Önételrajz címmel november közepén jelenik meg Kulka János szakácskönyve.
Kulka János szeret és tud is főzni. Ezúttal arra vállalkozott, hogy megmutatja az olvasóknak kedvenc ételeit. Saját bevallása szerint nem akar a divatos "híres ember, aki főz" szerepben tetszelegni. Egyszerűen csak úgy érzi, szívesen bemutatja életének fontos állomásait ételeken, történeteken, recepteken keresztül. Az Ipolyság, Szeged, Pécs, az Őrség, Budapest, Fonyód, Horvátország - családi gyökerek, kötődések, megélt érzelmek, fontos állomások és különféle élethelyzetek. Az összetartó kapocs a főszereplő személyén túl maga a nagybetűs ÉTEL.
A könyvről kritikus szemmel:
Szenvedélyesen szereti a juhtúrós galuskát. A lecsó túrós csuszával szerelem volt első evésre. Élete első szilvás gombócát most készítette el. Harminc évnek kellett eltelnie, hogy visszatérjen Fonyódra. F. Nagy Angélától kapta az első szakácskönyvet. Az Őrség a dödölle, a vargánya, a vadpörköltek világa. Barátsága Gyurkovics Zsuzsával. Mariska néni befőttjei, kompótjai. A színházi büfék. Vári Évával a Két Szerecsenben. Rikikipartik Ugljan szigetén. Különleges gasztrotúra, egy csipetnyi önéletrajz, és az általa elkészített sok, sok ízletes étel. Kulka János, az ország egyik legismertebb színésze felteszi a kérdést: Vajon mi az az örökség, amitől bizonyos ízeket szeretünk, másokat pedig nem? A folytatást a royalmagazin.hu-n olvashatja.
Kulka János a könyvről:
Először is: ezt a kissé modorosnak tűnő címet én találtam ki, úgyhogy vállalok érte minden felelősséget. De nem akarom, hogy bárki is becsapva érezze magát: ha valamit írni akartam, akkor az mindenképpen egy szakácskönyv volt. Csodálatos találkozásom volt a GoodFood magazinnal, a második lapszámukban főztünk együtt. Annyira eufórikusra sikeredett a főzés, a fotózás, az evés és a sok bor, amit megittunk, hogy talán én is hívtam fel őket, hogy miért nem csinálunk ebből egy könyvet. Színészként nekem annyi a dolgom, hogy próbálok-játszom, de egy olyan kész terméket létrehozni, amin már nem lehet változtatni - ez nekem mindig nehezemre esett. Az én ötletem volt, hogy a könyvben legyenek személyes dolgok is. Próbáltam nem magamról beszélni, csak annyit, amennyit az evés kapcsán kedvem van elárulni. (…)Ennek a könyvnek az a tétje, hogy általában azt gondolják rólam, hogy “van az a kopasz, szomorú szemű színész, aki mindig olyan magának való” - nekik szerettem volna megmutatni, hogy van nekem testvérem, anyám, sógorom, unokatestvérem. Hogy a Kulka az Kulka, de szokott nyaralni, főzni, és egy ronda piros kötényben kavargat egy lábosban.
A folytatást a könyves.blogon olvashatják.
Forrás: Színház.hu, könyves.blog.hu
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.