyét. Mennyiben különbözik a ti szerepetek az övékétől?

A filmek és a rádiókabarék anno és a mai napig is fiktív karakterekre épülnek, mi azonban a saját személyiségünket adjuk. Ez nagy különbség. Pont ez az, ami könnyen torzul a képernyőn.

Alkati kérdés, hogy a humorista improvizál-e vagy mindent eltervez előre?

Olyan, mintha azt kérdeznéd ki az, aki igazából varázsol és ki az, aki csak kirántja a nyulat a cilinderből. Mind rángatjuk a nyulat. Ugyanaz a helyzetünk, mint a bűvészeké. A dumaszínház is illúziót teremt, amit igyekszünk fenntartani, de valójában patikamérlegen mérjük a produkciót, kőkeményen dolgozunk érte, főleg, ha tudjuk, hogy a Showderben egy egész ország láthatja. Néha-néha belefér az improvizáció, de a tévében kevesebbet kockáztatunk.

Hogy alakul ki egy sztori?

Gyűjtögető életmódot folytatunk, estéről, estére hízlaljuk a sztorit, ami mindig a valóságból épül. Nekünk azt kell éreztetnünk a nézővel, amit a szóbanforgó szituációban megéltünk. József Attila egy versében azt írja: „tapsikoltak a jázminok”. Mi nem a költészet, hanem a humor jegyében esünk hasonlóan nagy túlzásokba, élünk hasonlatokkal, allegóriákkal. Egy-két perces történet csak hónapok alatt szívhat fel magába plusz tíz percet.

Lehet ebben a műfajban rutint szerezni?

Hogyne! Sőt! Csak rutinnal működik, mert nincs iskolája, módszere, receptje. Csak a saját bőrödön tudod megtanulni hogyan kell elmondani egy poént, mi áll jól neked. A néző kegyetlen ítélőszék, de minél hamarabb elé állsz, annál jobb, mert csak fellépésekkel lehet a humorban elmélyülni.

Te mikor váltál magabiztossá?

Ezt nehéz megmondani, mert az ember egyszerűen „rácsúszik” a humorra, folyamatosan alakul ki az előadói karaktere. Éles helyzet volt, amikor el kellett döntenem, jogász maradok-e, vagy a humorból fogok megélni. Utólag már biztos vagyok benne, jól tettem, hogy bátor voltam és elhagytam a szakmám, a zsíros pereket és a selymes öltönyöket. Azt látom, hogy egykori pályatársaim sorra csömörlenek meg és nincs annyi ügyük, hogy eltartsa őket. Szerencsém, hogy nem négyezer ügyvéd közül lettem egy, hanem az ország néhány dumása közül az egyik kedvenc.

Mekkora a kockázata annak, hogy szerzői válságba estek?

Egyszer hasonló kérdést tettek fel Karl Maynak (minden idők legtöbb könyvét eladó német írója, a szerk.), azt felelte, előfordult már vele, hogy semmi sem jutott az eszébe, hogy komoly válságot élt meg és azt hitte, kiégett. Amikor visszakérdeztek, mit csinált ilyen helyzetben, azt mondta: „mit csinálhattam volna, addigra már befutott író voltam?”. Nálunk is jönnek aszályok, de én például bespájzolok annyi anyaggal, hogy ha egy hónapig nincs fergeteges ötletem, tudjak belőle építkezni.

Mit jelent a bespájzolás?

Azt jelenti, hogy van annyi műsorblokkom -óvatos becslés szerint közel négy órányi anyagom-, amit bármikor elsüthetek, eladhatok. Ha három évig semmi sem jutna az eszembe, talán akkor is meglennék belőle. Ez olyan, mint A tücsök és a hangyában: van, aki elhegedüli azonnal a történetét és van, aki írja, írja, írja, majd adagolja.

A női humor miért nem került eddig előtérbe?

Szerintem azért, mert a nőktől nem azt várják, hogy nevettessenek. A többség a bohócét szokatlan szerepnek találja számukra. A nőről úgy gondolkodunk, mint olyasvalakiről, akit el kell bűvölni, aki inkább befogadója a humornak, aki elsősorban a szépségével, bájával, kellemével varázsol. Ha egy nő áll ki a humor színpadára azon a nők is megdöbbennek, a férfiaknak pedig az jut az eszébe, hogy ők a kakas az udvaron. De abban a pillanatban, hogy a fellépő el tudja feledtetni női minőségét és a személyisége magával ragad, ugyanolyan szórakoztató, mint a férfiak.

Mindenesetre a Showder Klubnak egyelőre csak egy női fellépője van, Kormos Anett és egy férfi felel a programért, hiszen te vagy az úgynevezett humorkordinátor. Ez mit jelent?

Én segítek eldönteni, hogy ki, hányszor szerepeljen, hogy egy-egy adás milyen összetételű, ritmusú legyen ahhoz, hogy egyenletes maradjon a színvonal. Összefésülöm a szövegeket, felelek azért, hogy széles spektrumon mozogjon a műsor. Mire kezdődik a szezon már tudom, ki milyen anyagot hoz, hiszen sokat lépek fel a kollegákkal. Aki kíváncsi az új dumáinkra, annak ajánlom, hogy jöjjön el a műsor felvételére, ahol az apró kis titkok is lelepleződnek és kiderül, hogy rántjuk ki a cilinderből a poénokat.

Szerző: Tóth Berta / Színház.hu

A felvételekre jövő hétfőn, 12-én és rá két hétre, 26-án kerül sor.

A Showder Klubra itt válthat jegyet.