Elhunyt Somló István

"Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Somló István, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja 2012. november 13-án reggel elhunyt" - közölte a miskolci színház.

Somló István 1966-ban szerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Negyvenhat éve volt tagja a társulatnak, s ez idő alatt számtalan szerepben ismerhette meg a közönség.

Karakterszínész, kiváló epizodista. Olyannyira, hogy – ami ritka a színikritikáknál – gyakran említik dicsérőleg a szereplők között.

Minden műfajban otthon volt, felsorolhatatlanul sok szerepet játszott vígjátékokban, drámákban, musicalekben, rock operákban, gyerekdarabokban, abszurdokban. 2007-ben Miskolc város önkormányzata Déryné-díjjal tüntette ki.

Utolsó szerepe Buldeó volt A dzsungel könyve című musicalben, Miskolcon.

Somló Istvánt a Miskolci Nemzeti Színház saját halottjának tekinti. Temetéséről később történik intézkedés.

Így látták Somló Istvánt:

„Az előadásnak messze kimagaslóan Somló István Scapin alakítása kölcsönöz kiemelkedő értékeket. Geronte /Hídvégi Elek/ elverése például olyan színészi bravúr, amit ritkán lát az ember mai színpadokon” (Scapin furfangjai – Gyöngyösi Gábor, Napjaink)

„Somló István Scapinja nem meglepetés, erre lehetett számítani: a keretjáték fáradt hőse, a kicsattanó életerejű Scapin, aztán a sokhangon eljátszott rablóbanda nagyszerű bolondozási lehetőség /gondolja a néző, valójában nem könnyű színészi feladatról van szó.(Scapin furfangjai – Kiss József, Déli Hírlap)

„Ő a főmozgató. Somló István alakítása kicsit felidézi Cipollát, aki vissza is él gonosz erejével, de a diktátorokat, pojácákat is, akik szerepjátszásukban nem ismernek mértéket. Félelmetes, összességében izgalmas alakítás. (A Szarvaskirály – Horpácsi Sándor, Észak-Magyarország)

„Somló István kifogástalan mágust formál: minden tekintetet magára parancsol, s a néző boldogan engedelmeskedik.” (A Szarvaskirály – Kocsis Attila, Déli Hírlap)

„Az önirónia Somló Istvánnál teljesedik ki igazán: ez a király magán szórakozik, az osztozás és az ezzel járó lemondás kényszerének nyűgösségén. Azon, ahogyan önzéssé válik a ragaszkodás.”(Csizmás kandúr – Bujdos Attila, Észak-Magyarország)

„Kétségtelen, hogy Vitéz Lászlóé a hálásabb szerep, Somló István komikusi kvalitásai kitűnően érvényesülnek. Alakítása érett, meseillúziót is keltő.” (Holdbeli csónakos – Horpácsi Sándor, Heti Hírnök)

Fontosabb szerepei:

Shakespeare: Makrancos hölgy (Hortensio)

Shakespeare: Hamlet (Rosencrantz, első sírásó)

Shakespeare: Rómeo és Júlia (Benvolio)

Shakespeare: Szentivánéji álom (Vackor mesterember)

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok (Fabio)

Schiller: Haramiák (Spielberg)

Scserbacsov: Dohányon vett kapitány (Anton Szvinyin)

Peter Hacks: Amphytrion (Mercurius)

Baum: Óz, a nagy varázsló (Madárijesztő)

Molnár Ferenc: Liliom (Rendőrkapitány, égi fogalmazó)

Rostand: Cyrano de Bergerac (Le Bret)

Millne: Micimackó (Tigris)

Hubay Miklós: Egy szerelem három éjszakája (Henker százados)

Kardos G. György – Victor Máté: Villon és a többiek (Regnier)

Becket: Godot-ra várva (Lucky)

Lévay Szilveszter: Elisabeth (Rauscher bíboros)

Muszty – Dobay: MacVedel, a kalózkísértet (MacVedel)

Weöres Sándor: Holdbeli csónakos (Vitéz László)

Neil Simon: Pletykák (Ken)

Moliere: Scapin furfangjai (Scapin)

Gozzi: A Szarvaskirály (Brighella)

Schwajda György: Lúdas Matyi (Galiba)

Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása (Tanár)

Steinbeck: Egerek és emberek (White)

Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Ferdinánd főherceg)

Tömöry – Korcsmáros-Horváth: Csizmás kandúr (Király)

Rákos Péter – Bornai Tibor: A mumus (Szvetozár)

Dobozy Imre – Korognai Károly: A tizedes meg a többiek (Dunyhás)

Brandon Thomas – Aldobolyi Nagy György – Szenes Iván: Charley nénje (Brasett, szolga)

Collodi – Litvai Nelli: Pinokkió (Meggyesorrú)

H. Lindsay – R. Crouse – R. Rodgers – O. Hammerstein: A muzsika hangja (Franz, Inas)

Szüle Mihály – Walter László – Harmath Imre: Egy bolond százat csinál (Lokáltulajdonos, I. rendőr)