A tavalyi évadban a Nemzeti Színház több előadását is megtekintette a normandiai Comédie de Caen vezetője. Hogyan értette meg a mondanivalót a magyar nyelv ismerete nélkül? Erről, és májusra tervezett, cigánymeséken alapuló vendégrendezéséről is kérdezte a Fidelio.
- Nagyon fiatalon, harmincnégy évesen lett színházigazgató. Adódott ebből fakadóan valamilyen nehézsége vagy könnyen át tudta venni a központ irányítását?
- A Comedie de Caen nem szokványos értelemben vett színház, hanem Nemzeti Dráma Központ (Centre Dramatique National). Ez a kilencedik legfontosabb ilyen intézmény Franciaországban. Vajon a korom okozott-e problémát? Azt hiszem, hogy nem. Ha bajszos vagy pocakos lettem volna, bizonyára nyugodtabban fogadták volna az érkezésemet, de leginkább az volt problémás, hogy elfogadtassam, honnan jövök, hogyan öltözködök és milyen vagyok. Az emberek sokszor nem bíznak meg egy olyan bohókás alakban, mint amilyen én vagyok, pedig legtöbbször az ilyen emberek kincset érnek. A színházunkban egyre több érdeklődő van, a produkcióink a világ minden pontján turnéznak, tehát általános elégedettségről beszélhetünk. Ennek ellenére mégis kicsit külsős maradok: mikor egy új ötletet ajánlok, a többiek még mindig nem tudják, meg tudják-e csinálni azt vagy sem. Szerintem ez az egész nem kor kérdése, hanem azé, kik a legalkalmasabb emberek arra, hogy adott művészeti elképzelések szerint igazgassanak egy színházat. Lehetnek akár üzletemberek, akár bohókás művészek. Az előbbiek olyan kincseket kezelnek, amelyek már léteznek, de előfordulhat az is, hogy ezek a kincsek szimbolikusan, gazdaságilag vagy politikailag kimerülnek. Ezzel szemben a bohókás művészek soha nem fogják ezeket a meglévő kincseket keresni, hanem az után fognak kutatni, hogy jobbat találjanak és azt másoknak is átadják. A mi érdekünk megbízni bennük. Úgy érzem, szerencsém van, hogy a Nemzeti Színházban egy ilyen kincskereső művész az igazgató. Látom ezt a jellemvonást a szemében és ez nagyon szimpatikus.
(…)
- Tavaly több előadást is látott a Nemzeti Színházban. Melyek fogták meg leginkább és miért?
- Nem beszélnék kimondottan egy előadásról. Ami leginkább inspiráló volt számomra, az a színház egysége, valamint az igazgató és színészek közti összhang, koherencia. Alföldi Róbert lelki gazdagságát és a közönség iránt tanúsított nagyvonalúságát minden előadásban tetten értem. Voltak kortárs, klasszikus és bulvár darabok is a látottak között, melyeket az említett koherencia láthatatlanul összekötött. Kiváló színészek játszottak ezzel az egységességgel: valamennyi alkalommal kicsit máshogy, kicsit új módszerekkel, de mégis mindig ugyanúgy. A Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból azért volt lenyűgöző számomra, mert sejtetett egy már-már matematikai jellegű mesterségbeli tudást a színházi és a színpadi bemutatás művészetéről. A virtuozitás mellett egyfajta folyamatosan jelen lévő törékenység jellemezte ezt az előadást, ami azt bizonyította, hogy a rendező hisz egy ideájában. Mivel egy szót sem beszélek magyarul, ezért az előadások közben sokat gondolkodhattam és a darab alatt, de még utána is ezt kérdeztem folyton: mi ez az idea?
Ha a színházat, mint terminust nézzük, akkor egy olyan helyszínről beszélünk, ahol a társadalom közösen gondolkozik és reflektál, mintha tükörbe nézne. Ez az idea a századelő óta jelen van, mint megőrzendő momentum. Mindenen átment már, a nagy háborúkon, a legnagyobb katasztrófákon, gazdasági válságokon, még a butaságot és korunk nagy médiaváltozását is túlélte. Ez azt mutatja, hogy a költők halhatatlanok, viszont a hercegek igenis halandók.
- Említette, hogy "minden tudományág helyet kaphat a színházban", és az imént Alföldi Róbert mesterségbeli tudásáról beszélt, ami a színpadi bemutatást illeti. Ön szerint a rendezésben szükség van a matematikára?
- A matematika első jelentésében nyelvtani, már-már nyelvészeti terminológiaként használható. Egyfajta abszolút költészet, a színháznak pedig vágya, hogy abszolút dolgokat mutasson. Létezik itt egy titkos matematika, ami azt segíti, hogy a hang és a gesztus olyan arányban gerjessze egymást, ami kihoz valami értékeset. Ennek megvannak a maga törvényei, melyek közül van, ami tanítható és van, ami nem…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.