A Gyújtópont Színházi Sorozat negyedik állomása a belga Ontroerend Goed Audience című előadás lesz.
A belga társulat arra kíváncsi, hogy az egyes emberek mennyire tartanak ki személyes hitük, meggyőződésük mellett, mennyire befolyásol(hat)ják őket a körülöttük zajló események, folyamatok, mennyire lehetnek kitéve a manipulációnak. Kritikus pillanatok, izgalmas helyzetek, akció és reakció különleges egyvelege.
Ajánló a darab elé:
Mennyire tud egy random közönség közösséggé formálódni? Hol töri át a szolidaritás a csendszabályt? És te, te mész a tömeggel? Van önálló véleményed? Hagyod, hogy mást bántsanak? Kiderül.
Mi van akkor, ha az előadót jobban érdekli a közönségként összegyűlt ember csoport, mint a saját előadása? Mi van, ha ők igazából rólunk akarnak beszélgetni? A belga társulat arra kíváncsi, hogy az egyes emberek mennyire tartanak ki személyes hitük, meggyőződésük mellett, mennyire befolyásol(hat)ják őket a körülöttük zajló események, folyamatok, mennyire lehetnek kitéve a manipulációnak. Kritikus pillanatok, izgalmas helyzetek, akció és reakció különleges egyvelege.
A közel tíz éves múltra visszatekintő Ontroerend Goed azért él, hogy határokat feszegessen: az előadóművészet, a morál és az etika határait. Míg pontosan tudják, hol húzódik a határ a szembesítés és a sértés között, céljuk, hogy megmutassák, a 21. század elején mennyire vagyunk kitéve a manipulációnak, érkezzen az a politika vagy a média vidékéről. Gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. Heves vitákat fog kelteni. Nyugtatásképpen az egyik fellépő szerint „a színház egy biztonságos hely, hogy kipróbálhassunk veszélyes dolgokat”.
Az előadás a Gyújtópont Színházi Sorozat negyedik állomása. A sorozatban bemutatkozó társulatok között van olyan, amelyik erős vizualitással operál, van olyan, amelyik az interaktivitásra, a nézői részvételre épít, van olyan, amelyik a hagyományos történetmesélést választja, és szinte mindegyiknél fontos és kiemelt szerepet kap a (mozgó) kép. Öt minta arra, hogyan lehet ma, 2012-ben aktuális témákat művészileg is aktuális módon bemutatni.
Szabó Györgyöt kérdezte a Gyújtópontról a Heti Válasz:
Három előadáson vannak túl az ötből. Milyen a fogadtatása ezeknek a provokatív előadásoknak?
Ezek a darabok a mai Európa kényes kérdéseivel foglalkoznak. A polgárok gyökeres változást várnak és az előadások erre próbálnak reflektálni. A programon belül az olasz előadások a leginkább nyíltak, szembesíteni akarnak az általános érvényű problémákkal, szinte már mozgósító erejűek. Bátran vetik fel az aktuális kérdéseket, meg akarják szólítani a nézőt, olyan módon, ami a hazai színházi hagyománytól távol esik. Két darab a válogatásból ma Európa botránykövei közé tatrtozik. Görögországban be sem mutathatja a Motus társulat a nálunk látott előadást, mert halálosan megfenyegették a benne játszó görög színészt, a színházak ma ott nem vállalják a darabot. Az első előadás egy olyan hívő olasz rendező műve volt, amelyben a kétségeiről beszél. Castellucci szerint magunkra maradtunk, Isten sem segít, ezért az egész mű egy nagy kérdőjel. Azt feszegeti, hol találjuk meg azt a támaszt, ami szükséges az életünkhöz, a válaszadáshoz. Párizsban ortodox keresztények tiltakoztak az előadás ellen a Théâtre de la Ville előtt és a rendőrségnek kellett megvédeni a közönséget és az épületet az előadások idején. Olaszországban a pápa jelezte, hogy nem ért egyet a darabbal, amire Castelucci nyílt levelében válaszolt.
Amikor New Yorkban láttam a másik olasz előadást, egészen más volt a hangulat, mint most nálunk, hiszen a végén felhívják a nézőket „demonstrálni", azt üzenve: „Cselekedj! Ne légy passzív, gondolkozz, és hited szerint próbáld alakítani a magad társadalmát!" Azokban a városokban, ahol az emberek úgy érzik, hogy a politika gyakorlása nemcsak a politikusok feladata, hanem a saját ügyük is, ott megindulnak az előadás végén. Nálunk bizonytalankodtak, volt, amikor inkább nevetettek. Hihetetlen, mekkora volt a passzivitás!
Mit várhatunk a következő két belga társulattól, ők ki tudják majd mozdítani a passzivitásból a magyar közönséget?
Edinborough-ban láttam először az Ontroerend Goed társulat Audience/Közönség című előadását. Egy holland ismerősöm hívta fel rá a figyelmemet, és emlékszem, mellbevágó élmény volt sokunknak. Szórakozva jutottunk el a nagy kérdésekig. Nem akarok előre részletesen beszélni az előadásról, de az tény, hogy nagyon viccesen indul, végül azonban véresen komollyá válik. Lényegében az foglalkoztatja ezt a társulatot, hogyan lehet ma manipulálni az embert. A média szerepét feszegeti az előadás, azt, hogyan dolgozza fel az ember a vizuális kultúra révén befogadott információkat. Még pontosabban fogalmazva azt, mennyire gondolkodunk, dolgozzuk fel, fogjuk fel, hogy miben veszünk részt, mibe vonnak be bennünket. A folytatást itt találja.
A társulat egyik tagját, Matthieu Sys-t kérdezte a Trafó
1) Top 3 épület/pályaudvar/repülőtér/színház/koncertterem? Az antwerpeni pályaudvar, az Eames House, a new yorki Chrysler Building. Evolution of Chrysler Building
2) Mi jut eszedbe a Trafóról? Budapest!
3) Milyen táncot táncolnál, ha táncolnál? Imádok táncolni. A kedvencem a Brooklyn Uprock.
4) Hányszor nézel tükörbe egy nap? Attól függ hány tükör kerül az utamba aznap.
5) Mi az, amitől félsz? Hogy bebörtönöznek ok nélkül védtelenül.
6) Mesélj egy számodra fontos vagy emlékezetes történetet a Trafóba érkező produkció kapcsán! Jöttem le a bárba a londoni premier után és láttam, hogy súlyos vitákba bonyolódik mindenki arról, amit épp látott. Nem a szokásos „–hé, mit gondolsz az előadásról? –jó.” - típusú beszélgetés, hanem valós vita.
7) Mire vagy a legbüszkébb az életedben? Nagyon büszke vagyok a tényre, hogy ebben a pillanatban egyszerre turnézok egy előadással, forgatok egy tévé sorozatot és rendezek egy rövidfilmet!
8) Mondj egy olyan dolgot, ami lényegesen megkönnyítené az életed! Egy sofőr.
9) Mit építettél utoljára? Felújítottam régi lámpákat, hogy használhassam őket otthon.
10) Mikor nőttél fel? Mióta vagy felnőtt? Állandóan változik.
+ 1 Adj tovább valami praktikus ötletet, amit Te kaptál! Anyukám azt mondta, sose vegyem magam komolyan.
ONTROEREND GOED (B): KÖZÖNSÉG / AUDIENCE
A Gyújtópont színházi sorozat keretében
Angolul, magyar fordítás nélkül. Középfokú angol nyelvtudás szükséges.
Rendező: Alexander DEVRIENDT
Színészek: Roos VAN VLAENDEREN, Matthieu SYS, Tiemen VAN HAVER, Joeri SMET
Dramaturg: Joeri SMET
Látvány és Jelmez: Sophie DE SOMERE
Fényterv és zene: Timme AFSCHRIFT
Kamera: Aaron DE KEYZER
Technikus: Lilith TREMMERY, Sam VANDENHOECK
2012. november 16-17. 20 óra Trafó
A november 16-i előadás után Herczog Noémi és Sztrókay András kritikusok beszélgetnek az alkotókkal angol nyelven (fordítás nélkül).
Mindenkit szeretettel várnak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.