Zsike a sikeres koncentrátum - Kútvölgyi Erzsébet szülinapos

Ma ünnepli születésnapját Kútvölgyi Erzsébet a Vígszínház színésznője. Múltidézőnkkel köszöntjük.

Kútvölgyi Erzsébet pályájáról röviden:

Budapesten született. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. 1971-től a Vígszínház tagja. Színházi szerepei mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást, de portré- és ismeretterjesztő filmet is rendezett. 1975-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1977-ben Jászai Mari-díjat kapott. Ötször nyerte el az Ajtay Andor-emlékdíjat (1978, 1986, 1995, 1999, 2007).

1990-ben Érdemes Művész lett. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét kapta. Ugyanebben az évben nyerte el a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is. 2004-ben Roboz Imre Művészeti Emlékdíjjal tüntette ki a Vígszínház. 2008-ban Kossuth-díjat kapott.Budapesten született. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. 1971-től a Vígszínház tagja. Színházi szerepei mellett több mint 40 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást, de portré- és ismeretterjesztő filmet is rendezett. 1975-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1977-ben Jászai Mari-díjat kapott. Ötször nyerte el az Ajtay Andor-emlékdíjat (1978, 1986, 1995, 1999, 2007).

1990-ben Érdemes Művész lett. 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét kapta. Ugyanebben az évben nyerte el a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt is. 2004-ben Roboz Imre Művészeti Emlékdíjjal tüntette ki a Vígszínház. 2008-ban Kossuth-díjat kapott.

A képre kattintva tovább olvashat.

A színésznő szavaival:

Egyáltalán nem akartam színésznő lenni, nem is vonzott ez a pálya. Rajongtam a filmekért, sokat jártam vetítésekre. 2 forintért akkoriban artista műsort is nézhettünk a film előtt. Cirkuszi artisták, bűvészek, - akik már kicsit megroggyantak fizikálisan- adtak műsort. Emlékszem, elképesztően szívszorító volt látni a melléeső labdákat, karikákat, és a rosszul sikerült mutatványokat. Ezzel együtt is nagyon szórakoztató tudott lenni a csillámokkal, és a flitterekkel azon a pici színpadon, a vászon elé húzott kopott sárga függönnyel. A Corvin mozi közelében laktunk, és akkoriban ment a Háború és béke, Audrey Hepburnnel. Olyan sokan akarták megnézni, hogy az embereknek türelmük sem volt kivárni a pénztárnál a sort. Azzal kerestem magamnak pénzt, hogy beálltam a kis sámlimmal, és vettem az ismerősöknek a jegyeket. Későbbiekben sokat szinkronizáltam Audrey Hepburnt, nagy hatással is volt rám. Meghatározó szépség volt, mindig valami nyugalmat, valami pozitív érzést adott az embernek. Nem kellett eldönteni, hogy jó színésznő-e, csak rá kellett nézni, és sugárzott. Az irodalmat mindig szerettem, nyertem szavaló versenyeken, de ez nekem nem jelentett semmit. Egyértelműen, és céltudatosan gyermeksebésznek készültem. Csak azt akartam csinálni.

- Mégis színi növendék lett…

- Az orvosi egyetemre nem vettek fel, a színművészetire viszont igen. Azt gondoltam, hogy egy évet majd ott ellébecolok, aztán újra jelentkezem az orvosira. Másodszorra sem sikerült a felvételi, aztán pedig jött egy nagy szerelem, ami miatt már nem akartam menni sehova. Fantasztikus mesterem volt Vámos László. Megérezte, hogy menekülni, elbújni akarok, nem a színpadon állni. Nem volt bennem a görcsös akarás. Az első féléves rostámra semmi anyaggal nem készültem. Megkérdezte, hogy mit akarok. Mondtam, hogy súgnék szívesen. Zseniálisan kitalálta, hogy beültetett a takarásba, de megbeszélte az osztálytársaimmal, hogy a megbeszélt, és betanult jelenetekből mindig kivett egy- egy lányt. Csak diplomaosztás után derült ki számomra, hogy ő kérte a lányokat arra, hogy ne jöjjenek be a mesterség órákra, így nekem kellett beugranom helyettük. A szociális érzékem nagyon fejlett volt, boldogan, és felszabadultan álltam be helyettük, mert nem éreztem a felelősséget. Így lett vizsgám. A zenés vizsga volt az, amikor egy hirtelen jött improvizálás során felfigyelt rám az osztály, és Kalocsay Miklós. Vámos kettőnkre osztotta a Gellérthegyi álmok című Karinthy egyfelvonásost. Azt kellett megtanulnunk vizsgára. Akkor tombolt a hongkongi influenza, mindenki betegen feküdt otthon, mi is csak telefonon tudtunk gyakorolni. Két lázas ember volt a vonal végén, de mire meggyógyultunk, már szerelmesek voltunk egymásba. Zoltán Tamás írását folytatást itt olvashatja.

Zsike a sikeres koncentrátum - Az Elle magazin írását idézzük:

Forrás: Vígszínház, OSZMI