Egy évada játssza monodrámaként, csellókísérettel Camus Pestisét Hegedűs D. Géza. A Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész-rendezővel a darab apropóján beszélgetett a délmagyar.hu. Lapszemle.
Hegedűs szerint színészi szempontból az igazi nehézséget az jelentette Camus Pestisének előadásában, hogy belül, agyban kell elvégezni azt a jelenetváltás-technikát, amelyet több szereplős darabokban reális szcenírozás közepette elvégeznek a díszlettervezők vagy a rendező. "Mindent belül: ez egy nagyon nagy koncentrációt igényel, rendkívüli módon élveztem. Először sok nehézséget jelentett, de aztán kiderült, hogy segít ebben a zene is, és szinte már egymás kezét fogjuk szellemi értelemben is, 'tereljük' az egész történetet" - fogalmazott Hegedűs D. Géza, akit Márkos Bertalan zeneszerző-csellista kísér a darabban.
Fotó: Schmidt Andrea, delmagyar.hu
"Camus a figurákat végletes drámai helyzetbe helyezi bele: vesztegzár alatt van egy város, hatalmas nagy a veszedelem. Nagyon érdekes, hogy a szociológiai és kulturális értelemben sokféle ember hogyan viszonyul ehhez a helyzethez. Önfeladással, ellenállással, behódolással, gyávasággal, bátorsággal, együttműködéssel, tagadással... Ez csodálatos! Ám az író nem telepszik rá egy személyben az értelmezésre: távolságtartással ránk bízza a következtetések levonását. A regény végén viszont ő jut el odáig, hogy az emberben több a csodálni való, mint a megvetendő" - mesélte Hegedűs D. Géza.
Azt is hozzátette: "Élünk most, 2012-ben egy világban, és sok erőt - morális, szellemi, lelki és fizikai erőt - és bátorságot kíván, hogy talpon tudjunk maradni, és ne hagyjuk egymást. Sokszor veszedelmet érez az ember, föltámadnak ordas eszmék, antihumánus csoportosulások próbálnak érvényt szerezni embertelen gondolatoknak. Ezért is gondolom, hogy erőt és bátorságot tud adni egy ilyen este, és hitet: egyetlen út van. Amennyire alkatunkból, személyiségünkből, erőnkből telik, ne hagyjuk magunkat, hanem legyünk szolidárisak egymással az emberségben."
A színész az alternatív társulatok és a kultúra támogatásáról is beszélt. "Egy nép arca a kultúrája! Ha ad magára valamit egy közösség, Magyarország, ha időről időre reprezentálni akarja magát, értéket akar teremteni, közvetíteni és menteni, felismeri ezt - a legbensőbb emberi parancs! Élhetnénk úgy, mint a barlanglakó állatok: a kultúra különböztet meg bennünket. Ha civilizációs értelemben veszem a kultúrát, része az is, milyen a formája annak a széknek, amelyen ülünk. (...) Sokan azt hiszik, hogy a művészet fölösleges, pedig minél több kultúrát kapnának a honfitársaink, annál kevesebb lelki betegség, alkoholista, dohányzó, frusztrált ember lenne. Annál kevesebb gyógyszer fogyna, annál kreatívabb lenne mindenki, mert az életének egy csomó megoldást ajánlana az a sok-sok szellemi érték, drámai helyzet, vidám szituáció - bármi, ami a szépséggel, a gondolkodással, a lélekkel, az emberi viszonyokkal foglalkozik. Ez a legnagyobb gyógyszer, ami segít élni" - fogalmazott a Vígszínház színésze.