Készüljön Molnár Piroskával! - A drámainstruktor szakról

Drámainstruktor alapszak indul a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, melyre november 15.-ig lehet beadni a felvételi lapot. Ascher Tamás rektor, Molnár Piroska és Kocsis Gergő oktatók meséltek arról, mire is vállalkozik az, aki jelentkezik.

Mit jelent a drámainstruktor alapszak színjátékos szakirány? Miért szükséges a szak elindítása?

Ascher Tamás: A színházi szakmában sok olyan színész dolgozik, akik nem részesültek színészképzésben, de többéves színpadi gyakorlatot szereztek. Ők egy ötéves nappali képzésre – elfoglaltságaik miatt – már nem tudnak jelentkezni. A színjáték szakirány elvégzésével viszont új ismeretekhez, eddigi tapasztalataikat kiegészítő képzéshez juthatnak. A képzési programban – a színészi kompetenciák fejlesztése mellett – olyan tantárgyak is teret kaptak, amelyek arra is felkészítik a végzetteket, ha esetleg nem kőszínházaknál kapnak állandó szerződést. Így kerül a képzési programba a szervezési készség fejlesztése (pl. egy önálló műsor forgalmazásánál vagy kiegészítő színházi programok megvalósításánál).

Ascher Tamás, Fotó: Trokán Nóra

Fog-e és ha igen, miben fog különbözni a felvételi a színész szak felvételijétől?

Kocsis Gergely: Természetesen különbözni fog. Minden jelentkezőtől kértünk egy motivációs levelet, igazán kíváncsiak vagyunk arra, hogy ő mit szeretne tőlünk és arra, hogy az eddigi pályáján mit tart fontosnak és miben kíván az itt töltött idő alatt elmélyülni. A felvételi nem egy klasszikus értelemben vett meghallgatás, hanem egy ismerkedési folyamat kezdete. Természetesen fontos az eddigi szakmai gyakorlat és lényeges eleme a jelentkezésnek a felvételi kérelemhez csatolandó igazgatói, rendezői ajánlás és az eddigi szakmai gyakorlat igazolása.

Hogy lehet eldönteni, hogy egy szakmabeli alkalmas-e vagy sem, ha egyszer szakmabeli?

Kocsis Gergely: Azt kell eldönteni, hogy valakinek igazi szüksége van-e az itt eltöltendő három évre, és fölmérni, hogy mi érdemben tudunk-e hozzátenni bármit is az ő szakmai fejlődéséhez. Hisszük, hogy az egyetem tud olyan lehetőségeket kínálni, amelyek máshol nem érhetők el. Fontos szempont, hogy egy együtt dolgozni tudó csapatot hozzunk össze, amelynek mi, az osztály oktatói is a részei vagyunk.

Ascher Tamás: Az első szűrő nem az egyetem, hanem azok a színházak, társulatok, ahonnan nyilván azokat ajánlják elsősorban, akikre ott a legnagyobb szükség van és szakmailag leginkább elnyerték a bizalmat.

Kocsis Gergely, Fotó: Trokán Nóra

Mennyi munka mellett lehet elvégezni ezt a képzést?

Kocsis Gergely: A képzés nem lesz megúszható heti rendszerességgel befektetett munka nélkül, de mindenki, aki részt vesz benne, színházban dolgozik, az időt az élet fogja beosztani.

Lesz-e osztályvezető tanára a színjátékosoknak? Ki vezeti a képzést, miért pont ő?

Ascher Tamás: Molnár Piroska, Kocsis Gergely és Szőcs Artúr. Ők hárman három generációt képviselnek, színész-, zenés színész-, bábos- és rendező-tapasztalattal bíró művészek. Arra számítunk, hogy a jelentkezők is a színházi szakma különböző területeiről érkeznek majd, esetleg eltérő tapasztalatokkal és különböző igényekkel.

Mire elegendő a három év?

Kocsis Gergely: Számtalan kurzus fér bele három évbe, amellett, hogy folyamatos lesz a munka az osztályvezetőkkel. A felvételi során – a leendő osztály igényei szerint – összeállított programot a képzés végére teljesíteni fogjuk.

Láthatunk-e majd produkciókat a színjátékosoktól, elképzelhető-e hogy kiváló, de egyetemi végzettséggel nem rendelkező művészek vizsgaelőadására fog járni az Ódry közönsége?

Kocsis Gergely: A jelentkezők a színházi gyakorlatot tulajdonképpen a saját színházukban végzik, de természetesen három év nem múlhat el anélkül, hogy ne csináljunk valamit közösen, mégiscsak színházról van szó.

Molnár Piroska miért vállalta, hogy a színjátékosokat is tanítani fogja?

Molnár Piroska: Miután 25 évadot vidéken játszottam a pályám során, jól ismerem a vidéki színházi élet minden csínját-bínját és Budapesten is majdnem 20 évadot játszottam, talán át tudom adni az ezzel kapcsolatos összes tapasztalatomat, amely azok számára is hasznos lehet, akik már a pályán vannak. Szeretek tanítani.

Milyen felkészülést igényel a feladat?

Molnár Piroska: Elsősorban nem előzetes felkészülésre lesz szükség, hanem arra, hogy azokat, akikkel foglalkozni lesz szerencsém, minél inkább megismerjem és elősegítsem, hogy az egyéniségük minél jobban és szabadabban érvényesüljön. Ez egy folyamatos, közös felkészülés lesz.

Molnár Piroska, Fotó: Trokán Nóra

Hogy tud egy színész a másiknak segíteni általában és konkrétan ebben a felállásban, egy tanár-diák viszonyban?

Kocsis Gergely: Jelenleg sem tanár-diák viszonynak gondolom a tanítást, hanem színész- színész viszonynak, legfeljebb tapasztalatbeli vagy korbeli különbségek vannak. A leendő képzésben ezek a kis különbségek még kisebbek lesznek.

Ascher Tamás: Egy próbafolyamattól, vagy egy büfébeli beszélgetéstől alapvetően azért abban különbözik ez a viszony, hogy módszeres odafigyelést igényel és nem nélkülözhet a tanár részéről egyfajta irányítást.

Nem nehezíti-e az oktatást, hogy a diákok a tanár szívéhez nőnek?

Molnár Piroska: Sajnos nagyon a szívemhez nőnek... Utána valóban küzdeni kell azért, hogy az ember kívülről, friss szemmel láthassa őket.

Meg tudja-e az ember idővel különböztetni azt, hogy mit kitől tanult, lesett el?

Kocsis Gergely: Sokszor csak évek múlva esnek le ezek a tantuszok.

Emlékeztek-e olyan konkrét tanácsra, ami segített benneteket a pályátok során?

Molnár Piroska: Pártos Géza volt a színészmesterség-tanárom, aki nagyon felkészített engem a karakterszínésznői létre. (Természetesen növendék korában az ember hősnő akar lenni és naiva.) Nagyon érzékletesen világította meg nekem, mi vár rám a pályán, azt mondta nekem, hogy: “Magának, kislányom végig kell majd ennie az egész étlapot a levestől kezdve a desszertig, de mindig lesz munkája”. És ez így is volt.

Mi az, amit ebben a képzésben kaphat meg egy színjátékos, de más iskolában vagy a pályán nem?

Molnár Piroska: Egyfajta tudatosítást, hogy legyen biztos önmagában, hogy tudja és merje használni az egyéniségét. Biztosítékot szeretnénk adni a hallgatónak, hogy legyen ereje a sikereket és a bukásokat elviselni és hasznosítani. Itt lesz ideje és alkalma mindenfélét kipróbálni tét nélkül és tehetségének eddig nem használt, rejtett oldalai is megmutatkozhatnak.

Színház.hu