Venczel Vera: "Még mindig nem ismerjük eléggé magunkat"

Venczel Vera, a Vígszínház színművésze a zalaegerszegi Móricz Galériában adott interjút, ahol ő nyitotta meg a Pécsi Sándor emlékkiállítást.

Venczel Vera még az Egri csillagok Vica szerepére készülve nyilatkozta, hogy a színésznek tudnia kell, hogy a színházlátogató gyorsan emel magasra, de gyorsan is temet. A kérdésre, mit érzékel, most merre sodorják a nézői szeszélyek, úgy felelt: "Szeretném megérteni fiatalkori önmagamat, ebben a kijelentésben talán a fiatal színész kételye, szorongása, előrevetített félelme mutatkozott meg arra vonatkozóan, hogy hosszú távon mi is lesz vele. Jó pár évtized elmúlt azóta. Hogy most mit mondanék erre? Azt, hogy a közönség nagyon-nagyon hálás, hogyha kap! Ha élményt kap!" - fogalmazott a színésznő a Zalai Hírlapnak.

Arról, mit emelne ki díjai közül, elmondta: "Amikor a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagjává választottak. 2008-ban a nagyközönség szavazata alapján lettem Örökös Tag. Olyan emberek fejezték ki szavazataikkal hálájukat, akiket én nem is ismerek. Akikről személyesen nem tudhatom, hogy milyen életük van. Hallatlanul nagy értékű visszajelzés!"
Venczel Vera Szepes Mária művének, A vörös oroszlánnak december 8-án játsza az ötvenedik előadását. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: "Amikor elolvastam a monodráma változatot, úgy éreztem, hogy ebben minden benne van, ami fontos. Fiatalabb koromban olvasva biztos, hogy sok mindent nem értettem belőle, s most sem hiszem, hogy nincsenek a darabban még megfejtésre váró gondolatok - de az emberek olyan nyitott figyelmét tapasztalom meg előadásról előadásra, ami lenyűgöz, ami hihetetlen élmény, megerősítés számomra. A felelősség mindig jelen van - abban, amit az ember csinál - bármiben! Ez a hétköznapi élet bármely területére is vonatkozik. De a monodrámában is teammel dolgozom - világosító, súgó, technikus -, tehát kulisszák mögötti partnerekkel, olyanokkal, akik együtt lélegeznek velem" - nyilatkozta Venczel Vera.

A kérdésre, lenne-e szívesen mai ifjú színész, úgy válaszolt: "Ha azt az elhivatottságot érezném, amit a mai napig is érzek magamban a munkám iránt, igen! Mindennap tudatosan élvezem, hogy mi mindent kaptam hivatásom által az élettől, tehát: igen! Mi nem ebben nőttünk fel, nem azt és nem úgy tanultuk mint ők, de erre a kérdésre a válasz attól függ, hogy belül mi szólal meg nekem: igen! Ezek között a körülmények között is: igen! Nagyon- nagyon sok tehetséges ifjú kollégával találkozom, bár nekik is lehetne olyan lehetőségük - tévében, filmen - mint nekünk volt anno..." - fejtette ki a színésznő, aki arról is beszélt, gyakran elszomorítja, hogy miközben fantasztikus technika vesz bennünket körül, aközben az emberi problémák szinte azonosak, bármilyen régi korba nézünk is vissza. "Az ember a saját maga megismerésében, felfedezésében még mindig mennyire korlátozott. Magunkat még mindig nem ismerjük eléggé" - vélekedett Venczel Vera.

Forrás: Zalai Hírlap