Címszerepben tér vissza Szemenyei János Kecskemétre

Doctor Herz, az elismert tudós régóta kísérletezik az álmokkal, a valósággal és a gondolatok határainak kiszélesítésével...

A nagy kérdés, hogy hogyan tud ellenállni a hadsereg nyomásának, amely szeretné megkaparintani új találmányát, és ezért semmitől sem riad vissza? A Madách Színház korábbi sikerdarabjának címszerepét Kecskeméten ezúttal Szemenyei János alakítja majd, akit először láthatunk-hallhatunk énekelni.

- A rendező, Szerednyey Béla szerint a nyolcvanas évek végén még bátorság volt bemutatni a Doctor Herzet, mostanra azonban sokkal nyitottabbá vált a társadalom a darab témája iránt. Miként látja az előadás címszereplője: valóban most érkezett el igazán a Doctor Herz ideje?
- Számomra azért érdekes az az atmoszféra, amit ez a darab képvisel, mert én a nyolcvanas évek elején születtem. Talán ennek köszönhetően az első benyomásom az volt, hogy nagyon poros a darab. Ami a nyolcvanas években újdonságnak számított – mint például a lézer-show alkalmazása az előadásban – ma már nem kelti ugyanazt a hatást. Úgy éreztem, a történet erősen kötődik a rendszerváltást megelőző évek politikai helyzetéhez, és nem voltam biztos abban, hogy ez 2012-ben is működni fog. Sokáig úgy véltem, modernizálni kellene. Először a zenét hangszereltem volna újra, de akkor már a szöveget is módosítani kellene, és talán egy új díszlet sem ártana – gondoltam én. Aztán rájöttem, hogy ha mindent ebbe a „retro” világba helyezünk vissza, akkor működik az előadás. Manapság amúgy is kedveltek a nyolcvanas évek retro dallamai, programjai. Ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy jól ismerem Müller Péter és Tolcsvay László musicaljeinek hangulatát, mert tizennyolc évesen, a Madách Színház stúdiósaként több darabjukban is játszottam. S volt még egy fontos momentum, ami meggyőzött: láttam az olvasópróbán, hogyan csillog Szerednyey Béla rendező, Dunai Tamás és Cseke Péter igazgató szeme. Megértettem, milyen fontos részét képezte életüknek, pályájuknak ez az előadás. Láttam, hogy ők mindhárman hisznek benne, s ahhoz, hogy egy előadás jól működjön, éppen erre a hitre van szükség.

Fotó: Almási J. Csaba

- Mi a véleményed az előadás zenéjéről?
- Ami engem illet, gyakorló zeneszerzőként át tudtam érezni Tolcsvay László helyzetét, akinek úgy tudom, ez volt az első színpadi darabhoz írt munkája. Valószínűleg ő is hasonló gondokkal küzdött, mint én az első színházi felkérésemnél. Egy dolognak viszont nagyon örülök: itt a darab és a rendezés is megengedi, hogy a dalok teljes hosszúságukban szólaljanak meg. Sajnos sokszor az történik ugyanis, hogy ha a rendező többször hall egy dallamot, már kevésbé találja érdekesnek, és egyre többet csíp le belőle. Én azt is el tudnám képzelni, hogy két szintetizátorral, két gitárral meg egy dobbal élő kíséretünk legyen a Doctor Herzben, de így is szépek a dalok.
- Ne feledkezzünk meg a szerepedről sem! Milyennek látod Doctor Herz karakterét?
- Doctor Herz véleményem szerint egy zárkózott figura. Az első dalában elmeséli, hogy nagyon magányos gyermek volt, mert senkivel sem tudott beszélgetni, nem tudott társas kapcsolatokat kialakítani. Ezért bevonult a laborba, és tizennyolc éven keresztül azt kutatta, hogyan tudná életre kelteni azokat a mesehősöket, akikről olvasott. Később azt is felfedezi, miként tud kapcsolatba lépni a szellemvilággal. Teljesen kizárja a külvilágot, még a szerelmét is hirdetés útján ismeri meg. Attól izgalmas számomra ez a karakter, hogy nem csupán egy bohókás tudósról van szó, aki feltalált valamit. A próbákon azt boncolgatom, hogy milyen lehet valójában az ő lelke, miért éppen Winnetout vagy Einsteint idézi meg, ahelyett, hogy elhunyt szeretteit keresné. Számomra ő egy különleges figura, akinek talán nincs minden rendben az érzelemvilágával, mégis nagyon szerethető.

Készítette: Bera Linda

Forrás: kecskemetikatona.hu