November 23-tól egy kétszereplős darab látható a Pesti Színházban: David Ives kortárs amerikai drámaíró Vénusz nercben című műve Marton László rendezésében. A Vénusz nercben főszereplői meséltek.
Bata Éva: Azt hiszem, mindkettőnknek fantasztikus élmény volt ez a próbafolyamat. Egy kétszereplős darabnál már a próbák is különlegesek: intimebbek, meghittebbek. Maximálisan oda kell figyelned a partnered legkisebb rezdüléseire is. És több alkalom nyílik az elmélyült elemzésre, vagy épp a kötetlen beszélgetésre, ötletelésre is. Marton László tanár úr pedig nem egyszerűen partner volt ehhez, hanem kifejezetten támogatta, bátorította a javaslatainkat.
Telekes Péter: És ezért az egész próbafolyamat kicsit a színművészetis időkre emlékeztetett. A legjobb értelemben vett közös alkotásra, amikor egyrészt tényleg szabadon kreatív lehetsz, másrészt nagyon is rá vagy utalva a partneredre.
BÉ: Általában nem is fejeztük be a próbákat a kiírt időpontban, hanem még sokáig ott maradtunk Pepével meg a tanár úrral, és agyaltunk, agyaltunk tovább.
TP: Ráadásul ez egy „színház a színházban”-darab, és már ezért is különleges számunkra, s reméljük, a nézők számára is az lesz. Nekünk azért, mert öröm megmutatni azt a színpadon, ami a szó szoros értelmében vett munkánk, a nézőknek pedig mindig izgalmas kicsit bepillantani a kulisszák mögé, „bennfentesként” átélni a színházi varázslatot.
BÉ: A történet szerint ugyanis én, mint Vanda, az állástalan színésznő, egy castingra érkezem Pepéhez, vagyis Thomashoz, a rendező-drámaíróhoz, aki most a saját darabját készül színpadra állítani, a Vénusz nercbent.
Ami Leopold von Sacher-Masoch 19. századi osztrák író klasszikus regényének a feldolgozása. Ez a regény egyébként hatalmas botrányt kavart a maga idejében, sőt, ma is viták tárgya…
BÉ: Bizony, ez egy erotikával túlfűtött történet, viszont olyan különleges, egyszerre érzéki és lírai stílusban és olyan gazdag tudással a nő-férfi viszonyról, hogy egy pillanatra sem válik közönségessé.
TP: És a mi előadásunkban is az az egyik legizgalmasabb, hogy egy mai helyzetben, egy teljesen reális színházi próbán folyamatosan megidézzük ezt a régi sztorit, és általa tulajdonképpen a romantikus világot is, ami persze izzott a szenvedélytől.
BÉ: Tehát egyszerre kell klasszikus stílusban tartani a történetet, és közben nagyon is reálisnak, mainak, hús-vérnek lenni. És ez színészileg is nagy kihívás; mert egyik pillanatról a másikra kell stílust, sőt lelkiállapotot váltanod. Úgy ugrani egy 19. századi történetből egy 21. századi helyzetbe, és vissza, hogy végül már az is kérdéses legyen, a történeten belül mi színdarab és mi a valóság.
Milyen ez a színésznő és ez a rendező-drámaíró?
TP: Thomas zárkózott. Elhivatott a munkájával és a színdarabjával kapcsolatban. Amikor megérkezik Vanda, még ő, a férfi van hatalmi pozícióban, de aztán ez megváltozik. Thomasnak van egy hétköznapi, szinte nyárspolgár élete, de Vanda felébreszti a valódi énjét.
BÉ: Vanda elszántan érkezik a castingra, nagyon el akarja játszani ezt a szerepet. Közben pedig valamit megérez Thomasból; észreveszi, hogy több van ebben a férfiban. És ezt a többet próbálja kiszedni belőle.
A ti munkatársi viszonyotok is különleges…
TP: Az biztos. Elég jól érezzük egymást. Hogy is mondjam, a színpadon többször „összebilincselődött” már a lelkünk.
BÉ: A Billy világában is egy pár vagyunk. Az is egy speciális helyzet, mert ott mindketten siketet játszunk. Nagyon szeretjük azt az előadást is; csodálatos, ahogy az a két különleges ember egymáshoz sodródik. És most ugyanezt az izgalmat érezzük. Ugyanezt a színházi „összebilincselődést”.
Az interjút készítette: Deres Péter
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.