Vidnyánszky Attila a Nemzeti Színház élére készül. Lapszemlét olvashatnak a Heti Válasz interjújából, melyben terveiről is beszél.
Arra, hogy vélhetőleg sokan nem fogják szeretni, a jobboldal politikai kinevezettjeként kezelik majd, Vidnyánszky úgy reagált: “De sokkal többen szeretni fognak azért, amit képviselek. Persze valószínűleg most is lesznek, akik ellenem fordulnak, mert a pályázatommal útjában állok bizonyos érdekeknek” – felelt a debreceni igazgató.
A felvetésre, hogy nyilván nyer, úgy felelt: “Vannak demokratikus országok, ahol a fenntartó vállalja, hogy kinevezi, akit alkalmasnak lát, aztán, ha bukik az illető, akkor viseli annak a felelősségét. Az előadó-művészeti törvény vitája során emellett érveltem, de kisebbségben maradtam. Tulajdonképpen tehát minden pályáztatás ügyetlenül zajlik” – közölte Vidnyánszky, aki hozzátette, nem lát a jövőbe, bármit lehetségesnek tart.
A Heti Válasz riportere, Stumpf András azt a pletykát is megemlítette, hogy 2010 végén Vidnyánszkynak már megvolt a mandátuma, január 15-én kellett volna kezdenie. “A pletykáknak nincs jelentőségük, hiszen Alföldi Róbert kitölti a mandátumát. Meg aztán: nem lehet tudni, hogy melyik év januárjának 15-éjéről volt szó” – közölte Vidnyánszky, aki arról számolt be, mostanában felvételeken keresztül tanulmányozza az elmúlt évadokat. Úgy gondolja, a problémák nagy része látható, ezek tekintetében azóta sem tapasztal változást.
“Ha az én pályázatom nyer, majd leülök a társulattal, és szakmai szempontból is alátámasztom az érveimet - nem a sajtóban szeretnék üzengetni. A jelenséget viszont illusztrálhatom. Néhány hónapja Koltai Tamás azért bírálta a kecskeméti színház POSZT-on szereplő Bánk bánját, mert kevesellte benne Feydeau-t. Én nagyon szeretem Feydeau-t, aki remek bohózatíró -épp most rendeztem egy darabját -, de mind a nézők, mind a szakma részéről sokan egyetértenek velem abban, hogy nincs feltétlenül szükség a feydeau-i kulcsra a Bánk bán befogadásához. Akkor sem, ha ez európai trend” – fogalmazott a debreceni igazgató.
Annak kapcsán. Hogy Alföldi Nemzetijét nem csak a kritika szereti: telt házasak az előadások, elmodta, ez Debrecenben is így jellemző, pedig “nem törekszenek arra, hogy trendeknek feleljenek meg”. Arról, mi a trendekkel a baja, elmondta: “Nézzék meg a Színház legutóbbi számában azon előadások fotóit, amelyeket beválogattak a német fesztiválra. Már a képek alapján is meg tudom mondani - ez az, ami távol áll tőlem. Sokunknak van elege ebből. Depresszió, torz lények, betegség, szürkeség - ez sugárzik a kilenc képről. Holott létjogosultsága van másfajta szemléletű színháznak is, ami nem csak arról szól, hogy minden rossz, hogy senkik, esendők és rosszak vagyunk. Az élet ennél sokszínűbb. Amióta ezen a pályán vagyok, ilyen sokszínű színházat próbáltam létrehozni mind Beregszászott, mind Debrecenben, és ehhez a munkához partnereket találtam Oroszországban, Franciaországban, Lengyelországban, Romániában, Horvátországban, Ukrajnában is. Olyanokat, akik jól érzik magukat a nemzetük kultúrájában, de emellett magas színvonalúak és nemzetköziek tudnak lenni, mélységes tisztelettel viszonyulva a mi kultúránkhoz. Ebből a szempontból érthetetlen, hogy az elmúlt öt évben miért nem sikerült a Nemzeti Színházat nemzetközileg pozicionálni. Ha összehasonlítjuk a Csokonai Színház nemzetközi kapcsolatrendszerének intenzitását a Nemzetiével, erősen felénk billen a mérleg” – vélekedett Vidnyánszky Attila.
A függetlenek helyzetéről is szót ejtett: “Nem jó, ami velük történik. Miért kell ezt a cirkuszt csinálni minden évben, miért nem lehet kifizetni a megnyert pénzeket márciusban? Politikailag is öngól, szakmailag is értelmezhetetlen. (..) Egyébként azokkal értek egyet, akik inkább az alternatív befogadóhelyek finanszírozását növelnék - a személyre szóló támogatásoknak nem vagyok híve” – nyilatkozta Vidnyánszky Attila, aki úgy értékeli, az utóbbi tíz év legprogresszívebb, értékalapon meghatározott pénzosztása történt. “Elvettünk pénzt a Madáchtól és odaadtuk a Katonának, a Radnótinak és az Örkénynek” – hívta fel a figyelmet.
Azt is elárulta, az ő Nemzetijébe beférnének az alternatívok, a harmadik évre az előadások harmada vendégjáték volna, köztük meghívott alternatív produkció is lenne. “Olyan Nemzeti Színházat képzelek el, amelynek dolga van vidéken, határon túl, nemzeti ünnepeken, fesztiválokon is” – tárta fel elképzeléseit a debreceni igazgató, aki azt is kifejtette, általában nem örül annak, ha valaki celeb, miközben a Nemzeti színpadán játszik.
A kérdésre, miért nem nemzeti színház az, ha sorskérdéseinkkel, gyengeségeinkkel, nemzeti gyarlóságainkkal szembesítenek úgy felelt: “Mert ez önmagában kevés, sőt, sok esetben torz képet festhet magunkról. Amikor a gyerekeimet nevelem, akkor sem csupán a hibáikkal szembesítem őket. Ha csak azt sulykolnám beléjük, micsoda gazemberek, frusztrált, szorongó felnőttekké válnának, akik képtelenek egészséges emberi kapcsolatokat kialakítani, sorsukat önállóan alakítani, másokért felelősséget vállalni. Fontos, hogy rá tudjunk mutatni a szépre és a jóra is. Az élet nem olyan kilátástalan, mint ahogy egyesek láttatni szeretnék. Ez az ország tele van tehetséges, jó szándékú, tenni akaró emberrel. Debrecenben egy sor gyönyörű történet vesz körül. Kicsi emberek kicsi pénzből hatalmas tisztességgel élik le az életüket. És van rengeteg nagy tett. Miért ne szólhatna a színház erről is?” – mondta Vidnyánszky Attila, aki Hamvas Béla szavaival összegzett: " az ember mindig úton van, az alkotás tárgya pedig önmaga".
“A családban, hűségben, csodában, szerelemben hiszek” – nyilatkozta a debreceni igazgató.
Stumpf András interjúját teljes terjedelmében a Heti Válaszban olvashatják.
Forrás: Heti Válasz
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.