Zenetörténeti pillanat helyszíne volt a minap a Csokonai Színház. Vajda János zeneszerző bemutatta két új egyfelvonásos operáját, a Don Perlimplint és a Don Cristobalt azoknak, akik a jövőben közreműködnek a mű színre vitelében.
Az operajátszást kiemelt feladatának tekintő Csokonai Színház koprodukciós partnerként segíti az új opera bemutatóját. Az ősbemutató a 2013-as Miskolci Operafesztivál egyik kiemelkedő eseménye lesz. A két Vajda-mű látható majd a következő évadban Debrecenben is.
A „Bartók +..." Miskolci Operafesztivál vezetője Kesselyák Gergely karmester tavaly a fesztivál egyik beszélgetésén (Halott-e az opera?) bejelentette: 2013-ban kortárs magyar opera műsorra tűzését is tervezik. Az elképzelések szerint ez a bemutató Vajda János új operája lesz.
Vajda János operáival – Barabbás, Leonce és Léna, Mario és a varázsló, Karnyóné – már számos sikert aratott. 2007-ben a Karnyóné kapcsán adott interjút az Operaportálnak, amelyben többek között arról is beszélt, hogy fog-e még operát írni: „Nem ment el a kedvem: szeretnék! Most épp van egy párnapos ötletem, embrionális állapotban. Csak úgy eszembe jutott, de még semmi sincs meg belőle. Két Lorca egyfelvonásosról volna szó: egy tragédiáról és egy komédiáról, azaz egy ikerdarabról, ugyanazokkal a szereplőkkel. Az ötlet az volna, hogy ugyanazt a helyzetet egyszer tragédiának, egyszer pedig komédiának játsszák el."
Vajda János (fotó: Jóvér Csaba)
A 2007-ben még csak pár napos ötletből mára elkészült a két opera, és már a Don Perlimplin, valamint a Don Cristobal bemutatója körvonalazódik.
Arra kérdésre, hogy az operát sokan lezárt műfajnak tekintik, amelynek végpontja nagyjából a huszadik század közepe volt, így válaszolt a 2007-es interjúban Vajda János: „Ezek olyan elméletek, amelyeket minden egyes új opera cáfol, még akkor is, ha nagyrészük nem válik a klasszikus vagy múzeumi repertoár szerves részévé, és eltűnik. Ez nem csak az operára igaz, hanem a zenére általában, de talán más művészetekre is. A koncertrepertoár, amelyet állandóan forgatnak és játszanak, a 20. század közepére alapvetően ugyanígy lezárult. A Bartókot és Kodályt követő utóbbi negyven-ötven év zenéit csak úgynevezett kortárs zenei fesztiválokon lehet hallani, és épp úgy nem válnak a repertoár részévé, ahogyan az új operák sem. A zenetörténet, a zeneművészet és általában a művészet annyiban tekinthető lezártnak, hogy az új művek nem kerülnek be a közönség által rendszeresen fogyasztott repertoárba. Én pedig nyilvánvalóan nem hiszek ebben; ha hinnék, nem írnék operát. Engem ez szórakoztat: rendkívül izgalmas, ahogy 'megíródik' és 'kitalálódik' egy mű, ahogyan egy darab librettóvá válik, ahogy változik az eredetihez képest. Ez nekem élő dolog."
Vajda János, Somogyi-Tóth Dániel, Kesselyák Gergely, Vidnyánszky Attila a Csokonai Színházban (fotó: Csurgó Tamás)
A Don Perlimplin és a Don Cristobal librettóit Federico García Lorca nyomán Vajda János régi munkatársa, Várady Szabolcs költő készítette. Az operák dramaturgja az időközben elhunyt Györgyfalvay Katalin volt.
A debreceni Csokonai Színház mellett a „Bartók +..." Miskolci Operafesztiválra készülő ősbemutató együttműködő partnerei a Kodály Filharmónia Debrecen, a Miskolci Nemzeti Színház és a Szegedi Nemzeti Színház.
Forrás: Csokonai Színház
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.