"Átmostuk az agyadat, Marika?" - PanoDráma próbanapló

A PanoDráma 174/B - Az igazság szolgái című előadásához kapcsolódó Próbanapló utolsó részét olvashatják.

Közösségi színházi projekt

12 civil az ország minden tájáról vajon képes-e ítéletet hozni egy este, ha a bíróság lassan két éve képtelen?

Kockázatos. De egy esküdtszéki vita és ítélethozatal egy színházi előadásban még mindig a legkisebb kockázatvállalás, ha döntenek azért izgalmas, ha nem, akkor a döntéstelenségbe fulladó heves vita köti le a figyelmet.

Az esküdtek kiválogatása, felkészítése és fejlődése bámulatos és bonyolult folyamat, amelyet Lengyel Anna koncepciója nyomán Feuer Yvette és Szabó Vera vezényelnek le elképesztő drámapedagógusi virtuozitással. Őket önkéntesként segíti Szilágyi Áron, türelemmel viselve a váratlan pénzügyi, szervezési és szereposztásbeli fordulatokat, és a finisben bekapcsolódó Kallos Viola. A dokumentációt Bíró Dénes végzi, aki egyszerre két kamerával fel-alá rohangálva gabalyodik bele a különböző kilógó zsinórokba, burleszkes epizód szereplőként.

Pár alkalommal nyílt lehetőségem arra, hogy bepillantsak abba a drámapedagógiai munkába, amit az ország különböző pontjain élő emberekkel folytattak a három napos workshopokon. A cél egy hiteles, sokszínű, játékos és érdeklődő csapat. Meg figyelmes, briliáns, morálisan feddhetetlen, nyíltszívű és kellemes modorú is. Sőt, ezen túl még, ha lehetséges lángoló tekintetű, magas homlokú igazság bajnokai, széles vállú férfiak és mesés hajkoronájú nők 12 fős csodás társaságának összeállítása. Az eredmény: teljes siker. Persze a döntőbírák majd a nézőtéren ítélhetnek erről, amikor az esküdtek vitáját követhetik nyomon a tárgyalás után.

- Olyanok lettünk, mint az óvodások három napra. Ugráltunk, táncoltunk, rohangásztunk, egymás fejére csapdosunk.

- Sok-sok éve éreztem magam utoljára ennyire felszabadultnak, mint itt. Hogy is mondják, úgy átmosta az agyam.

- Átmostuk az agyadat, Marika? Ez elég rémes.

- Nem úgy. Hanem, hogy másképp fogok innen kilépni, mint ahogy idejöttem.

- Én, meg azt, hogy nem szabad rögtön gondolni, meg ítélni valakiről, mert egy dolognak sokkal több oldala van. Esélyt kell adni, megismerni, elgondolkozni és csak azután dönteni.

- Mi hárman több évtizede élünk Héten. Sokszor elmentem már Norbi mellett, meg tudtam, hogy ki ő. De sose beszélgettünk. Ezután ez nem így lesz.

- Nincsen közösség Héten. Ti most elmentek, de mi majd szervezünk itt ilyen hétvégi játszásokat. Hogy ez a jó kis közösségi dolog legyen továbbra is Héten, miután ti visszamentek Pestre.

- Hát, hogy találkozhattam a Dinivel.

Héten a háromnapos együttlét záró körében Yvette és Vera feltették a kérdést: mit visztek magatokkal ebből a három napból? Ezek a válaszok érkeztek. Körben ültek a helyi és a környező falvakból származó vegyesen cigány és nem cigány résztvevők. És csak a legnagyobb rosszindulattal és szkepszissel nevezhetném udvariaskodásnak a véleményüket.

A közösségi színházi workshopokon játékos formában tanulnak, fejlődnek, változnak a részt vevők, a gyakorlatokon keresztül megismerik magukat és egymást. Kialakul egy toleráns mikroközösség. Az előadás szempontjából a workshopok célja, hogy kiválogassák a 12 emberből álló esküdtszéket. Majd ezt a tizenkét embert az előadás előtt különböző érveléstechnikai gyakorlatokkal, jegyzetelési technikákkal, jelenet-, filmelemzésekkel felkészítsék, hogy ott helyben, a Trafóban megállják a helyüket és ki tudják fejteni a véleményüket, legyenek eszközeik arra, hogy eldöntsék ki a bűnös és miben.

Ám az a tizenöt-hat ember, akik három napig belecsöppenhetnek a játékok, filmek, tánc, beszélgetés, vitatkozás és persze a közösségi színház világába, azok nagyon ritkán kapnak egyébként szabadságot a hétköznapjaiktól. Itt a háztartás, munka/közmunka, férj, gyerekek, számlák, betegségek nonstop vibráló párhuzamos montázsa egy kicsit sorban kikapcsolódhat. A workshopok részt vevői közül pedig a kiválogatott esküdtek (nem volt olyan nagyon szigorú a szűrő) fellépnek a Trafóban és a nézőtérről több százan, egyetemisták, értelmiségiek, művészek, köztisztviselők és mások fogják feszülten figyelni őket: cigányokat és nem cigányokat, vidékieket és pestieket, fiatalokat és középkorúakat, hátrányos helyzetűeket és középosztálybelieket, tehát civileket, ők vajon hogyan döntenek.

Ha kíváncsi vagy milyen a Tizenkét dühös ember „magyarra fordítva”, gyere el november 22-23-24-én a Trafóba a PanoDráma új produkciójára, a 174/b – Az igazság szolgái előadásaira.

Szerző: Gábor Sára

Lengyel Annával, a PanoDráma vezetőjével a Fidelion olvashatnak hosszabb interjút.