Egy kis rokokó, egy kis dzsessz - Európa, Európa a Stúdió K-ban

Október végén újabb bemutatót tartott a Stúdió K Színház Howard Barker Európa, Európa című darabjából.

A darabról:

„- Nekünk most újra kell teremtenünk az európai embert, újra kell teremtenünk a kis törött darabkákból. A fejet a méhfalhoz erősítjük, satöbbi.

Hajat ragasztunk a repedezett, őrült koponyákra.
- Az az érzésem, hogy nem sikerült igazán megragadnod a kor szellemét.
Európának semmi más nem kell, mint egy kis rokokó, meg egy kis dzsessz.”

Európa a törökök kiűzetésének pillanatában, a kataklizma után. Romokban hever, és vele együtt minden, ami addig érték volt, lehetett. A hiányvezérelt társadalom kétségbeesett kísérletet tesz a kötődések, a szeretet, a család, a haza, az áldozat, a művészet, Isten újradefiniálására.

Koltai M. Gábor A Danton-ügy és a Jelenetek a vidéki életből (Ványa bácsi) c. előadások színpadra állítása után harmadszor fog a Studio K társulatával dolgozni. Howard Barker a legelismertebb és leginkább kísérletező kedvű angol drámaírók egyike, a kortárs brit színház különleges és ellentmondásos személyisége. Darabjait hat nyelven és tizenhét országban játszották, hazájában többek között a Royal Shakespeare Companyben, a Royal Courtban és az Almeida Színházban. Magyarországon eddig három bemutatója volt: Kaposváron és az Örkény Színházban a Jelenetek egy kivégzésből, a Bárkán pedig a Victory című drámája.

Homonnai Katalin, Lovas Dániel, Menszátor Héresz Attila (Fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Kritikus szemmel az Európáról - A színház című lapból:

Zavarbaejtő mű a magyarul Európa, Európa címmel játszott Howard Barker-darab. És ezzel a kortárs angol szerző - aki talán a legtudatosabb drámaírók közül való - célja teljesült is. A hazájában kevésbé népszerű Barker, akinek műveit a világ számos színházában játsszák (magyarul a Jelenetek egy kivégzésből, Victory, Kastély darabjai mentek), mint elméleti munkáiban kifejti, a színházból pusztán két, bár nagyon lényeges dolgot száműzött: az egyértelműségeket és a realizmust.
Egy drámaírónak azonban nem pusztán (színház)elméleti kérdés a történelemábrázoláshoz való viszonya, magyarán hogy milyen a választott színházi perspektívája. A történelemről való nyilvános beszédmódok - elsősorban a tömegmédia és a politika - egyértelmű, kész jelentéseket tartalmazó üzeneteivel kell szembemennie, ha színház (azaz művészet) akar maradni, és nem propaganda vagy „üzenet". Ezért értelemszerű az egyértelműségek feladása. Politika és vágy című, elméleti munkáit tartalmazó kötetében is kifejti, mit tekint a színház feladatásnak. Angolul azonban: Politics, azaz „politikák", s ez a szerény többes szám--egyes szám különbség is mintha azt sugallná számunkra: magyarul mi nem hangok, diskurzusok, nézetek egymásmellettiségében gondolkodunk politikaként, hanem sokkal inkább egyetlen uralkodó nézetnek véljük a „politikákat".

(…) Az Európa, Európa tragikus költészete, ahogy legegyszerűbben megnevezhetnénk, a kortárs szórakoztató kultúra banalitásaival és egyértelműen interpretálható nézeteivel helyezkedik szembe. Az eredetileg The Europeans című darab történelmi tárgyúnak mondható, amennyiben az európai történelem egyik kulcspillanatáról - és akár kulcssikeréről is - szól: a török kiűzéséről a közös kontinensről; a 17. század végén vagyunk, amikor a lengyelek segítségével Bécsből kiverik a törököket. A mű 1987-ben íródott és Barker saját színháza 1993-ban mutatta be; az egyesült Európa újradefiniálásának pillanatában volt aktuális, azonban az azóta eltelt, a közösség bővítésével gazdagodó időben talán aligha volt olyan történelmi pillanat, amikor ezek a kérdések - kik az európaiak, milyen örökséget visznek - ne volnának jelen. Mi marad azokból az értékekből, kérdezi a darab rendkívül áttételesen, amelyeket „európainak" vélünk. És mi lesz a megbékéléssel. Mi a művészet szerepe, kérdezi az író, amikor a darabba egy festőt (kedvenc visszatérő figurája) helyez, akinek ábrázolnia kell mindezt. 

 Tompa Andrea írását a Színház.net-en olvashatják.

Homonnai Katalin (Fotó: Szkárossy Zsuzsa)

Howard Barker EURÓPA, EURÓPA

Fordította: Marsalkó Eszter

LIPÓT, osztrák császár: Spilák Lajos
CSÁSZÁRNŐ: Nyakó Júlia
STARHEMBERG, a Császár hadvezére: Menszátor Héresz Attila
KATRIN, egy sebesült polgár: Homonnai Katalin
SUSANNA, Katrin nővére: Hay Anna
ORPHULS, pap: Nagypál Gábor
FESTŐ az Udvarnál: Lovas Dániel
ELSŐ ANYA, Orphuls anyja / MÁSODIK ANYA, Starhemberg anyja / BÁBA: Molnár Erika

Továbbá: Közkatonák, török foglyok, az anatómiai fakultás hallgatói, akadémikusok, kritikusok, miniszterek, koldusok és egy apáca.

Díszlet: Vereckei Rita

Jelmez: Ondraschek Péter

Rendezőasszisztens: Rusznák Adrienn

Dramaturg: Sediánszky Nóra

Rendező: Koltai M. Gábor

Csak 18 éven felülieknek!

További előadás időpontok:
2012. november 16. péntek 19:30
2012. november 17. szombat 19:30

Jegyet itt vásárolhat.