Benkő Péter 40 év után tért vissza a József Attila Színházba, az Egy szerelem három éjszakája Dr. Szegilongijaként. A színészt a stop.hu kérdezte. Lapszemle.
"Én úgy gondolom, hogy a művészet egy bizonyos mértékig szolgálat - akárcsak a mentőzés -, de ezzel sokan összetévesztik a pillanatnyi érdekeik megvalósítását. Ma például ritkán jut eszébe az embernek, hogy olyan módon cselekedjen, hogy az az adott közösségnek vagy társadalomnak is jó legyen. Mindig azt csinálja, ami neki éppen jó. Eldobja a szemetét, oda parkol, ahova akar... A mai ember betanulta: én vagyok és azt csinálok, amit akarok. Holott ez nem így van. Gyakran a művészek is elfeledkeznek a szolgálatról, sok a magamutogatás és sokan magukat helyezik előtérbe. Egy művésznek azonban tudnia kell, hogy nem ő a fontos, hanem az, amit csinál" - fogalmazott Benkő Péter. A színész elárulta, számára az az ideális állapot, amikor "forog az észkerék", amikor az emberek gondolkodnak, érzékenyek, műveltek, okosak.
Fotó: blikk.hu
A színész annak idején a József Attila Színházban kezdte a pályát, a visszatérésről így mesélt: "Irtó furcsa, hogy itt ülünk a díszletben, ennek a színháznak a színpadán. 1969-ben szerződtem a főiskoláról és három évet játszottam itt. Most 65 évesen olyan, mintha semmi sem változott volna. Döbbenetes. Hasonló volt a nézőtér, szinte ugyanolyanok az öltözők is, mint annak idején, és a társzemélyzet is nagyon jól működik. Jó érzés újra itt, jó csapat jött össze. Mondjuk, mázlista vagyok, mert egész életemben csak jó csapatban dolgoztam" - fejtette ki Benkő Péter.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.