"Művészetet kis ambícióval nem érdemes csinálni" - vallotta Házy Erzsébet Kossuth-díjas operaénekesnő, aki harminc éve, 1982. november 24-én hunyt el Budapesten.
Házy Erzsébet 1929. október 1-jén született Pozsonyban, itt tanult meg magyarul, németül, szlovákul és csehül. Tízéves korában telepítették családjával együtt Budapestre, ahol zenei gimnáziumba járt, és a Nemzeti Zenedében vett zongoraórákat. A különleges hangú lány 1950-ben egyik alapító tagja volt a Magyar Rádió énekkarának, alig egy év múlva pedig a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa lett. A meghallgatáson az Éj királynője áriáját énekelte Mozart Varázsfuvolájából című operájából.
1952 márciusában lépett először színpadra a Figaró házasságában egy kisebb szerepben, néhány hét múlva Verdi Álarcosbáljában az apródot énekelte. Már ekkor feltűnt gyönyörű hangja, attraktív megjelenése, kulturált mozgása, kiváló színészi készsége és muzikalitása. A következő években az operarepertoár csaknem valamennyi jelentős szoprán főszerepét elénekelte, a legemlékezetesebb alakításait Mozart, Verdi és Puccini operáiban nyújtotta.
A kritika által "egyedülálló és utánozhatatlan" Puccini-hősnőként ünnepelt Házy Erzsébet 1957-ben a Bohémélet Mimijeként bűvölte el a közönséget. Pályája csúcsára 1961-ben a Manon Lescaut címszerepében ért (a bemutatón az olasz Lamberto Gardelli vezényelt), és sikeres volt A Nyugat lánya, valamint a Pillangókisasszony címszerepében is.
A fotó forrása: fortepan.hu
Az 1960-as évektől külföldön is szerepelt, a moszkvai Bolsoj színpadán Csajkovszkij Anyeginjében Tatjanát oroszul énekelte, a helyes kiejtés elsajátításában akkori férje, Darvas Iván segítette. A "szocialista tábor" országai mellett többször fellépett német nyelvterületen, de eljutott a tengerentúlra is. Jelentős szerepet vállalt a kortárs külföldi és az új magyar operák bemutatásában, a magyar komponisták közül Szokolay Sándor (Vérnász, Hamlet, Sámson), Petrovics Emil (Bűn és bűnhődés), Ránki György (Az ember tragédia) és Mihály András (Együtt és egyedül) is főszerepet bízott rá.
Házy Erzsébet, akit kollégái, barátai és rokonai Böbének hívtak, igazi operadíva volt: Maria Callas színvonalát akarta megközelíteni. A könnyedebb műfajokba kirándulva is hatalmas sikert aratott, operettprimadonnaként kiderült róla, hogy humora is van, remekelt Johann Strauss és Lehár Ferenc műveiben. Alkalmi fellépésein az áriák mellett repertoáron tartotta Fényes Szabolcs és Ábrahám Pál dalait is.
A szép és tehetséges művésznő a filmvásznat is meghódította, hét hazai alkotásban kapott szerepet. A legemlékezetesebb alakításai a Felfelé a lejtőn (1957), az Új Gilgames (1963), a Gerolsteini kaland (1957), az És akkor a pasas (1966) című filmekhez fűződnek. Művészete elismeréseként megkapta a Liszt Ferenc-díjat (1962), az Érdemes Művész címet (1968), 1970-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1976-ban Kiváló Művész lett.
Énekesi pályája a hetvenes évek közepén szakmai és magánéleti okokból megbicsaklott. Nemcsak a színpadon volt a végzet asszonya, a valóságban is az általa megformált hősnőkhöz hasonló szenvedélyes életet élt. Élete végén már néha hangja és emlékezete is cserben hagyta, a mellőzöttséget nehezen viselte, alkoholproblémával és súlyos depresszióval küszködött, alkalmi fellépéseket azonban még akkor is vállalt, amikor már nagyon beteg volt.
Budapesten halt meg 1982. november 24-én. Reliefjét 2004-ben avatták fel az operaház falán, emlékét őrzi egy róla elnevezett rózsa, operabérlet, Újpesten pedig előadó-művészeti diákösztöndíj. Idén emlékalbum jelent meg Házy Erzsébet művészete szerepei tükrében címmel.
Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga
Forrás. MTI
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.