Helyey László a Magyar Hírlapnak nyilatkozott, többek között az Újszínházban nemrég bemutatott Márai-darab, A gyertyák csonkig égnek kapcsán, melynek egyik főszerepét játssza. Lapszemle.
"Számomra a mű izgalmas krimiként is értelmezhető, sőt valahol azt olvastam, hogy látens homoszexualitásról is szó van benne, ez utóbbit azonban szerintem kizárhatjuk. Ami számomra különösen érdekes, hogy borzalmas félreértést dolgoz fel a regény, amely megmételyez egy életet, illetve romba dönt kapcsolatokat. Nekem inkább erről szól, de igazából mi, alkotók sem fejtettük még meg, hogy bocsánatos bűnt követtek-e el a szereplők egymással szemben. Mindenesetre a barátságról annyiban mindenképpen szól, hogy valakinek mélyen fáj, hogy a barátja elárulta, még ha tévesen hiszi is azt. Bemutatja, hogy mennyire erős tud lenni a férfibarátság, illetve beszél arról is, hogy képesek vagyunk ragaszkodni az enyhén elmebajba hajló rögeszméhez, még ha az nem is úgy van, ahogy a mi agyunkban lezajlik" - mesélte Helyey László Márai darabjáról.
A színész elmondta, eleve idős emberekre, úgymond aggastyánokra hangszerelte a darabot Márai Sándor. "Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a magam hatvannégy és fél évével még messze állok az aggastyánkortól, akárcsak Szabó Sipos Barnabás, aki ötvenéves. Ugyanakkor a mű által körüljárt probléma megtörténhet a mi életkorunkban is: vagyis a csalódás. Emellett nehézsége és szépsége Márai irodalmi nyelvének színpadra vitele. Prózai költészet, monodráma, amelyet az általam alakított Henrik tábornok mond. Kimondottan irodalmi szöveget élő emberek vitájára hitelesen lefordítani úgy, hogy az a nézőkben hatalmas csendeket, figyelmeket váltson ki - számomra ez a kihívás" - fogalmazott a színész.
Fotó: Kövesdi Andrea / Magyar Hírlap
Helyey az Újszínházról így szólt: "Én nem vagyok tag, ez a második darab, amelyben játszom, de természetesen elkötelezett vagyok Dörner György szellemisége iránt, mindenekelőtt a színházi kultúrája és ízlése iránt. Nem élek nagy társulati életet, de azt gondolom, nem lesz gond azzal, hogy összekovácsolódjon a sok különböző helyről idesereglett kolléga. Egyelőre alakul a társulat" - árulta el a színész.
A kérdésre, tapasztal-e kultúrharcot a színházi életben, Helyey László így felelt: "Természetes, hogy a volt színházi párttitkárok és az elmúlt rendszer kegyeltjei fújnak az úgymond jobboldali direktorokra. Mert hiszen valljuk be, igazi rendszerváltás nem történt hazánkban. Sokan ragaszkodnak a régi előjogaikhoz, s gyakorta gyűjtőnévként "szakmának" nevezik magukat. Pedig a "szakma" mint közös platform, ha már így beszélünk róla, finoman szólva hagy kívánnivalót maga után. Nyilván nem politikai alapon, hanem alkalmasság szerint kellene megítélni a színházvezetőket. Azt azonban nem gondolom, hogy átpolitizáltabb lenne a korábbi éveknél a szakma, vagy hogy a politika kézi vezérléssel beleszólna a mai magyar művészi életbe."