Ki kell nyitni a házat, és utcára vinni a művészetet - vallja Sir Nicholas Roger Kenyon, aki öt éve áll Európa legnagyobb előadó-művészeti központja, a legendás Barbican élén. Lapszemle.
„A régi modellben a játszóhelyek és a programok harcoltak a nézőkért. Plakátháborúkat, hirdetési ütközeteket vívtak egymással, majd leadták a műsort, a publikum meg hazament. Ma ez már nem működik. Nem csak azért, mert a válság hatására az emberek igencsak meggondolják, mennyit költenek koncertre, színházra, vagy mert az intézmények sem tudják a drága médiahadjáratokat finanszírozni. Megváltoztak a közönség elvárásai” – véli Sir Nicholas Roger Kenyon, aki szerint sokkal nagyobb az igény a közösségi, a produkción túlra mutató, az előadások előtti és utáni élményekre. „Azt tapasztalom, hogy az emberek jóval inkább vágynak a lelki feltöltődésre, mint korábban. A szó pozitív értelmében vett eszképizmusról beszélek. A kulturális szolgáltatóknak azt kell felismerniük, hogy ha többet adnak egy sima hangversenynél, ha az előadás előtt és után is szolgálnak valami többlettel, ha sajátos légkör alakul ki, ha feelingje lesz egy helynek, akkor becsalogathatják és maguknál is tarthatják a közönséget” – fejtette ki a Barbican igazgatója a HVG-nek.
A kérdésre, azzal, hogy a tekintélyes Londoni Szimfonikus Zenekarnak is bázisául szolgáló Barbicanben a kulisszák mögé kukkantgathat a néző, nem veszít értékéből az önök által is éltetett elit kultúra, az igazgató úgy felelt: „Nem hiszem, hogy ha elzárkózunk a világ változásai elől, és öncélúan konzerválunk előadói műfajokat, akkor azok továbbra is vonzóak maradnak”.
Sir Nicholas Roger Kenyon úgy gondolja, egyszer s mindenkorra szakítaniuk kell az elefántcsonttorony-magatartással, mert a sokszínűség nem feltétlenül jelent minőségromlást. „Azzal például, hogy megnyitottuk az emeleti kerengőnket, és ott ingyenesen látogatható kortárs képzőművészeti tárlatokat rendezünk, sikerült becsábítanunk a környékbeli ifjúságot. A Barbican nem a város előkelőbb részén, hanem Kelet-London szívében áll ugyanis, a szegényebb negyedek tőszomszédságában. A helybeli srácok órákat lógnak nálunk, akár egy plázában” – árulta el az igazgató, aki kollégáival együtt arra törkszik, hogy a jegyek árát úgy is alakítsa, hogy megfizethetőek legyenek a fiatalok számára.
A Barbican igazgatója az európai csúcsintézményeket tömörítő ECHO (European Concert Hall Organisation) Müpában megrendezett igazgatói fórumára utazott Budapestre. „Budapesten már a 2014-2015-ös évad is terítékre került, és arra jutottunk, hogy fiatal komponistákat kérünk fel a száz éve kitört első világháborúhoz kötődő darabok megírására. Az ilyen ernyőszervezeteknek jelentős szerepük lehet abban, hogy az Európában gazdaságilag sem elhanyagolható kulturális szektor közös platformon álljon” – fogalmazott Sir Nicholas Roger Kenyon.
Forrás: HVG, Színház.hu