A PanoDráma legújabb előadása a tőlük már ismert dokumentumszínházi módszereket Augusto Boal közösségi színházi metódusával ötvözi. A bemutatót megelőző hónapban próbanaplóval jelentkeznek a PanoDráma gyakornokai. Gábor Sára írását olvashatják.
Sajóbábonyi út (részlet):
Helyszínelünk Sajóbábonyban. Volt már a társulat kétszer, ez a harmadik út. Október vége van, november végén bemutató, szűkös az időkeret. Többször már nem tudunk visszamenni. Nagy lendület, nagy nyomás: amit ezen a két napon nem derítünk ki, az homályban marad, akikkel nem beszélünk, azokkal már valószínűleg soha, amelyik szereplő szövegeit nem tudjuk felvenni, az a nézőpont az előadásból is kimarad. Minden vádlottal, szemtanúval, a kisváros minden emblematikus figurájával interjút kéne készíteni, hogy lássuk, hány Sajóbábony létezik egyszerre. Sajnos Bábony háromezer fős lakosságával metropolisz, ahhoz hogy három hétvége alatt egy focicsapatnyi ember átlássa, megismerje. Azért mi mégis igyekeztünk megállni a helyünket a pályán. Mindenki a maga pozíciójában.
Lengyel Annával és Csákányi Eszterrel épp a lelkésznőtől jöttünk a megbeszélt találkára a CBA elé. A híres-neves bolt, és benne boltos Katika, az ügy egyik kulcsfigurája. Katikát tudniillik megpofozták a boltban, azzal a váddal, hogy ő hívta ki a Gárdát Sajóbábonyba. Csak azt nem lehet tudni ki ütött és pontosan miért. Katika azt állítja, hogy neki ehhez semmi köze. Ez hihető, mivel Katika tisztes MSZP-s választópolgár, nem olyannak tűnik, akinek sorakoznak a fekete katonai egyenruhák és a kis magyar menték a szekrényében. Amikor kiszálltunk az autóból, jött a boltból a másik csapat. Bíró Dénes, azaz Dini és Ördög Tomi értek oda a leghamarabb.
-
Megtámadtak minket.
-
Rettenetes rémálom volt.
-
Jaj, fiúk, ne hülyéskedjetek, nem akart az megtámadni. – érkezett be Garai Judit.
-
Neked könnyű, te kint voltál, de mi bent szorongtunk a kocsiban. És csak azt láttuk egy veszélyesen dülöngélő… - folytatja hisztérikus hangon Dini.
-
…részeg volt. Nem láttál még ilyet?
-
…furcsa, mongoloid arcú ember…
-
…mint általában a fogyatékkal élők…
-
…mind két kezét kitárva, hadonászva valamivel a kezében, értelmezhetetlen hangokat kiadva, közeledik a kocsihoz.
-
Süket-néma volt…
-
Nagyon megijedtünk. – mondja Urbanovits Kriszta – Be is zártunk gyorsan minden ajtót.
-
Tehát engem kizártak.
-
Tehát befostatok a cigánytelepen egy fogyatékos süket-néma fiútól?
-
Figyelj, Anna, tényleg rettenetes volt. Kicsit átéreztem a kocsiban ülő Erikáék helyzetét.
2009. november 15-én a már betiltott Magyar Gárda felvonult kb. 900 emberrel Sajóbábonyban. Az ürügy az volt, hogy az előző nap rendezett jobbikos lakossági fórumra nem engedtek be cigányokat. Valamelyik helyi lakos ezt nem vette jó néven, és megfenyegette a lakossági fórumot összehívó Bencs Gábort, most jobbikos képviselőt. Erre Bencs odacsődítette a Gárdát. A rendőrök már délelőtt óta készültségben álltak a város határán, próbálták lezárni Sajóbábonyt. A cigányok megrémülve a sorban legelső kocsinak nekiestek. Ebben a kocsiban ült Erika és két gyereke. Kis híján meghaltak, de végül csak a kocsi sérült meg. A piros Suzukit rendbe hozták „baráti segítségből”, és azóta is ott áll a kertben. „Már családtag” mondta nekünk Erika. Erikával első körben beszéltünk. Most független polgármester egy Gagybátor nevű faluban. Összetett, ambivalens karakter. Az autóban ült elvben egy negyedik ember is, Majó Márk, akinek a telefonja a kocsiban volt, több hívást is lebonyolított onnan, ám a tárgyalás során retusálta magát az autóból. Majó Márk a miskolci Esélyek házában dolgozik, ahol hátrányos helyzetű, főleg roma emberekkel foglalkozik. Nehezen lenne összeegyeztethető a szociális szakmai etikett és a Gárda. Beszéltünk vele is, de az ügyről, nem volt hajlandó nyilatkozni.
Juci, Balogh Róberttel azért sikerült beszélni?
-
Nem nyilatkozott az ügyről. De egy nagyon helyes, szimpatikus fiú.
-
Nem olyan, mint a mesékben az áruló?
-
Nem így értettem. De látszik rajta, hogy nagyon retteg.
Balogh Róbert az ügy elején még vádlott, majd később a vád koronatanúja. Kötött valami vádalkut a rendőrökkel és kiadta a többieket, cserébe ő kikerült a vádlottak közül. Persze ebben az ügyben még köpni sem lehet tisztességesen. Köd volt, sokan voltak és valamiért a 11 vádlott nagyjából fele egy családból való. Belekúsznak a sztoriba a generációkra visszamenő családi konfliktusok. Nem véletlenül kerülnek elő sokszor a tárgyalási jegyzőkönyvben a cigány családok közötti viszályok.
-
Míg szép, hogy retteg a Robi. – szól oda egy néhány méterre álló középkorú roma férfi. – Az a csoda, hogy eddig nem nyírták ki, amennyit köpött az a disznó. Én fiamat vitték vóna be miatta, nem hiszem, hogy élne. Tetszik érteni, amit mondok.
-
De a maga fia, akkor nem volt ott?
-
Há’ én mentem vóna, bíz Isten, de a fiam aszondta üljél le fater, ne ugráljál annyit. – elhallgat egy kicsit, odahajol Annához – azért csak van felvételem az egészről. Saját kamerával csináltam.
-
Igen, és azt nem nézhetnénk meg, tudja, mi Pestről jöttünk, egy színházi előadást csinálunk Sajóbábonyról, meg a 2009.-es novemberi eseményekről…
-
Én azt oda nem adom senkinek. Há’ még folyik a per, aztán azon vannak mindenféle emberek rajta. Akik eddig elő se kerültek én meg nem akarom összekutyulni a dolgot, meg borsot se törni senki orra alá…
A bácsi visszasétált az a téren ácsorgó csapathoz, Zámbó Jimmy-t dúdolgatva, csettintgetve. Helyette baktatott felénk egyik oldalról Bartsch Kata és Vajda Viki a másikról Bezerédi Zoltán és Kádas Jocó.
-
Beszéltünk a postásnővel. – jön lelkendezve Bartsch Kata.
-
Bezzeg nekünk nem mondott semmit.
-
Szerintem, ez másik volt, irodista. De ő nem félt, csak úgy lökte a szöveget.
-
És nektek mi sikerült?
-
Hát nagy vadat fogtunk. - mondja Bezerédi Zoltán
-
Megcsíptük a rendőrt. Csizmarikot. – teszi hozzá Jocó.
-
Este találkozunk vele civilben. Mert, hogy így egyenruhában kényelmetlenül érzete magát. Este beülünk valahova Miskolcon.
-
Fel is vehetitek, minden?
-
Hát szerintünk igen. Ez egy nagyon értelmes, okos, liberális ember.
-
Arról beszélsz, aki bemószerolta a Lakatos Józsefet? Azt az aranyembert? és vissza se hajlandó vonni, pedig csak hátulról, kapucniban látta. Ez az okos, liberális? – háborodott fel Urbanovits Kriszta
-
Elfogult vagy.
-
Azért utasított vissza titeket és énekelt nekünk, mint a kismadár, mert rögtön úgy mentetek oda, hogy egy rasszista, akinek a hobbija cigányokat bebörtönözni.
Hatalmas eredmény, hogy a rendőr beszél nekik. Hárman lányok mentünk oda múltkor, mindent bevetettünk, de elküldtek minket valami kamu szöveggel, hogy „rendőr nem nyilatkozhat folyamatban lévő ügyről”.Igazi nyomozás szaga kezd lenni a kutatásnak, Csizmarik az ügy egyik kulcsfigurája. Ő tudhatja a piszkos vádalku részleteit, hogy kit látott, kit nem és kit felejt ki a bíróságon a tanúvallomásából.
Más izgalmas figurák is felbukkantak Sajóbábonyban, mindenről legrészletesebben az előadáson: november 22-23-24-én a Trafóban…
Az igazság szolgái:
Az Igazság szolgái nem is előadás, inkább produkció. Minden van benne, mint a Kisgömböc bendőjében: jog az alapszövet, szociológia a kutatási módszertan, történelem, amibe lépten-nyomon ütközöl, drámapedagógia a közösségi színház, zsurnalizmus, mint egy tényszerű riport Sajóbábonyról. Akár egy osztrák panzióban a svédasztal. Csak a mai próbán jöttem rá, mi hiányzott eddig. A nagy forgatagban elveszett a művészet. Ma kétségtelenül belépett a próbára Melis László személyében, kortárs zeneszerző, hegedűművész, színházi zeneszerző. Hosszú ősz haj, piros sál, bomber dzseki, kezében három kotta.
Művésznő, művésznő, nagyságos asszony. Művész úr! – köszöntötte egyenként a hosszú évek alatt megismert színészeket. – Téged ismerlek valahonnan, Radnóti?
Nem. – feleli Bartsch Kata – Jeles-darabban, a Ványa bácsiban szerepeltem. Én énekeltem azt a gyönyörű áriát. Wagnert.
Jajj, az egy jó előadás volt. Szép dal. – elindul az elviselhetetlen fúrás a szomszéd teremben. A Jurányi Inkubátorházban, az újonnan felújított független színházi befogadó helyen próbálunk. Nagy hangzavarral lakják be a társulatok az új tereket, de a folyamatos építkezés kikezdi az idegeket. – Ez volt az a dallam, nem? Gyönyörű - mutat a hang irányában a falra Melis László.
Hogyne, Wagnert próbálnak a fúrók.
Pár napja kaptam meg az anyagokat. Olvasgattam. Kiválasztottam pár mondatot. Recitativoba és gregoriánba raktam. Próbáljuk ki. Elsőnél kánonra gondoltam, három lány, három szólam, ha ez megoldható. Eszter, lenne a bírónő, őt ebből értelemszerűen ki is rekesztem.
Gregorián dallamban felénekelt egy mondatot a tárgyalási jegyzőkönyvből. Háromszor elismételte. Mindenki feszülten figyel, végre valami érzéki a száraz jogi szöveg tengerben. „A tárgyaláson vallomást tenni nem kívánok.” Negyedszerre bekapcsolódik Bartsch Kata, Urbanovits Kriszta és Szamosi Zsófi. Majd kettő és három szólamban is eléneklik a mondatot. Eddigi próbákon ezt a feszült koncentrációt, mint most az énekeseken, csak a dramaturgok arcán láttam.
Még három ilyen szép hangú lányt. Kiállnak az utcára, csak egy kalap és megvan a gáz pénz. Én nem is kellek ide.
Feláll és el is indul az ajtó felé, de Lengyel Anna megfogja.
Még azért csak hoztál valamit. Nagyon jó ez a gregorián, megmutatja a magyar bíróság, meg a tárgyalási procedúra abszurditását. Mi van még?
Kettő mondat még a bírónőnek. De ne aggódj. Holnap utazom Debrecenbe, négy óra a vonatút. Úgyis fejben szeretek dolgozni, megkomponálom nektek péntekre az egész darabot
Elénekelte a tárgyalások monoton ismétlődő két mondatát szintén gregorián dallamra. Csodálatos volt. Fél óráig volt jelen a próbateremben, egészen más atmoszférát hozott magával. Az elemelt énekbeszéddel a Sajóbábonyi ügy, a bírónőkkel, a tárgyalással, a vádalkuval, az ártatlanul kitöltött büntetésekkel kapott valami Kafkás bukét. Kiszabadul az ügy Bábonyból, mint szellem a palackból, és a mindenki életét behálózó szorongásnak, kiszolgáltatásnak és értelmetlenségnek lesz egy tökélybe szabott modell története.
Hogy hogyan lehet elénekelni egy tárgyalást, gregoriánnal rendet tenni és hexameterben ítéletet hirdetni, csak november 22-23-24.-én derülhet ki a Trafóban, a 174/b – Az igazság szolgái előadásain…
Szerző: Gábor Sára